A szerelmed érintése

Búcsú

*Zoe szemszöge*
Mikor Brad elkezdett énekelni mindent megértettem.
Megláttam ahogy Calum próbál kisurrani de utána mentem.
-Hogy tehetted?-kérdeztem csalódottan.
-Ugyan mindketten tudjuk hogy miért történt. 2 hónapja járunk és még semmi nem történt. Azt hitted kibírom ölelkezéssel meg csókolózásokkal?-nevetett.-És ne tegyünk úgy mintha te nem használtál volna ki. Azt hitted nem veszem észre hogy folyamatosan szomorú őzike szemekkel bámulod őt? Vagy hogy a koncerteken egy kicsit se vagy ott? Vagy a megbánást az arcodon hogy velem vagy nem vele? Az Emilyre vetett féltékeny pillantások voltak a kedvenceim... Tudod reménykedtem ha már csak egy pótléknak használsz kapok érte valami jutalmat.
-Rohadj meg Calum! Én igenis éreztem valamit irántad de hidd el annak most már vége...
-Az lehet de neked sosem én kellettem. Sose voltam én az első csak a második.-mondta majd elsétált.
Megállíthattam volna hogy azt mondjam hogy ő volt az első de igaza van csak magamnak hazudnék.
Tudtam hogy nem érzek iránta már semmit, nem úgy mint egy éve, mivel mikor megtudtam hogy megcsalt csak csalódott voltam hogy hazudott nekem. Nem éreztem volna hogy összetört a szívem vagy hogy halálosan szomorú vagyok, esetleg féltékeny. Nem úgy mikor megláttam Bradet Emily-vel.
A szám végére értem vissza.
""""Magyarul részlet a számból """""""
Talán nem is lesz olyan rossz, mint gondolod
Talán nem kell bujdosunk**tudom hogy nem ez a kőbe vésett magyar fordítás de így van értelme legjobban** többet,
Talán miután dobtad, mellettem kötsz ki
És lehetnék a barátod
""""""""
Ott álltam az első sorban mosolyogva. Bárcsak de el kell engednem. Tristan elmondta az ajánlatot amit kaptak ma este és hogy Brad úgy tűnt mintha hezitálna miattam. Nem hagyom hogy eldobja élete lehetőségét.
*Brad szemszöge*
-Minden oké?-kérdeztem Zoe-t miután végeztünk.
-Persze semmi bajom. Jobb is ez így.-mosolygott rám.
-Azt hiszem visszatérhetnénk oda ahol tartottunk ezelőtt!-hajoltam közel hozzá.
Már összeért a szánk mikor finomam eltolt majd megszólalt.
-Nem szaladhatsz el egy ilyen lehetőséget. -nézett fel rám.
-Elmondták a fiúk gondolom... Én nem is akarom csak ha most elmegyek 2 hónapra attól félek hogy....
Erre megcsókolt. Felemeltem,ő pedig a lábait a derekan köré kulcsolta. A hajamba túrt mire én megjobban magamhoz szorítottam.
Nem tudom meddig csókolóztunk de sosem akartam hogy vége legyen.
-Ha ezek után nem vársz meg Heart nagyon csalódott leszek.-feleltem mire ő csak elmosolyodott.
*2 hét múlva*
Ez az utolsó este amit itthon töltök. Zoe meg én körülbelül el se mozdultunk egymás mellől az elmúlt 2 hétben.
Éppen befejeztem a pakolást mikor belépett a szobámba. Egy kötött pulcsi és egy rövid nadrág volt rajta. Bezárta  az ajtót majd megcsókolt.
Heves csókolózásba kezdtünk majd felemeltem és felültettem az üres asztalomra. Nem tudom mi ütött belém megint de nem tudtam leállni. A csókja függővé tesz és nem akarom hogy véget érjen.
-Akarlak!-nyögte két csók között.
Miután realizáltam mit mondott hátrébb léptem.
-Biztos vagy ebben? Mert én tudok várni ameddig szeretnéd de komolyan...
Nem tudtam befejezni ugyan is megcsókolt. De ez nem olyan volt mint  az előző. Egy gyengéd volt ahogy a puha ajkai hozzám értek.
-Biztos vagyok benne.-mosolygott rám.
.....