A szerelmed érintése

Talán ő csak egy pótlék

*Zoe szemszöge*
-Már kiskorunk óta szeretlek!-mondta a reakciómat várva.
Nem hittem a fülemnek. Össze voltam zavarodva. Én ezt már lezártam és most hogy kimondta nagyon sok érzés futott rajtam végig. Valammenyire boldog voltam de mélyen legbelül csalódott. Szerintem hogy miért voltam boldog azt nem kell magyaráznom.
Ha valóban szeretett miért nem mondta előbb? Miért kezdett el Emily-vel randizni? Miért nem tudta ezt az első csókunk után elmondani? Lehet hogy csak féltékeny lett Calumra. Tudom mennyire utálja az Emily-vel történtek után. Lehet csak vissza akar neki vágni. De Brad nem ilyen ugye?
-Sajnálom de nekem mennem kell...-csak ennyit tudtam kinyögni ebben a pillanatban.
-Zoe ne menj,kérlek!-jött utánam.
-Hagyj békén Brad! Majd holnap reggel beszélünk.
-Legalább hazáig hadd vigyelek el.-nézett rám kérlelően.
-Majd szólok a bátyámnak.-néztem rá könnyes szemekkel majd elfutottam.
*Brad szemszöge*
Ennél azért valamennyivel jobbra számítottam. Nem tudom mivel bánthattam meg ennyire. Egyszerűen borzalmasan éreztem magam. Beültem a kocsiba majd írtam Zoe-nak ha haza ért írjon. Ez után felhívtam a srácokat.
-Nincs kedvetek eljönni a kedvenc helyünkre inni?-kérdeztem.
Tristan-on kívül mindenki beleegyezett. Ő nem ér rá mert most éppen valami másik csajjal van. Szegény Chloe...
Őszintén nem tudom mennyit ittunk a bárban. Annyit tudtam hogy egy csaj az ölemben ült és már vagy fél órája a macskájáról magyarázott. Lesmároltam addig is csendben maradt.
Elindultam a mosdó felé mikor összeütköztem valakivel. Emily volt az.
-Jaj!-csuklottam-Bocsi nem láttalak.
-Brad de hisz te hulla részeg vagy...-nézett rám meghökkenve.
-Nyugi csak egy picit ittam!-feleltem majd mikor indultam volna tovább majdnem elestem.
-Gyere haza viszel!-ajánlotta fel.-Kocsival vagy?
Bólogattam. Odaadtam neki a kulcsot majd a kocsihoz mentünk és elindulunk haza.
*Zoe szemszöge*
Jared haza hozott majd felszaladtam sírva a szobámba. Pár óra elteltével megjelent a szobámba Amy és Jared.
-Mi a baj Zoey?-nézett rám a húgom.
-Brad elmondta hogy szerelmes belém.-szipogtam.
-Akkor miért itt bőgsz a szobádban ahelyett hogy vele lennél?-nézett rám Jared.
-Mert miért pont most kellett ezt elmondania? Mikor olyan jól mentek a dolgaim Calum-mal és mindent csak összezavart. Miért nem tudta 2 évvel ezelőtt elmondani? Ezzel csak mindent tönkre tesz. Főleg a barátságunkat.
-Én drága egyetlen húgocskám.-ült le mellém Jared-Nem lehet hogy Calum-ba nem is vagy szerelmes csak el akartad felejteni Brad-et?
-Nem mondja rosszul!-bólogatott a húgom.
-Figyelj gondold ezt át. Lehet Calum csak afféle figyelem elterelés volt csak még nem láttad be.-mondta.
Mindkettőjüket megöleltem.
-Köszi hogy aggódtatok értem...
-Ugyan már semmiség a tesónk vagy ez a legkevesebb...-mosolygott Jared majd kimentek.
Lehet igazuk van...
*Brad szemszöge*
A kocsiból valahogy felkerültem a szobámba. Nem akartam Zoe-ra gondolni. Nem akartam arra gondolni hogy már semmi nem lesz olyan mint régen.
Mondjuk hogy nagyjából kijózanodtam de be akartam tölteni az űrt Zoe után.
Emily-vel elkezdtünk csókolózni és már csak annyit vettem észre hogy mindketten félmeztelenül fekszünk az ágyban.
Éppen készen álltam volna a dolgokra mikor valaki benyitott az ajtón.
Zoe volt az. Emily gyorsan eltakarta magát. Én pedig kettségbe esetten néztem Zoe-ra.
-Annyira tudtam hogy hazudsz...Máskor ne szórakozz az én érzéseimmel. Többé nem akarlak látni Bradley Simpson.