♥ A titokzatos idegen ♥

15. Van valami a levegőben

Loki

A fejem még mindig fájt egy kicsit, de már nem akadályozott abban, hogy olvassak. Gondoltam a nap hátralévő részében olvasni fogok és hozatok fel a kedvenc boromból egy pohárkával. A könyvtár messze a legnyugodtabb hely volt számomra, napokig képes voltam itt lenni és kizárni a külvilágot.

Szerencsére az estéhez közeledve már senki nem volt a könyvtárban. Leültem a kedvenc helyemre, felkapcsoltam az olvasólámpát és gondolkodni kezdtem.

Talán jobb lenne Lilit hazaküldenem. Úgyis csak marjuk egymást, ez nehezíti a dolgokat. Bár őszintén legtöbbször szórakoztat amikor mérges. Ahogy felhúzza az orrát, a szemeiben ég a tűz, tombol benne az élet. Nem is lenne nekem rossz egy ilyen feleség. Kifejezetten tetszik amikor ellenkezik, de közben dühít is. Kettős érzés van bennem ha rá gondolok.

- Ki van ott?-egy hagos puffanás zökkentett ki, azonnal a könyvtár másik végébe rohantam. Ekkor láttam meg, hogy az egyik polc felborult. Legalább harminc vagy negyven könyv hevert a földön, Lili pedig ájultan feküdt alattuk- Te jó ég! Lili! Lili!-gyorsan ledobáltam a könyveket és pofozgatni kezdtem, de nem reagált semmire- Lili?-egy idő múlva halkan nyöszörögni kezdett, és kinyitotta a szemét.

- Ki vagy te ?

- Hogy én?-a lány zavarodottan nézett szét maga körül- Lili mi van veled?

- Ki az a Lili? Ki vagy te? Hol vagyok?-óvatosan a fejéhez nyúlt és felszisszent.

- Ne mond nekem, hogy nem emlékszel semmire!-megremegett az ajka, és tagadóan rázta a fejét- Nornákra Lilianna Collins. Ennyire beütötted a fejed?-lassan megérintettem a fejét, ekkor amin egy nagy pukli volt.

- Ki maga?-kérdezte remegve a karjaim között. Az ölembe húztam akár egy gyereket, és a szemébe néztem- Nagyon fáj a fejem-nyöszörögte.

- Azt hiszem agyrázkódásod van. El kell vinnelek a gyógyítókhoz-Lili mocorogni kezdett, és kezdett hisztérikussá válni.

- Hova visz? Engem ne vigyen sehová?-mászott el négykézláb tőlem, mire a bal lábbánál fogva visszahúztam.

- Kicsi cica! Hidd el nem foglak bántani. Segíteni szeretnék.

- Segítség! Segít...-ekkor befogtam a száját, a fenének se hiányzott, hogy azt gondolják éppen megerőszakolom. Újra az ölembe vettem, de most erősebben fogtam.

- A nevem Loki, és nem kell félned, mert én vagyok-köszörültem meg a torkom-én vagyok a..vőlegényed-ahogy ezt kimondtam a lány eltátotta a száját, és lemerevedve nézett rám.

- Te vagy a szerelmem?-ha nem lett volna ez a helyzet, talán soha nem mondok ilyesmit. De ha visszanyeri az emlékezetét akkor úgyis elfelejti. Mit veszíthetek?

- Igen én vagyok az drágám-őrült jó érzés volt kimondani ezeket a szavakat, a levegő megfeszült a tüdőmben, mintha jól oldalba vágtak volna. Mégis mintha mázsás kövek estek volna le a szívemről.

- És mi szerelmesek vagyunk? Te meg én?-nézett kábán, szemeiben könny csillant meg amitől csak még szebb volt. Most meg mi van velem? Kizárt, hogy egy midgardi és én!- Te szeretsz engem ?-nagyot nyeltem, de ha nem akartam sikítozást, és ellenkezést akkor muszáj volt mondanom valamit.

- Igen Lili, én szeretlek. És te is szeretsz engem-simítottam végig az arcán, és láttam ahogy megnyugszik. Eddig csak egy nőnek mondtam ki ezeket a szavakat, de azt is megbántam. Igyekeztem magamat meggyőzni, hogy ezúttal csak a békesség kedvéért mondtam ilyesmit. Egy belső hang azonban mást súgott-Elviszlek egy gyógyítóhoz-állítottam lábra, de térdei megrogytak így szorosan megfogtam a derekát, ő pedig a szemembe nézett.