Mindörökké szűz

11. fejezet

Ennek már úgy érzem, ideje volt. Egyébként nekem is van térképem, de az elég spoileres :)
Az "erdő ahol találkoztak a Szörnnyel"-t úgy kell érteni, hogy "tisztás ahol El megmentette Amelia életét" csak hát hülye voltam és nem jöttem rá hogy egy erdőben vannak :'D

- El! Eeeeel! ELAINE! - ordított Rasha a fülembe reggel. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Barátnőm felém hajolt. Mikor meglátta, hogy fölébredtem, hátraült a térdére és a fejét csóválta.

- Beszerzek neked egy ébresztőórát. Komolyan, hogy tudsz fél nyolcig aludni? - kérdezte, miközben felkönyököltem.

- M... Mi? Fél nyolc va - a szót egy feltörő ásítás szakította félbe - Tehát már annyi az idő?

- Igen - forgatta meg a szemét, de nem bírta ki. Rasha elröhögte magát, aztán felállt és intett nekem. - Na, szedd össze magad! Mindjárt indulunk.

- Még mindig tovább üldözzük? Ennek mi értelme van?

- Most, hogy láttátok a Szörnyet Ameliával, minél előbb utol kell érnünk.

- Én meg még azt hittem nyugtunk lesz egy kicsit – mormogtam, de igazán nem panaszkodhattam. Sokkal jobb volt itt, mint a Táborban dekkolni. Vagy meghalni...

A jó hangulatom rögtön szétfoszlott. Lucy, Sarah és Zennaya nem tudják meg, miért áldozták az életüket. Eltűntek. Meghaltak.

🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙

- Ki vagy te?

- A nevem Thália. Félvér vagy, ugye?

- Honnan tudod?

- Én is az vagyok. Az apám Zeusz.

- Az enyém Ganümedész...

A lány bólintott. Nem nevetett ki, nem kérdezte meg, ki az. Csupán fürkésző pillantást vetett rám. Tüskésre nyírt, fekete haja volt, és amennyire ki tudtam venni a buszmegálló mellett álló lámpaoszlop fényében, kék szeme. Terepszínű kabátot viselt és fekete nadrágot. Szintén sötét pólóján ez a felirat volt olvasható: "PUNK POWER". A vállán íj és nyilakkal teli tegez lógott.

- Mit akarsz tőlem?

- A táborba mész?

- Igen.

- Fogd ezt. Csak... Tedd el. Hátha kedved van – mosolygott rám. Egy papírlapot nyomott a kezembe. Egy szórólap volt, vadászó lányokról készült rajzokkal.

- Hé, de... – néztem fel, de a lány addigra eltűnt.

CSATLAKOZZON ARTEMISZ VADÁSZAIHOZ!

A legjobb egészségügyi befektetés: halhatatlanság!
Abszolút kényelem és minőségi sátrak! Semmi probléma a férfiakkal!
Örök szüzesség és függetlenség!

ÖNRE VAN SZÜKSÉGÜNK!

Artemisz Vadászai? Jónak tűnik...

🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹

- Öhm... Elaine – lépett oda hozzám Amelia. Rasha együttérző pillantást vetett rám és megszaporázta a lépteit. Legszívesebben én is követtem volna.

- Mi van? Nem hiányol a szobalányod? – néztem hátra Anne-re.

- Nem, mindjárt visszamegyek – egy pillanatra újra visszanyerte szokásos, kötekedő stílusát. – Én csak meg akartam köszönni, hogy... Megmentettél.

Megfordult és a sor végére szaladt. Rasha felé indultam.

- Mit akart?

- Megköszöntem, hogy nem hagytam meghalni.

- Még mindig nem értem, miért tetted.

- Rasha! – oké, nem kedveltem, de ezt azért túlzásnak találtam.

A lány szeme melletti nevetőráncokból láttam hogy csak viccelt.

Rasha...
- gondoltam vidáman, egy pillanatra megfeledkezve Tháliáról.

Egy pillanatra.