Eren x Levi (bad teacher and bad student) SZÜNETEL

3. rész... Miért? Miért van ez?

Szübetben elmentem a mosdóba. Belenézve a tükörbe láttam, ahogy el kezd folyni a könnyem. Igyekeztem letörölni, de az érzelmeimnek nem tudtam parancsolni így berohantam egy wc fülkébe.
*Becsengő*
- A kurva életbe bele. A faszom ki van ezzel az egésszel. Miért? Miért kell pont férfinak lenniek? -kezdett el egyre jobban ömleni a könnyem...
Már 10 perce sírok egyfolytában, de nem bírom abbahagyni. Most mi legyen? Bemenjek? Szóljak, hogy rosszul vagyok és szeretnék inkább egyedül lenni?

*Az osztályban*
- Hé osztály. Nem tudjátok, hogy merre lehet Yager? Már 10 perce becsöngettek. - Kezdett egyre idegesebb hangnemben a tanár.
- Passz. Jobb is, hogy nm jött be az a hímringyó. -tette hozzá egy lópofa. Becses neve Jean de inkább a lópofájú rohadék jobban illik rá.
- Nem tudom, de aggódok érte. -szólt hátulról egy fekete hajú lány, vagyis Mikasa.
-Én mintha láttam volna bemenni a wc-be a szünetben. - mondta egy burgonyalány úgy középtáj környékéről.
-Ahhj mindegy. Remélem azért annak a rohadt kölyökbek nincs lófasz baja sem.
Mondta kicsit idegesen Levi tanbá, majd folytatta a kis beszédét.
-Szerintem most már lassan meg kéne keresnem azt a kis genyót. Elég régóta oda van. Remélem nincs vele semmi baj. De ha történt vele valami?
- gondolkodott a tanár kezét az állára helyezve.

*Eközben a wc-ben*
-A faszom ki van már. A kurva élet. Mi a fasznak készülök én? Szökőkútnak? -motyogott az orra alá a kölyök.
Lassan kinyitotta az ajtót, majd meglátta a lefolyt alapozós arcát a tükörben. Ez így nem lesz jó. Inkább lemosom az arcomról. Még van hátra az órából kb 15 perc. Vagyis végigbőgtem fél órát.
- A kurva életbe bele. A faszom ki van. A szemem is feldagadt a sírástól. Megbassza a jó kurva élet ezt az egészet.- kezdett megint elpityeredni a fiú.
Fejét fogva dőlt neki a wc csempéjének és szépen lassan a nyitott wc fülke elött lejebb és lejebb csúszott, míg egy puffanással le nem ért a földre. Ott a lábát felhúzva ült s fejét a lábára hajtotta.
*Jelzőcsöngő (5 percel hamarabb)*
- A faszom bele verem. Most már megnézem azt a geci kölyköt. -fogta magát Ackerman tanbá majd megindult az ajtó felé- gyerekek én most elmegyek. Kicsivel hamarabb befejezzük ezt az órát.
Első utam a mosdó ajtaja fele vezetett. Mély levegőt vettem majd benyitottam. Megláttam a falnak támaszkodó kölyköt akinek a vállai emelkednek, talán sírt is.
- kölyök, bazdmeg itt döglöttél egész óra alatt? - meredtem rá eléggé felvíve a hangsúlyt.
-Tanár... Úr. -kapta fel a fejét a térdeiről.
Amint ránézett Levire azonnal a szája elé kapta a kezét és a nyitott wc fülke fele vette az irányt. Nos igen... A gyomrának a nem létező tartalmát adta ki magából közben meg szó szerint ömlött a szeméből a könny.
- Bazdmeg kölyök. Jól vagy?- ment közelebb egyre a tanár a fiúhoz.
Szerencsére a fülke elég nagy volt így bement az ajtón és a wc elött térdelő fiú mellé legugolt.
- Shhh semmi baj. Ne félj.- kezdett el nyugtató hangon beszélni és simogatni a fiú hátát- mindjárt jobb lesz. Ne félj!  Itt vagyok melletted.
Eren kicsit összerezzent, megtörölte a száját, majd lehúzva a wc-t próbált felegyenesedni. Nem sikerült neki. Az egész teste szó szerint remegett a félelemtől.
-Semmi baj kölyök. Itt vagyok veled.- fogta meg a fiú vállát Levi, majd magáboz húzta s hagyta, hogy a fiú a mellkasának dőljön.
- Köszönöm. Már jobban vagyok.- envedte el a tanárát a kisírt szemű és összevert fiú.
- Na ide figyelj. Kivel verekedtél? Ne merd letagadni, mert látom a foltokat az arcodon. - kezdte a fiú arcát szemlélni a tanár.
- Semmi baj. Nem verekedtem, csak rosszul estem el reggel... -tette hozzá kicsit szipogva Eren.
- Na mindegy. Van még két óránk hátra. Gyere. Fel tudsz állni? -nyújtotta a kezét a fiú felé Levi.
-Kö-köszönöm. - elfogadta a segítséget, majd elindultak a terem fele.
Látszott, hogy Eren nincs valami fényes állapotban. Az arca szinte fal fehér volt és még mindig remegett.
- Eren. Várj egy kicsit. -fogta meg a vállát Levi.
- Te-tessék tanár úr? -dadogott a fiú.
A tanár vakargatta a fejét, majd mély levegőt véve megkérdezte.
- Ténylwg jól vagy? Inkább felhívjam a szüleidet?
Kezdte mondandóját a tanár.
- Nem, nem kell. Most már jól vagyok.
És ezzel beléptünk a terembe pont becsöngőre. Levi el kezdte tartani az órát én pedig elvonszoltam magam a padomiv. Páran látták, hogy elég rosszul festek és inkább nem szóltak be. Bekapcsoltam az egyik kedvenc számomat, behekyeztem a fülhallgatómat majd a kezeimre fektettem a fehemet. Észre se vettem, de már elnyomott az álom...

(Gomenne a csúnyább szóhasználatért... Remélem azért még így is tetszik 😊)