A szerelmed érintése

Velem kéne lenned.

*Brad szemszöge*
Irodalom órán ültünk és vártuk hogy vége legyen a szenvedésnek egészen addig amikor a tanárnő feladta a házit.
-Remélem mindenki emlékszik kit választott magának párnak év elején ugyanis itt egy újabb páros házi feladat. Szeretném ha írnátok egy verset vagy esetleg dalszöveget...-nézett rám.-A téma a szerelem. Ezen belül bármiről írhattok. A munkákat hétfőre kérem. Az órának vége,mehettek!-mondta mosolyogva majd összecsukta a könyvet.
Sose voltam még ilyen boldog egy házi feladat miatt. Tisztán emlékszem kit választottam párnák év elején,Zoe-t.
Oda is mentem az asztalához ahol éppen Jess-vel csevegett.
-Szia!-mosolyogtam.-Neked mikor lenne jó  hogy megcsináljuk a feladatot?
-Hali. Holnap délelőtt ráérek szóval ha az neked jó akkor csináljuk szomabton...
Olyan érzelem mentesen beszélt. Az arcából semmit nem tudtam kiolvasni.
-Tökéletes,úgyis este lesz egy koncertünk. Lehet még elő is adom...
Erre csak megértően bólogatott majd felvette a táskáját,köszönt és kiment.
*Zoe szemszöge*
Nagyon fájt így látni őt. Nem akartam elmondani hogy nagyon is tisztában vagyok azzal hogy holnap  koncertje van. Chloe és Tristan megbeszélték a dolgokat,nagyjából, nem jöttek össze újra de legalább kibékültek. Lemondtam Calum-ék koncertjét hogy elmehessek. Calum nem nagyon örült neki de elfogadta. Nem nagyon volt más választása. Az elmúlt 2 hónapban folyton vele voltam. Imádom a számaikat de ők nem Brad-ék. Calum-ot is szeretem,azt hiszem, de lehet hogy nem eléggé. Mellette boldognak érzem magam,azt érzem hogy fontos vagyok...
*Másnap*
Reggel átmentem Brad-hez. Furcsa volt mert nagyon régen voltam náluk.
Anne-Marie,Brad anyukája, nagyon örült hogy újra lát. Nem mintha tegnap este nem jött volna át anyuhoz.
Lementünk a pincébe és fél óra alatt összeraktuk a számot.
-Nekem lassan mennem kell!-néztem az órára-Készülnöm kell estére.
-Mielőtt mész,kérlek hadd kérjek megegyszer bocsánatot. Tudom hogy azt hiszed hogy csak azért mondtam hogy szeretlek mert Calum-ot akartam felbosszantani. De ez nem igaz Zoe. Amit elmondtam az nagyon is igaz volt.-jött oda és megsimogatta az arcom.Mélyen a szemembe nézett.-Az Emily-s ügyet pedig nagyon sajnálom.  Azt hittem azért futottál el mert te nem érzed ezt irántam. Sokat ittam,ő pedig ott volt....
-Kérlek ne folytasd. Brad ezt inkább hagyjuk.-léptem el tőle.-Megbocsájtok neked. Legyünk újra barátok.-mosolyogtam rá.
*Brad szemszöge*
Barátok. Megint csak barátok. Hogyan tudnék csak barátként tekinteni rá? Minden alkalommal amikor meglátom el akarom mondani neki mennyire fontos nekem és mennyire szeretem. Reggelente mikor várom a kapuban egy csókkal akarom köszönteni és kézenfogva sétálni a suliba.
-Sajnálom de nekem az nem menne. Zoe értsd meg mi nem lehetünk csak barátok. Te is nagyon jól tudod mit érzel irántam. Nem tagadhatod örökre.
Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
-Szeretlek Zoe!
- Brad nekem barátom van és változtak a dolgok...Neked pedig ott van Emily.-nézett rám komolyan.-Ha tényleg szeretnél sose feküdtél volna le vele és most nem vele járnál.
Elengedte a kezem majd elment.
Azonnal felhívtam Emily-t.
-Szia Em! Beszélnünk kell...
*Zoe szemszöge*
Éppen indultam Chloe-ék háza fele mikor összefutottam Luke-val.
-Szia!-öleltem meg.-Nektek nem koncertetek van most?
-Szia Zoe! Sajnos lemondtuk mert Calum-nak dolga akadt.-nevetett-Majd csak pénteken lesz.Viszont sietek mert egy pár haverommal találkozok.
Intettem neki ő pedig elszaladt. Megpróbáltam hívni Calum-ot hátha akkor eljön velem a koncertre de nem vette fel.
Chloe és én már nagyon vártuk a koncertet. Nagyon régen voltunk már csak így ketten.
Bementünk a fiúkhoz a backstage-be. Mindenki nagyon meglepődöttnek látszott  kivéve Tristan-t mivel ő hívott minket.
-Nem tudtam hogy ide készülsz!-jött oda mellém Brad.
-Nem kérdezted...-mosolyogtam rá.-Majd koncert után találkozunk. Sok sikert!-biztattam majd egy puszit adtam az arcára.
Csak a régi szép idők miatt.
A koncert most olyan volt mint régen. Imádtam az összes számot és remekül éreztem magam.
-Ez lesz ma az utolsó szám amit előadunk. Ezt a számot egy nagyon fontos lánnyal írtam körülbelül 5 órája.-nevetett.-Remélem tetszeni fog nektek,azt tudom hogy ő imádja.
Elkezdte énekelni a Personal-t amit ma írtunk.
Hogy mennyivel jobb lennék vele csak nem veszem észre.
Átfutottam a backstage-en keresztül fel a színpadra. Elkértem Tristan mikrofonját és elkezdtem vele énekelni. Nem tudom mi ütött belém. Úgy éreztem ott kell állnom és énekelni vele a duettünk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz a végén meg már csak éppen a mikrofonok voltak köztünk. Az egész világ megszűnt létezni. Csak én voltam ott és ő.
*Brad szemszöge*
Olyan volt mintha egy álmomban lennék. Felszaladt hozzám hogy elénekelje velem a számunkat. Olyan közel kerültünk egymáshoz. Legszivesebben azonnal megcsókoltam volna. Láttam a mosolyán mennyire élvezi az éneklést. Csak ő és én,semmi más nem számít nekem......