A szerelmed érintése

Boldogság ?

2 év elteltével
-El sem hiszem. Még 1 hét és te leszel Mrs.Lux.-örvendezett Chloe.
-Bár anya is ennyire örülne...-feleltem.
-Jaj majdcsak elfogadja. Mind tudjuk hogy közted meg Brad között a baleset után már semmi nem lett volna. Neked túl sok volt ő meg megváltozott.
Mennyire igaza volt.
Megérkeztünk Chole-ék hazához.
-További szép napot Mrs.Evans!-köszöntem.
Persze hogy összeházasodtak Tristan-val. Persze hogy még mindig veszekednek de egymás nélkül sem tudnak lenni...
-Oh köszönöm Mrs.Lux önnek is!-játszotta túl a helyzetet.
Elindultam Aiden rendelőjéhez.
Aiden titkára,Mrs.Crumble már pakolt össze.
-Szia Zoe!-mosolygott
-Jónapot!-mosolyogtam.-Aiden-nél van még valaki?-kérdeztem
-Nem, nyugodtan menjen kedves.
Benyitottam és megláttam az éppen átöltözéshez készülő Aiden-t.
-Segítsek?-kérdeztem órási vigyorral az arcomon.
-Te bármikor segíthetsz.-húzott magához.-Mizus gyönyörű? Milyen volt a mai nap?- érdeklődött.
Chloe és én nyitottunk egy ruha üzletet. Én csinálom a papírmunkát a rendezvények szervezését ,Chloe meg a szenvedélyének él és ruhákat tervez. Stacy is nálunk dolgozik már egy ideje és órási segítség.
-Nem volt vészes csak a sok volt papírmunka. Neked?
-Tegnap éjjel a kórházba volt pár vészes helyzet, ma meg csak pár idős hölgy meg bácsi jött be a rendelőbe.
Aiden-nek van egy saját rendelője de a kórházban is dolgozik mivel ott is elkél a segítség.
-Gondolj bele,még 4 nap és elszabadulunk ketten két hétre Hawaii-ra. Csak te és én. Nem lesz 3 nap folyamatos munka,stressz az esküvő miatt,a bolt miatt...
-Alig várom.-mosolyodtam el.-Viszont addig még sok a teendőnk szóval induljunk.
Minden tökéletesnek tűnik. Boldog vagyok vagyis úgy érzem annak kell lennem. Hisz minden összejött,nem? Van egy jól menő vállalkozásom, barátaim, egy szerető  vőlegényem.
Néha mégis üresnek érzem az életem, próbálok a munkába temetkezni de az sem segít sokszor.
Igaz két év telt el de néha még gondolok rá. Neki vajon milyen lehet az élete? Ő vajon teljesen boldog? Chole nem akarja felhozni a témát de talán jobb is. Annyi üzenetet hagyott azután az este után. Ígérgette hogy ott hagy mindent a bandát, az új barátnőjét, leteszi az italt csak ne hagyam őt egyedül. Én haltam meg majdnem de mégis ő az aki akkor a legjobban sérült. Én pedig nem válaszoltam, cserben hagytam azt akit szerettem,az embert aki a legjobb barátom volt. Elhívtam az esküvőre a bandával együtt. Bradnek helyeztem bele egy levelet,nem is tudom mit gondoltam akkor talán kétségbe estem hogy jól döntök-e de arra nem kaptam választ, viszont jeleztek hogy mint itt lesznek.
Aztán ezek után persze borzalmasan érzem magam hisz nekem itt van Aiden aki mindennél jobban szeret,aki biztonságot nyújt. Van hogy azon gondokoztam vajon én tényleg szeretem-e vagy csak bebeszélem magamnak hogy szeretnem kell. De miután Brad nem válaszolt tudtam hogy jó döntést hoztam mert ha nem akkor válaszolt volna.
* Brad szemszöge*
Hosszú két év volt ez és változásra volt szükségem. Kezdődött azzal hogy kirúgtuk a managerünket miután megtudtam miket mondott Zoe-nak. Elena-val külön váltak az útjaink. Jobbat érdemelt nálam, egy olyan embert aki valóban szereti. Letettem az alkoholt és csak a zenéléssel foglalkoztam. A dalaimmal próbáltam kifejezni az érzéseimet és miután leírtam őket valahogy jobban éreztem magam.
Sokat gondoltam Zoe-ra hogy neki vajon milyen az élete. Néha megkérem Tristan-t hogy kérdezze Chole-t és mesélje el nekem. Tudnom kellett hogy boldog-e.
Aztán megkaptam az esküvői meghívót. Mit ne mondjak szíven ütött. Volt mellé rakva egy pici levél.
"Szia! Tudom hogy nagyon régóta nem beszéltünk de te vagy a legjobb barátom a mai napig,és  az első ember akibe szerelmes voltam. Annyi emlékem van veled amiket nehezen tudok kitörölni a fejemből.
Emlékszel a reggelre mikor kérdeztem kinek írsz ennyi szerelmes számot? Majd a suli előtt próbáltál elmondani én pedig olyan hülye voltam hogy észre sem vettem a jeleket. Hisz hogy szerethetne egy olyan srác mint te egy olyan lányt mint én...
Mikor turnézni voltál legbelül visszavágytam arra a pillanatra. Akkor még minden egyszerű volt. Egy kisvárosi lány és egy fiú akik csak próbálták túlélni a gimit együtt,de sajnos ez nem maradt így.
Hiába voltak a fenyegetések a sok utálkozás, mert boldog voltam. Mert TE ott voltál és nekem nem kellett ennél több.
Bárcsak most is itt lennél hogy megnevettes, hogy a dúdolásodra aludjak el.
A lehető legrosszabb módot válaszoztam hogy elmondjam hiányzol és talán sose tettem túl magam kettőnkön. Lehet nem is fogom. Persze voltak nehézségek de kiknél nem, vegyünk csak Tristan-t meg Chole-t.
Kétségeim vannak hogy jól döntök-e ezzel az egész esküvővel kapcsolatban,Aiden-nel kapcsolatban mert nem tudom mit érzek. Szeretem őt nagyon is  de téged nem tudlak kiverni a fejemből.
Ha válaszolsz lefújom az esküvőt ha nem akkor elfelejtem örökre az érzéseimet és ezeket az emlékeket mert hiszem hogy te a legjobbat akarod nekem...
Zoe"
Vissza akartam írni hisz ez volt az utolsó esély hogy a karjaimban tartsam. Megírtam volna hogy hagyja ott Aident és szökjünk el ketten valahová messze ahol csak ő lesz és én egy örökké valóságig. De nem tettem. Hisz valóban a legjobbat akartam neki mint mindig. A múltba és a jövőbe  tekintve én nem adhattam volna meg neki azt a boldogságot amit Aiden igen. Akkor nem hallgathattam az éréseimre és azt néztem neki mi a legjobb. Neki nem olyan ember kell aki van hogy 2 hónap alatt jobb esetben egyszer látja, neki olyan kell aki megvédi és biztonságot nyújt. Aiden szereti Zoe-t és mindent meg tud neki adni.A banda mellett ezeket nem tudnám  megadni neki. Mikor megkaptam a levelet is úton voltunk, vagy 4 hónapja nem aludtam a saját ágyamban. Választanom kellett a banda és Zoe között. Nem kaphattam meg mind a kettőt és Zoe-t nem tehettem ki mégegy őrült rajongónak.
A levelet azóta folyton magammal hordom. Most hogy haza fele megyünk a srácokkal Zoe esküvőjére egyre jobban bánom a döntést amit akkor meghoztam talán ha mást életet élnénk minden egyszerűbb lenne....