Egy új érzés

18. Igazság

-Szerinted?-kérdeztem a lábamra nézve.

-Akkor sem értem.-mondta Carol.

-Ki fogom szedni a gránát maradványait a lábamból. Így érthető?

-Igen, de ez nem fog fájni?-kérdezte savanyú arcot vágva.

-Hát egyszer mindent át kell élni.-jelentettem ki magabiztosan.

Mire kiszedtem az összes gránát maradványt a lábamból arra ide talált Jack is. Súlyos állapotban volt. Eltörött a lába és több lövést is kapott. Segítettem neki és utána mindenkit elláttam. A sok vér és sérülés, borzasztó látvány volt.

Az öregember nem tudott mit kezdeni 4 emberrel akik ott csövelnek nála. De náluk ez egy törvény, hogy akik betérnek hozzájuk és sérültek azt be kell fogadniuk és megvédeniük. Szóval mondhatni ez egy búvóhely.

Jimmy:
Menekülnöm kell nem érhetnek utol. Ha bár a sok sérüléstől nem haladtam nagyon gyorsan, tudtam, hogy nincs esélyem ellenük és csak menekültem. Egy szikla mögé elbújtam reménykedve abban, hogy nem találnak rám, de sajnos én húztam a rövidebbet.

Jason:
A fejlövés egyre jobban fájt kezdtem szédülni. Egy fánál megálltam és leültem. Ki kellett volna nyírni a kis szarosokat.-mondtam magamban. Lépéseket hallotam jobbról 5 méterre tőlem. 2 nem 3 ember járőrözik mellettem. Tudtam, hogy ide találnak nem tettem mást megöltem őket, de ez volt a vesztem. A lövések hangja elárulta helyzetemet. Több száz katona jött egyszerre. Sajnos csak pisztolyom volt ami nem visz nagyon távolra, tehát újabb lövésekkel gazdagodva tértem nyugovóra. De tudom, hogy én okoztam saját vesztem.

Nancy:
8 lövés után ráeszméltem, hogy nem lehet vége az életemnek. De kaptam még egyet és még egyet. A lövéseket már nem tudtam megszámolni annyi volt. Sajnos az egyik belső vérzést okozott így a helyszínen meghaltam.

Ashley:
A tüdőm nincs rendben. Itt a vég. 2 ellenséges katona jött hozzám azzal, hogy segítenek ha átállok az ő oldalukra. Természetesen elfogadtam az ajánlatot, mert nem akartam meghalni.

Lisa:
Több óra múlva repülők hangját hallottuk. Amilyen gyorsan tudtunk mentünk ki a házból, hogy megnézzük ez a felmentősereg lenne-e.

-Ránk találtak!-kiáltottuk szinte egyszerre.

Miután leszálltak a repülők a katonák hozzák siettek.

-Hol van a 078945632-es katona? Tőle kaptuk a segélyhívást.-jelentette ki az egyik.

-A 078945632-es katona Mark.-mondtam döbbenten.

Mindenkit lesúlytott a hír.

-Tehát feláldozta magát.-jelentettem ki halkan.

-A többiek hol vannak?-kérdezte egy morcos, sötét hang, az apám hangja.

-Nem tudjuk uram!-feleltem kérdésére.

-Kerresék meg őket!-adta ki a parancsot a mögötte álló hadseregnek.

A hadsereg elindult az apám pedig mindent tudni akart a küldetésről.

Elmesélte mindenki a saját szemszögéből a történetet. És ennyit kaptunk válaszként:

-Meg kellett volna ölnötök őket!-kiabált ránk.

-Tudjuk, de Jason vezette a küldetést az volt amit ő mondott!-förmedttem rá apámra.

-Hol van Jason akkor vele kell ezt megbe...

De félbeszakította az egyik katona 4 halálesetet bejelentve.

Mark, Jimmy, Nancy és Jason.

-Tessék itt van Jason beszéld meg vele amit akarsz.-mondtam felháborodva.

-Ez itt nem a vicc helye!-mondta hidegen.

-Várjatok hol van Ashley?-kérdezte Carol.

-Biztos még az erdőben.-válaszolt neki Jack.

-Menjenek és keressék meg!- adta ki a parancsot egy kisebb csoportnak apám.

-Akkor már csak mi maradtunk életben?-kérdezte Kehuan.

-Nem. Van még 2000 ellenséges katona is.-adtam a lehengerlő választ, leszarva (már bocsánat a kifejezésért) az érzéseiket. Majd elvonultam az egyik házba.