♥ A titokzatos idegen ♥

7. Loki, a kamu vőlegény

Lili

Felpaprikázva szaladtam a táskáimmal a Disney palota folyosóin, Loki szorosan mögöttem jött. Nem hiszem el azt, hogy ez a bolond isten azt mondta az anyjának, hogy feleségül vesz. Egy napot sem maradok tovább itt, alig vártam, hogy hazatérjek...

- Lili várj már! Állj már meg!-termett előttem őfelséges, nagyságos, mindenséges ura. A fene vinné el, amiért egyébként ilyen jóképű..

- Egy perced van, utána itt sem vagyok!- fújtattam tovább.

- Szóval van egy ajánlatom, ami érdekelhet téged-kíváncsian felhúztam a szemöldököm.

- Tessék mondani, még van fél perced!

- Ezt most fejezd be! Annyi ideig beszélek neked, ameddig csak akarok!

- Mond már!-türelmetlenkedtem.

- Szóval nem kell hozzám jönnöd, csak hitessük el, hogy lesz esküvő!

- Mi? Akkor minek a színjáték?-egyre bonyolultabb lett az egész.

- Gyere közelebb!-intett nekem.

- Minek ?

- Gyere már! Itt még a falnak is füle van!-Loki szinte magához húzott, majd a fülembe súgott- Még az esküvő előtt szakítasz velem, én addigra pedig megszerzem amit akarok. De kell ez a két hónap, hogy ne gyanakodjanak arra amire készülök.

- Mit akarsz megszerezni?

- Azt nem mondhatom el! Nem rád tartozik midgardi.

- Ez esetben én már itt sem vagyok!-vontam ki a karjai közül magam, de nem eresztett el.

- Fogalmad sincs arról, hogy mi kell nekem és a saját védelmedben nem árulhatom el. De ha segítesz nekem akkor nem leszek hálátlan. Erre szavamat adom neked!

- Tényleg ér az a valami neked annyit, hogy átverd a családodat? Ha anyukád tényleg várja, hogy elvegyél akkor nagyon bánatos lesz-ezzel nem akartam meggyőzni, hogy vegyen el....nyugi XD

- Nem tudsz semmit rólam, ezért nem ítélj el! Tehát akkor maradsz ?

- De ha csak egyszer is megbántasz vagy beképzelten viselkedsz velem akkor már itt sem vagyok!-kötöttem meg a feltételeket.

- Loki? Loki te megint itt vagy?- jött nagy sebességgel felénk egy hatalmas izmos szőke férfi. Loki gyorsan átkarolta a derekam, és egész közel húzott. Engem valamiért kirázott a hideg.

- Bátyám! Milyen kellemes meglepetés!-a feszültség tapintható volt.

- Kellemes? Neked lehet az! Ki ez a lány?- Ez a pasi Loki testvére? Hát rohadtul nem hasonlítanak...az én „kamu vőlegényem" sem volt egy nyeszlett hapsi, de a tesója...brutál ki volt gyúrva..

- Engedd meg Thor, hogy bemutassam a mennyasszonyomat Lili Collinst!-a férfi kezet csókolt nekem, de furcsán méregetett.

- Kisasszony ! Örülök, hogy megismerhetem, de lenne egy kérdésem!

- Én is örülök! Természetesen kérdezzen!-egyre kínosabb volt az egész szitu..

- Loki hogyan vette rá arra, hogy vele legyen?- pimasznak és udvariatlannak tartottam a kérdést. Nekem sem kell ilyenkor több, rögtön dobom vissza a labdát.

- Loki elrabolt engem! Csak utána egész jól kijöttünk, és most itt vagyok!És elég jó az ágyban is!- Loki eltátotta a száját, majd kacagni kezdtett testvére pedig zavartan vakarta a tarkóját. - Nehéz elhinni, hogy nő szeretheti az öccsét?-szegeztem a kérdést a nagyot nyelő égimeszelőhöz.

- Sajnálom kisasszony ha megbántottam, de Loki elég fura személyiség. Nehéz elhinnem, hogy megházasodik.

- Drága bátyám! Hát fátylat a múltra! Már megváltoztam, nézd ezt a szépséget. Miatta érdemes félretennem bosszúvágyam. Hamarosan elveszem és lesznek gyerekeink is-simította végig az oldalamat, majd óvatos puszit adott a homlokomra. Olyan jól hazudott, hogy még én is elhittem. Elhittem volna, az előző két nap nem történik meg.

