♥ A titokzatos idegen ♥

9. Szerelem első látásra

Loki

Lilit megcsókolni a leghelyesebb döntés volt most. Éreztem rajta, hogy el akar menni, amit jelen helyzetben nem hagyhattam . Nehezemre esett gyengédnek lenni és romantikusnak, de a tervem érdekében muszáj taktikát váltanom. Kicsit magamba kell bolondítanom, ahhoz, hogy maradásra bírjam. Pedig szívesen szívnám a vérét a kis midgardinak. Lili szinte megremegett a karjaimban, pedig azt hittem egy óriási pofont kapok tőle....

- Loki ez ? Ez meg mi volt?- vált el az ajkaimtól, majd elhúzódott tőlem.

- Nem volt egyértelmű kedvesem?-húztam újra közelebb, és újra csókoltam volna, de ő megállított.

- Na várj! Állj csak meg! Te most szórakozol velem?

- Azt hiszed nincs egy őszinte pillanatom? Jó csaj vagy én meg férfi vagyok, tetszel és kész-tártam szét a karom.

- Nem ismerlek még Loki, de annyit tudok, hogy semmit nem teszel ok nélkül. Ennek a csóknak is oka volt. Ezzel nem tartasz itt Asgardban-elképesztő volt ahogy átlátott rajtam- Arról nem is beszélve, hogy mióta csak beléptél az életembe azóta öljük egymást.

- Ugyan Lili! Miért ne kezdhetnénk előről? Tiszta lappal. Ismerjük meg egymást és ki tudja, egy nap talán lehet valami komolyabb is- dehogy lesz itt semmi komoly...

- Hogy te meg én ? Szerintem Thor olyan nagyon ütött az arcodba, hogy elvesztetted az eszedet. De lehet így könnyebben elmondod azt amit szeretnék tudni- egyre közelebb jött hozzám, közben még sajgó orromat fogtam.

- Az attól függ mi a kérdésed!

- Miért hoztál magaddal? Tudni akarom itt és most!- Lili határozottan fogta meg az állam, és mélyen a szemembe nézett- Gyerünk Loki! Miért vagyok itt ?

- Ezt már megbeszéltük! A te érdekedben nem mondhatok semmit, és nem tartozik rád-fogtam le a kezét.

- Nos rendben! Ebben az esetben kérlek szólj Heimdallnak, hogy engedjen át a kapun!

- Miért érdekel téged? Csak két hónap és hazamehetsz, nem kell itt maradnod velem és nem kell feleségül jönnöd hozzám-Lili pakolászni kezdett és rám sem nézett- Lili? Azt mondtad segítesz!

- Tudod kit sajnálok legjobban?-állt meg egy pillanatra.

- Magadat?

- Megint magadból indulsz ki! Nem tudom mi volt a múltadban és ki vagy, de édesanyádat sajnálom. Ő nagyon fog csalódni benned. Nem érdemli meg, hogy átverd-rázta meg a fejét-Mégis ki vagy te ? Igen, ez lenne inkább a kérdésem! Ki vagy te Loki ?

- Felesleges beszélnem magamról, azt hiszem nem értenéd úgysem-hajtottam le a fejem.

- Persze hiszen én csak egy midgardi vagyok, ahogy te fogalmazol folyton. De nem vagyok hülye ahhoz, hogy lássam mennyire össze vagy zavarodva. Elég volt, látnom azt amit a testvéreddel leműveltetek. Mint két óvodás gyerek, botrányosak voltatok.

- Mint mondtam, nemsokára elmehetsz! Jó éjszakát Lili-mondtam kimérten.

- Csak, hogy tudd Loki! Egy percre sem hittem el a csókod! Minden pillantásod felém hamis és számító. Jó éjszakát!-Lili becsapta maga után az ajtót, én pedig az ágyamon ülve csak néztem ki a fejemből. Nem is volt olyan rossz az a csók...

Lili

Én vagyok a hibás. Miért is mentem bele abba, hogy Loki idehozzon. Egyszerűen fel sem tudom fogni miért jöttem vele. Lehet befolyásolta az elmémet, vagy fogalmam sincs, de abban biztos voltam, hogy most azonnal haza kell mennem. Szinte berontottam az ideiglenes szobámba és pakolni kezdtem, ami nem sokáig tartott, mert még szinte be sem rendezkedtem. Könnyeimmel küszködve csuktam be az ajtót, majd elindultam a palota folyosóin remélve, hogy többé nem térek ide vissza...

