Mindörökké szűz

Prológus

- Tehát... Örök életű leszek? - kérdeztem az előttem ülő, tüskés, fekete hajú lányt, aki valamivel idősebbnek nézett ki nálam. Ő Thália, a Vadászok vezetőhelyettese. Felajánlotta, hogy csatlakozhatok hozzájuk, amit igazán kár volna visszautasítani.

Jut eszembe, még be se mutatkoztam. A nevem Elaine Todd, tizennyolc éves vagyok. Apám egy kisisten, Ganümedész. Szinte senki nem szokta ismerni, szóval a félreértések elkerülése végett: ő Zeusz pohárnoka.

Tudom, nem túl fényes cím és a gyerekeit -pontosabban engem és egy féltestéveremet, Miguelt- nem övezi kifejezetten megbecsülés vagy tisztelet, de nem zavar. Megszoktam, hogy úgyis mindig háttérben maradok. Talán ezért is rohanok ki sírva egy terem közepéről, ahol húsznál több ember van (igaz történet, borzasztó volt, nekem elhiheted).

- Még mindig meghalhatsz kés, golyó vagy méreg által. De nem öregszel - bólintott Thália.

- Mit kell mondanom? - kérdeztem izgatottan.

- Itt a szöveg - nyomott kezembe egy papírfecnit.

- Felesküszöm Artemisz istennőre. Hátat fordítok a férfiaknak, elfogadom az örök szüzességet és csatlakozom a Vadászokhoz.

- Nagyon jó. Mostmár kötelez az esküd. Rá sem nézhetsz férfira, nem lehetsz szerelmes - nézett Thália a szemembe.

Pedig ha tudná a kis... Titkomat.

Nem csak fiúk léteznek a világon.