- Remélem nem készülsz semmi ostobaságra öcsém, mert ha még több csalódást okozol anyánknak nem állok jót magamért. Nem értem miért fogad téged mindig tárt karokkal valahányszor eltűnsz.

- Talán azért mert szeret engem!- Loki tekintete kissé elsötétült, amiért én jöttem zavarban. Egy pillanat múlva azonban óriási mosollyal folytatta- És ha megbocsájtasz drága bátyám akkor megyek, és megmutatom a kedvesemnek a palotát.

Loki és én csöndben indultunk útnak a palotában, amit elég furának tartottam, mert általában elég sokat beszél. Most azonban csak maga elé bámult, úgy sétált mellettem.

- Loki valami baj van ?- álltam meg mögötte, de ő ment tovább- Loki?

- Tessék?- fordult meg, és rámemelte tekintetét.

- Mióta a szöszivel találkoztunk elég fura vagy! Szeretnél beszélni róla?

- Attól tartok nem igazán tudnám most ezt kifejteni. És nem is akarok róla beszélni-indult volna el, de megfogtam a kezét.

- Loki! Szerintem jó lenne ha beszélnél róla, és örülnék ha többet tudnék rólad, már csak azért is, mert egy darabig azt hiszik majd, hogy a kedvesed vagyok- egyébként tényleg érdekelt mi a baja..

- Talán majd máskor Lili! Gyere mutatok valamit-húzott magával, majd a kertbe vettük az irányt, ahol hirtelen megállt.

- Csodálatos ez a hely Loki! Én nem gondoltam, hogy ilyen létezhet-nézetem körbe tátott szájjal.

- Azt hiszem Asgardnál nincs szebb hely az egész univerzumban. Szerencsés vagy, hogy itt lehetsz-szemében őszinteséget, és kedvességet láttam megcsillanni.

- Akármi is az oka annak, hogy itt vagyok azt hiszem ebben igazad van!

- Te most egyet értesz velem? Azt hittem mindent megteszel, hogy felmérgelj-mondta cinikusan.

- Talán te nem mérgeltél fel engem? Egyébként meg örülj, hogy most nem veszekedünk. Ilyen még nem is volt mióta megismertelek. Ebben a két napban annyit veszekedtünk mint más egy év alatt-nevettem fel zavartan.

- Miért áltál ki mellettem Thorral szemben?-tudtam tényleg érdekli a dolog-Egyébként nem volt rossz, elég jól hazudsz te is.

- Nem hazudtam, illetve nem mindenben-helyesbítettem nagyot nyelve.

- Én sem mindig hazudok ám! Csak sokszor hozza úgy az élet, hogy meg kell tennem.

- Egyébként a hazugság ugyanúgy az élet része mint az igazság. Tudok olyan helyzetet, amikor jobb ha valaki nem tudja az igazságot-Loki ledöbbenve fürkészte az arcom.

- Igazábol azért hoztalak ide, mert adni szeretnék valamit-fordult felém, majd a tenyerét nyújtotta, abban pedig egy gyűrű jelent meg- Szóval enélkül nem lehet hivatalos az eljegyzésünk. Ezt hordanod kell ameddig nem szakítasz velem.

- Csodálatos, de félek elhagynám-bámultam az aranygyűrűt, melynek közepén ez apró zöld kő csillogott.

- Ez a gyűrű különleges, nem fogod elhagyni-éreztem Lokin, hogy most nagyon zavarban van, pedig ez nem is igazi lánykérés.

- Nos rendben, ígérem épségben visszaadom neked-vettem volna a ki a tenyeréből, de ő az újjai közzé varázsolta, majd így szólt.

- Tehát akkor-köszörülte meg a torkát- Számíthatok rád?

- Micsoda lánykérés apám!- nevettem fel, mire ő is felengedett egy kicsit.

- Igen Loki! Számíthatsz rám!- végül felhúzta a gyűrűt az újjamra.

- Ilyenkor jön a csók jelenet!-kezdett pimaszkodni ismét, de még én magam is meglepődtem amikor megpusziltam az arcát. Ne, ne is kérdezzétek miért....