♥ A titokzatos idegen ♥

13. Segítenék ha engednéd

Loki

Egyenesen a karámba vettem az irányt ahol átvettem a lovagló felszerelésemet. Valahogy nagyon rossz érzésem volt, Lili újabb kiruccanása miatt. Na nem azért mert féltettem, csak pontosan ismerem Fandral és Volstagg stílusát és finoman szólva sem úri emberekről van szó. Ráadásul könnyen eljár a szájuk, volt már rá példa. Szeretnek kötözködni velem, mivel én nem tartoztam nemes társaságukban. Engem nem vonzanak a bátyám híres tivornyái, egész más dolgokkal szeretem elütni az időt. A lovam már készen állt az utazásra, így azonnal útra kelhettem. Ahogy haladtam a tisztáson, eszembe jutott, hogy lehet ismét az erdőben találom meg Lilit. A pagony szélén kikötöttem a lovat, és már messziről hallottam az ismerős nevetést és hahotázásokat. Ahogy beljebb haladtam, megpillantottam Fandralt és Lilit aki épp egy fának támaszkodott. Fandral egyik kezét Lili feje fölé támasztotta úgy csapta neki a szelet. Szavaikat még nem tudtam kivenni, ezért egy közeli fűzfa ágai között rejtőztem el....

- És mikor találkoztál Lokival?-Fandral egy fűszálat majszolt éppen.

- Nos, a földön talákoztunk-Lilivel még ezt a részletet sem beszéltünk meg, bár ez nem tűnt rossz válasznak.

- És csak úgy elcsavarta a fejed? Amikor Volstagg mondta, hogy Lokinak mennyasszonya azt hittem dobok egy hátast a palota tetejéről-nevetett fel gúnyosan.

- Sok mindent meg kell még tudnom Lokiról, és gondolom nem lesz egyszerű nekünk-kedves Lili, hiszen már most sem egyszerű, semmit nem tudsz rólam.

- De gondolom azt tudod, hogy ő nem asgardi?-a hátamon szakadni kezdett a víz, és legalább egy percig nem bírtam megmozdulni- Loki valójában jégóriás, és Odin királynak köszönheti, hogy nem halt meg csecsemőként Jöttunheimben. Hát merőben más mint mi-próbáltam nagy levegőt venni, tőrömet előkaptam.

- Kotródj innen Fandral!-álltam meg mögötte, ő nagy nevetve fordult felém.

- Nocsak! Talán jobb lenne ha őszinte lennél a mennyasszonyoddal-kardját felém tartotta.

- Fejezzétek be!-ugrott közénk Lili.

- Menj innen Lili!-kiáltottam rá.

- Nem megyek! Elég volt. Fandral nem mondott semmi rosszat-szabadkozott.

- Olyasmiket mondott neked amihez semmi köze! A pokolba veled Fandral-tartottam a tőröm a nyakához, mire felszisszent.

- Csak az igazat mondtam neki Loki! Nem gondolod, hogy elég furcsa, hogy a mennyasszonyod semmit nem tud a származásodról-nyöszörgött, de be nem állt a szája.

- Loki kérlek beszéljük meg ezt! –állt mellém Lili ismét.

- Tűnj el Lili! Nem kell végig nézned, ahogy a vérét ontom ennek az idiótának!-ha nem kapok erős ütést a tarkómra, lehet Fandral már nem élne. Megtántorodva négykézlábra estem a földre,

- Az istenetekre már! Mi a fenét műveltek itt? Egy hölgy előtt ugratok egymásnak? Halálra rémült szegény-Volstagg szorosan átkarolta Lilit, aki meredten engem nézett ahogy a fejemet fogom. A látásom homályos volt, és a hányinger kerülgetett.

- Loki begőzőlt! Pedig csak az igazat mondtam el Lilinek-szabadkozott Fandral a nyakát fogva.

- Takarodjatok innen! Beszélnem kell a mennyaszonyommal! Tűnés!-ordítottam a képükbe, a fájdalom a fejemben nem csihadt.

- Azt hiszed itt hagyom veled azok után amit leműveltetek itt?-Volstagg nem tágított. Csak nem belezúgott a midgardiba?

- Menjetek csak nyugodtan-Lili nagyot sóhajtott-Loki nem fog bántani engem. Köszönöm a reggeli lovaglást és, hogy megmutattátok a környéket-a két férfi cammogva távozott, de előtte gyilkos pillantást intéztek felém. Továbbra is a fejemet fogva nyöszörögtem, mire egy puha kéz érintését érzetem.