♥ A titokzatos idegen ♥

22. Hölgyválasz

Lili

Szóval hókuszpók a fejébe vette, hogy szépen meghódít és bár ettől már alapból nem volt messze, most kellett csak igazán visszafognom magam. Többszöri elgyengülés után döntöttem úgy nem hagyom, hogy elvegye az eszem. Szóval arra gondoltam majd én veszem el az övét. Úgyis okos, mit számít ha egy kis részét megbolondítom...

Mivel most egy jó darabig ki van ütve, így lesz egy kis időm kigondolni a tervemet. Mivel a csínytevés huncutkája szerintem nem olyan gyakorlatos a női praktikákban bízom benne, hamarabb csavarom én az ujjaim köré. Na már most ha véletlen mindketten egymásba habarodunk, akkor meglátjuk mi lesz. Én biztosan nem fogok térden csúszni előtte, így is elég szánalmas volt az istállós eset. Hogy akkor bolondultam volna meg amikor rimánkodni kezdtem neki, hogy oda adom a szüzességem.

Szóval tíz pont a Mardekárnak vagyis Lokinak amiért tud a szüzességemről, bár nem magától jött rá, úgyhogy csak két pont. Mivel ragyogó napsütés volt, ezért úgy döntöttem ideje Palominóval elkezdeni az edzéseket amiben Wolstagg segítségét kértem. Egy hét telt el a balesetünk óta, így már egész jól éreztem magam. Lokihoz végül mindennap bementem, mert nagyon aggódtam érte így lovaglás előtt is így tettem.

- Jó reggelt Piton professzor!-libbentem be a szobájába, ő kócosan álmos fejjel éppen a reggelijét fogyasztotta.

- Piton professzor? Az meg kicsoda? Megint valami gúny név?-nem nézett rám, csak a kalácsát kenegette.

- A sötét varázslatok kivédésének tanára!-pattantam le mellé, és loptam a kajájából. Ledöbbenve figyelte a pofátlan műveletet részemről.

- Sötét varázslatok...eddig jól kezdődik. De minek azt kivédeni? És ne egyél a kajámból Lilianna. Menj és hozz magadnak-húzta el a tányért. Meglepően jól kezdte az udvarlást, öt év múlva tehetséges kezdő lesz...

- Ha tudnád mi mindenben hasonlítotok-csíptem újra a kalácsba, de most már engedte is.

- Mégis miben? A név tetszik, szeretem a kígyókat. Sötét varázslatok is megfelelő, mondjuk azokat kivédeni nem kell. Vagyis amiket én használok azokat nem lehet-sorolta ujjaival számolva-Eddig tetszik a figura. Mit lehet tudni róla még?

- Kicsit gonosz-hajoltam közelebb-Kicsit jó. Pont mint te-pöcköltem meg az orrát, mire felhúzta és nagyot tüszkölt. Hangosan nevetni kezdtem rajta, amikor a narancsleve az ágybába ömlött.

- Tudod, hogy ezt te fogod feltakarítani ugye ?-mutatott végig a lepedőn- Azonnal takarítsd fel! Hallod?

- Kérd szépen, vagy azt mondom majd bepisiltél-mondtam karba tett kézzel.

- Ne merészeld, mert nagyon megjárod Lili! Hozz egy rongyot és takarítsd fel-kezdett kijönni a sodrából. Biztosan rosszul aludt, nem hinném, hogy én voltam az oka. Ja...dehogynem.

- Kapok érte puszit ha megcsinálom?-hajoltam közelebb hozzá, mire taktikát váltott. Véletlen sem a dekoltázsomnak, és a feszülő lovagló nadrágomnak volt köszönhető. A szeme majdnem kiesett.

- Hogyne kapnál kedvesem. Csókot is akár-nézett ábrándosan hol rám, hol az ikrekre. Szándékosan enyhe fenékrázással indultam el a fürdőszobájába, és egy törölközővel értem vissza.

- Picit megtudod emelni a lábad Loki?-egy mozdulattal fogott alá, majd felszisszent. Gyorsan szárazra töröltem a lepedőt, és segítettem a lábát visszahelyezni- Párnát kérsz alá?-fájdalmas arccal bólintott, és egy kis párnát raktam a lába alá-Jól van. Szegénykém, még mindig ennyire fáj?

- Sokkal jobb már-sóhajtott fel combját fogva-Anya kezelése beválni látszik.

- Jaj Loki. Én úgy sajnálom, hogy ilyen állapotban vagy. Bár segíthetnék a gyógyulásban.