Without Shadow - Föld és Pokol peremén II.

5. Második próba

Barbara

Az adrenalin teljesen átjárta a testemet. Csodák csodájára kitört belőlem a versenyszellem és a küzdeni akarás, amiről eddig nem is tudtam, hogy meg volt bennem. Emiatt képessé váltam, hogy felvegyem a harcot az életbemaradásomért, a testemért. Úgy éreztem, ezzel egy új lehetőséget kaphattam, hogy megtalálhassam önmagam, az igazi énemet. Talán, ha visszajutok a földre, újra kezdhetem az életemet egy teljesen idegen városban, akár egy idegen országban is, ahol nem kell tartanom se a démonoktól, se a REMK tagoktól. Egyelőre ez még csak egy gyönyörű ábránd, de hittem benne, képes voltam rá!

A próba után kaptunk egy kis szusszanásra való időt egy sokkal csendesebb helyen, ahol lezuhanyozhattam és lekezelhettem a gyorsan gyógyuló sérüléseimet. Ezernyi megválaszolásra váró kérdés tolongott a fejemben. Anyám pedig nem győzött ölelgetni örömében, amiért ilyen ügyesen elbántam a sepírrel.

– Büszke vagyok rád! – ismételte már vagy ötödszörre anyám csillogó szemekkel.

– Köszi – feleltem egy széles mosoly kíséretében. – Ez a rengés, meg indás dolog, az tényleg én voltam? Vagy valaki közbeavatkozott?

– Igen, te voltál. Lenyűgöző, mi? A föld erejét örökölted tőlem, apádtól meg a démonit, ezért akar téged mindenki, mert egyesek számára fegyvernek számítasz. A REMK meg akart szabadulni tőled, hogy ne a mi oldalunkon harcolj. Ostobák! Pedig ha okosan cselekedtek volna, már rég nekik dolgozhatnál. Csak attól féltek, hogy te is kémkedni fogsz – nevetett fel gúnyosan. – Azt hiszik, hogy ők tesznek jót a világunkkal. Folyton azzal jönnek, hogy fent kell tartani az egyensúlyt. Ebben a szellemben mészároltak le városokat, ártatlan boszorkányokat és gyerekeiket, akik nem ártottak senkinek. Az áldozatok közt volt a húgom is, még csak a hatot töltötte be. Emlékszem, éppen babázott a szobájában, mikor egy vadász rátámadt – könnyezni kezdett, ahogy felidézte a történteket. – A kertben palántáztunk apámmal, amikor felfigyeltünk a sikítására. Azonnal a szobájába rohantunk, ahol már a megcsonkított testére találtunk – anyám ujjait ökölbe szorította, állkapcsa megfeszült, miközben a homlokán kidudorodott egy ér. Egy pillanatra meg is feledkeztem arról, hogy halott, olyan emberinek tűnt, ahogy próbálta visszafojtani a dühét.

– De miért tették ezt? – pislogtam rá megdöbbenve.

Fájdalmas grimasz suhant át Alice arcán.

– „Mert a gonoszt még csírájában kell elpusztítani." – felelte elmélyített hanggal miközben macskakörmözött a kezével. – Ezek olyanok, mint egy szekta! Bosszút akartam a testvérem haláláért, de nem jártam sikerrel. Úgy, hogy ha visszajutsz, messzire került el őket! Nem bízhatsz bennük, Robertben sem!

Megrökönyödve hallgattam végig anyám borzasztó történetét. A tárgyaló teremben átélt kínzások során, igazán el tudtam képzelni, hogy a REMK ilyenre is képes. A maradék időben megkértem őt, segítsen ráéreznem a földi erőmre, ám csak pár mozdulatot tudott mutatni mielőtt kopogtattak. Egy alacsony, ráncos, hegyes fülű manó lépett be, majd alázatosan meghajolt előttünk.

– Bocsássanak meg a zavarásért, de a kisasszonynak mennie kell a következő próbára – szólalt meg rekedtes hangon, miközben végig a földet bámulta.

Ismét az arénában a tomboló lények közt találtam magam. Lucifer Aura társaságában várt rám. A démoni énem mellé léptem, aki összevont szemöldökkel méregetett.

– Miért is hívnak Aurának? – szegeztem neki a kérdést.

– Ez lesz az új nevem, ha megszerzem a testem – vágta rá.