♥ A titokzatos idegen ♥

14. Ki is vagy te valójában?

Loki

Még mindig kissé szédelegve, de egyre jobban éreztem magam. A hideg csak úgy rázott amiért Fandral elárulta Lilinek ki is vagyok valójában. Az az idióta alávaló gazember még megfizet a tettéért. És nem fogom hagyni, hogy bárki is kikezdjen Lilivel...

Csak a karomat figyeltem. A sötétkék erek határozott vonalon futottak végig a vékony bőr alatt. Eszembe jutott a pillanat amikor először tudtam meg mi is vagyok valójában. Az érzés, hogy nem vagyok asgardi, nem vagyok apám és anyám fia, hogy egész életemben mindhiába küzdöttem azért, hogy Thor és a barátai elfogadjanak engem, belül komolyan emésztett. Mikor már éppen feladtam vagy el bujdostam volna a világ elől, anyám mindig ott volt mellettem. Ő jelentette a vigasztalást, és bár soha nem mondtam neki ezért szégyellem is magam, de rá is nehezteltem az elején....

- Drága öcsém! Mond, hogy érzed magad? - Hela lépett be a szobába nagy mosollyal.

- Köszönöm szinte semmi bajom-igazítottam a derekamhoz egy párnát.

- Mégis, hogyan estél le arról a lóról? Te, aki kiválóan lovagolsz.

- Hiába lovaglok jól, biztosan megijedt a patás valamitől-vontam vállat- Lili kint van?

- Anya és én nem láttuk kint. Szerintem nem is kíváncsi rád. Én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy haza küld-nagyot nyeltem, mert azt gondoltam Lili biztosan kint várakozik. Talán tényleg nem kíváncsi rám. Mondjuk ezért tettem bőven...

- Nem számít! Hamarosan már nem kell pihennem, és akkor majd megkeresem. Biztosan dolga akadt-Hela elfintorodott-Most meg mi a bajod Hela?

- Fontosabb dolga, mint az, hogy itt legyen veled? Ez a lány nem illik hozzád Loki. Buta és mégcsak nem is szép-pöffeszkedett tovább. Komolyan kezdett idegesíteni, még a fejem is megfájdult.

- Hela, azt hiszem jobb lenne, ha most elmennél. Szeretnék még pihenni.

- Szépen vagyunk! Mióta itt van a lány azóta megváltoztál. Azelőtt eszedbe se jutott védeni egy midgardit. Nem emlékszel, hogy uralkodni akartunk felettük? Erre most jön ez nő és az öcsém elpuhul. Hol vagy Loki? Nem, nem te valamiben mesterkedsz! De hisz én itt vagyok és segítek neked, mint annyiszor-simított végig a karomon. És valóban, pár napja még nem hittem, hogy védem majd a lányt, de valamit megmozdított bennem. Ezt azonban senkinek főleg Lilinek nem szabad tudnia. Minden megy a terv szerint.

- Köszönöm, hogy aggódsz Hela, de hidd el pontosan tudom mit érzek vagy teszek. Most pedig, ha megbocsátasz akkor még pihennék egy kicsit-Hela sarkon fordult, majd távozott.

Gondolkodni kezdtem. Lehet mégis könnyebb lenne, ha Hela segítségét kérném a Tesseract megszerzéséhez, de ennek is kockázata van. Apám azonnal rájönne miben mesterkedem, ha Lilit csak úgy hazaküldeném. Ráadásul anyám biztosan nagyot csalódna bennem. És az a szorító érzés, ami bennem van, hogy nem akarom hazaküldeni. Ez aggaszt a leginkább, azért, mert ez egy érzés, amit nem tudok hova tenni. És az érzésekkel mindig csak a baj van. És mivel a baj csak még több bajt szül, ezért gyorsan el kell nyomni ezt az érzést...

Lili

- Lili kérlek várj meg! – a királynő nagy léptekkel jött utánam.

- Mit szeretne felség? – torkomban a gombóc csak nőtt és nőtt, majd felzokogtam.

- Az istenekre Lili. Tudom, hogy a lányom nagyon durva tud lenni, de ne vedd ennyire a szívedre. Hamarosan te is bemehetsz Lokihoz.

- Nekem ez az egész sok. Hela teljesen nyilvánvaló, hogy gyűlöl. Mindent megfog tenni azért, hogy megkeserítse az életem. Ráadásul olyan dolgokat tudtam meg Lokiról, amiről fogalmam sincs mit jelent, de azt érzem, hogy félelmetes. És én érzem, mindjárt megbolondulok itt. Talán rossz volt a látomása felség. Ne haragudjon, de én nem vagyok képes erre-fakadtam ki, mire Frigga két kézzel megfogta az arcomat.