- Lili? Lili te meg hová mész kedvesem?- Frigga jött nagy léptekkel felém.

- Felség én..én csak-tettem le magam mellé a táskáimat.

- Jajj drágám! Ugye nem akarsz elmenni? Ha a ma este miatt akkor megértelek, de hidd el a fiaim nem szoktak így viselkedni-fogta meg a kezem, nekem közben a szívem szakadt meg.

- Azt hiszem mi Lokival mégsem illünk össze, talán jobb ha elmegyek. Hálás vagyok a kedvességéért, de jobb lesz így-tördeltem a kezem, majd újra felvettem a táskáimat.

- Nem nem és nem ! Ti összetartoztok Lokival! És én ezt pontosan tudom, mert láttam- Friggát nagyon megkedveltem, de egy szavát sem hittem el...

- Akkor sajnálom, de valamit rosszul látott, én és Loki nagyon mások vagyunk. Nekem el kell mennem.

- Két fiad lesz tőle! Két gyönyörű fiatok lesz-szavaitól az ütő is megállt bennem.

- Tessék?- döbbentem le a kijelentésén.

- Azt hiszed, nem tudom miben sántikál a fiam? Tudom, hogy nem vagytok egy pár. Átlátok rajta, de kész vagyok neked segíteni. Mert még ő sem tudja, de ezúttal nem fogott mellé. Az igazit találta meg- a királynő szavai mélyen megdöbbentettek, azt sem tudtam mit csináljak.

- Én szeretnék bocsánatot kérni! Sajnálom, hogy belementem a játékába-könnyeim hirtelen eredtek el- Csak megjelent és megkért jöjjek vele, de azt hiszem rossz döntés volt mindkettőnk részéről.

- Nem kell Lili! Tudom, hogy Loki meggyőző képessége erős. Nem engedhetlek el, mert biztos vagyok benne, hogy te vagy az aki megváltoztathatja, bár tudom, hogy ezt még nem hiszed el. És hosszú út áll előttetek. Gyere velem!-húzta a kezem.

- Hová megyünk?

- Kicsit ráijesztünk Lokira! Mit szólsz? Azt hiszem ideje a fiamat megleckéztetni. 

- De mit csinálunk?-kérdeztem kissé félve, de ekkor már Frigga kopogott Loki szobája ajtaján.

- Anyám? Lili ?- Loki nagyot nyelve állt az ajtóban és hol engem, hol az édesanyját nézte. Egy pillanatban éreztem, hogy a karomon valami folyni kezd, majd gyorsan felhúztam a felsőmet.

- Mégis mit képzelsz fiam? Egy ilyen este után még hagyod, hogy a kedvesed útra keljen a palotában? Nézd meg mi történt vele!-mutatott a karomra Frigga, de egy szót sem értettem, mert nem tudtam hogyan került a vágás a kezemre.

- De ez mégis hogyan történt?- Loki aggódva nézett a karomra.

- A kedvesednek elege lett a viselkedésedből, így el akart menni, viszont mivel nem nagyon ismerik még a palotában azt hitték tolvaj, így megsebezték. Jobb lesz ha bocsánatot kérsz tőle, mert lehetett volna nagyobb baj .Holnap veled és Thorral beszélni valóm lesz. Készüljetek fel! Amit ma csináltatok arra nincs mentség!- Frigga rám kacsintott, majd magunkara hagyott.

- Jól vagy?- vezetett be a szobába Loki, de én még mindig az édesanyja szavai hatása alatt voltam- Tényleg el akartál menni?

- Még mindig el akarok menni!

- Még mindig ?- jött közelebb hozzám.

- Szerencsére az édesanyád segített nekem, különben lehet már megöltek volna-nem is esett rosszul kicsit hazudni neki. És láttam, hogy picit tényleg aggódott ami igazán meglepett.

- Amíg itt vagy vigyázok rád! Persze csak akkor ha maradsz. Maradnál még egy kicsit?-hajolt közelebb, majd megfogta vérző karom, amit Frigga varázsolt sebzetté.

- Azt hiszem még egy kicsit maradok!- nem tudtam helyes-e. Nem tudtam hihetek-e Friggának arról amit Lokiról mondott és a közös jövőnkről. De valami azt súgta, hogy várnom kell, mert valami történni fog...