♥ A titokzatos idegen ♥

20. Magányos farkas

Lili

Loki szélsebesen hagyta el az istállót, én pedig ott álltam egy szál nadrágban és egy melltartóban. Magamon végig nézve nevetséges lehettem a sok ló között ahogy éppen magamat próbáltam összeszedni. Mintha Palomino is csak értetlenül figyelt volna engem. Igyekeztem gyorsan felöltözni és nem könnyektől égő arccal Loki szeme elé kerülni. Nagy levegőt vettem, még egy gombócot lenyeltem, és magabiztos léptekkel elhagytam az istállót.

- Már itt is vagyok! Sokat vártál rám?-néztem végig Lokin, akinek arcán meglepődést láttam-Mehetünk?

- Igen, igen mehetünk. Lili?-nem tudom mit akart mondani, de elintettem.

- Nem kell magyarázkodnod Loki. Induljunk mert nagyon fáradt vagyok és éhes is.

- Éhes? Te mindig éhes vagy?

- Nem Loki, nem vagyok mindig éhes csak most-rohadtul nem érdekelt most a piszkálódása.

- Lili azt hiszem beszélnünk kell az előbbi dologról.

- Miért kéne? Szerintem egyértelmű volt, nem hinném, hogy van miről beszélnünk.

- Már pedig ha én azt mondtam beszélünk akkor beszélünk-hirtelen kapta el a csuklómat és magához rántott-Nem fogsz itt rajtam hisztizni Collins!

- Nem hisztiztem Loki, ha nem vennéd észre mélyen hidegen hagy a mondani valód.

- Nem hagyhat hidegen! És velem így nem beszélsz megértetted?-hirtelen fordította fejét az erdő felé, és figyelni kezdett.

- Most meg mi van?-ujjait a szám elé tette.

- Csend!-már a tenyerét szorította rá. Halk neszt lehetett hallani mélyen az erdőből, majd síri csend lett-Maradj itt!-parancsolt rám.

- Hová mész? Loki hová mész?-kaptam el a karját, de elrántotta.

- Fogd már be a szádat egy kicsit!-súgta fogait csikorgatva, és lopakodva elindult az erdő felé. Az avar lábai alatt halkan ropogott, úgy figyelt akár egy róka éjjel mikor vadászni indul. Minden idegszálam megfeszült annyira féltem. Aztán egyszer csak Loki eltűnt a szemem elől, teljesen elnyelte a sötétség. Földbe gyökerezett lábakkal álltam átfázva, rettegve attól, hogy valami baja esik.

- Loki? Loki?-vacogva indultam el utána, a ló amivel jöttünk kezdett nyugtalanná válni.

- Itt vagyok!-igyekezve jött felém, vállamat megszorította és mélyen a szemembe nézett- Mondtam, hogy maradj itt Lili!-dorgált meg ismét.

- Láttál valamit? Loki nagyon félek, van valami az erdőben? Szörnyek, szellemek vagy démonok-idegesen elmosolyodott, és halk beszédre intett.

- Hallottam valamit Lili, de már elment. Most viszont azonnal indulnunk kell, de nem vágtatunk majd. Óvatosan megyünk, kérlek ne pánikolj be-fogta tenyerébe az arcom, fogaim összekoccantak úgy fáztam-Fázol? Vagy ennyire félsz?

- Mindkettő Loki-megdörzsölte a kezeimet, és köpenyét rám terítette. Bakot tartott, majd lóra pattantunk. Ezúttal maga mögé ültetett, arra kért kapaszkodjak szorosan benne.

- Ne reszkess már így! Mondom nem lesz baj-suttogta halkan. Óvatosan irányította a lovat nem voltunk lassúak, inkább csak megfontoltak. Néha megérintette a jobb kezem és megszorította, hogy bátorítson.

- De mi van az erdőben Loki?-közelebb húzódtam a füléhez, és megéreztem haja illatát, azonnal végig futott rajtam a hideg pedig így is fáztam már.

- Sok minden Lili! Kár volt ilyenkor ide jönnünk, bízom benne nem tér vissza-sóhajtott nagyot.

- Micsoda? Ki nem jön elő?-megtorpant a ló, Loki háta megfeszült és egy villogó szempár figyelt minket a sötétben. Halk és mély morgásából éreztem, hogy hatalmas dög lehet bármi is az- Loki? Loki mi ez?-reszkető kezekkel szorítottam még jobban a derekát.