Egy új érzés

10. Emlékek és érzések

Mindenkiben meghűlt a vér.

Egyszerűen nem hittük el amit láttunk. Jacobot takarta a maszk.

Nem hiszem el, benne bíztam. De ez előbb is feltűnhetett volna, hogy ő nem az akinek gondolom hiszen az autós rablásnál is követett. Fogadok nem is volt az erdőben az autója csak ki akart nyírni...

A belső monológomból Jacob hangja zökkentet ki.

-Miért néztek így rám?-kérdezte és felkelt a földről.

-Nem tudtam, hogy te is közéjük tartozol M, de most már tudom.-mondtam hatalmas csalódottsággal az arcomon.

-Mi? Kik közé?-mondta mintha mit sem tudna.

Nem mondhattam neki semmit. Hallgattam és mentem tovább.

-Várj, legalább mond el!

Elengedtem a fülem mellett. Csak mentem és mentem. Mondtam Caroléknak, hogy most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Ő intett és mentek is. Már az iskola kapujában álltam amikor elgondolkoztam. Sosem tudhatom ki a barátom és ki az ellenségem, de azt sem felejthetem el amit anya mindig mondott nekem:

,,Rossz nélkül nem létezik jó."

Mindig szerettem anya bölcsességeit. Elgondolkodtatóak voltak. Úgy hiányzik.

Azt nem tudom, hogy miben vesztette el az életét, mert apa sosem mondta el. De ha ezektől a korcs emberektől akkor...

Ilyenkor visszatértem a való világba és bementem a terembe.

Az iskola mindig unalmasan telik el. Minden héten ugyanaz van. Kivéve ma, mert ma van Péntek és végre itt a téli szünet.

Ma van az első nap, hogy esik a hó. Nem kedvelem annyira a havat rossz emlékek fűznek hozzá. De Carol egyenesen imádja...

Másnap reggel mindent ellepett a hó és még mindig hatalmas pelyhekben esik, nem tagadom csodálatos látvány ahogyan a sima hó befed mindent.

Összebeszéltem Carolékkal, hogy menjünk el korcsolyázni. Természetesen teljesen benne voltak.

Reggel 10 órakor már indultam is, hogy időben odaérjek. A pálya mellett ott várt rám Carol, Jack és Kehuan.

-Mindenki rád várt, hol voltál eddig?

-Bocsi, hogy késtem, de esküszöm, hogy most időben indultam el.

-Jó hiszek neked. Na de ne itt álljunk menjünk korizni!-mondta Carol izgatottan.

Mindenki kikérte a korcsolyát. De mielőtt felmentünk volna a jégre megkérdeztem, hogy mennyire tudnak korcsolyázni, illetve van-e benne tapasztalatuk:

-Engem úgy is tudsz.-mondta vidáman Carol.

-Hát engem majd megtanít Carol-mondta Jack elpirulva.

-Én tudok.-mondta Kehuan.

Mindenki felment a jégre. Mint kiderült Jack egyáltalán nem tud korcsolyázni így láthattunk egypár esést. Természetesen felsegítettük, de attól még vicces volt. A programunk végére egész jól belejött a korcsolyázásba.

Forogni akartam egyet a levegőben, de ez nem jött össze így elestem és a jégre zuhantam.

Mindenki amilyen gyorsan tudott, jött.

-Nem esett bajod?-kérdezte kétségbeesetten Carol.

-Nem nincs semmi, ne aggódj.

De amikor felálltam szörnyű fájdalom fogott el. Mint később kiderült megzúzódott a bokám. Nem kerítek neki nagy felhajtást hiszen a zúzódás az nem törés. Ezért haza is engedtek a kórházból.

Elkezdtünk hazafelé menni. De a házamban ég a világítás. És kijött a bejárati ajtón egy sötét alak. Az az alak apám alakja volt.

Teljesen meglepődtem hiszen ez hihetetlen. Lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, de azonnal odafutottam hozzá, persze amennyire tudtam...

Megöleltem, beszélgettünk és mentem is fel a szobámba. Azért még nem mondtam el neki mindent szóval az olyan részek kimaradtak, hogy üldöztek, majdnem megöltek...

Este amikor már aludni készültem hallottam, hogy apa telefonál. Oda mentem az ajtóhoz hallgatózni.

-Holnapra legyen halott az a lány!

-Rendben főnök már nincs sok hátra most ment el aludni. Ígérem holnap már csak a holtteste lesz itt.

Ennek hallatán tudtam, hogy nem ő az igazi apám. Nagyon kár, de most koncentrálnom kell arra, hogy itt egy pszichopata a házamban aki meg akar engem ölni. Midő csalódottság...

Ekkor nyílt az ajtó...