Egy új érzés

9. Idegen

Ide értek hozzám...

-Szóval ez az a fontos dolgod amiért nem tudsz bárhová elmenni?-kérdezte Jacob szarkasztikusan.

-Igen, mert én foglalkozom a barátaimmal.-mondtam, majd elsétáltunk Kehuannal.

Egy ideig sétáltunk azt sem tudtam, hogy hová. De nem is számított igazából. Beszélgettünk kb. mindenről amiről lehet, de én nem mondtam sok dolgot magamról.

Ez a találkozás inkább arra volt jó, hogy megismertem Kehuant.
Haza kísért és elment.

Ebben a pillanatban lejátszódott a fejben,hogy mi mégis mit csináltunk. Ez egy randi volt?! Hát igazából mindegy.

Még legalább órákig gondolkodtam ezen az egészen. Míg észrevettem ,hogy levelem jött. A levél most nem egy kis idézetet rejtett magába hanem egy egészen hosszú szöveget:

Szép munka Lisa egy katonámmal már végeztél, de ne hidd, hogy csak az az egy volt. És, hogy vége a játéknak, mert még találkozni fogunk. Addig is ilyen szép levelekkel fogok neked üzengetni. És tudom, hogy furdal a kíváncsiság, hogy ki is lehetek valójába. Az ujjlenyomatomat ne keresd. Kesztyűben írtam a levelet és a postán adtam fel. A feladó mellet az nem az én nevem az csak egy álnév. Sok sikert Lisa Scott.

Nem tudtam mit mondjak. A lényeget megragadta. És igaza volt tényleg érdekel ,hogy ki ő.

Szóval egyértelműen ő hagyta az üzeneteket ,de várjunk miért vezetett volna rá a saját katonájára?

Ez már túl bonyolult. Nem értem ezt az egészet.

Inkább otthagytam az asztalon és készülök az iskolára.

Reggel már indultam is volna iskolába amikor láttam ,hogy ujjabb levelem jött.

Hát jó reggelt Lisa. Én nem hagynám figyelmemen kívül azt a levelet és meggondolnám ,hogy mit teszek. Elég egy óvatlan mozdulat. De ne aggódj okos lány vagy te majd csak megoldod. De most ne ezzel foglalkozz inkább menj az iskolába a végén még elkésel.

Szóval már figyelsz is!-üvöltöm tele torokkal.

Az iskolatáskámba bepakoltam egy fegyvert és természetesen a golyóálló mellényt felvettem a ruha alá. Hiszen nem tudhatom, hogy mikor fog támadni újra.

Elindultam, már Carol itt volt az ajtó előtt. Lucas ma nem jött, biztos beteg vagy lehet elfogta az az ember aki nekem írja a leveleket. Nem ilyen nincs, ne gondoljuk túl.

Jött Jack és Kehuan. Carol megkért hogy Jackkal hadd menjenek előre, mert nincs túl sok idejük amit eggyütt tudnának tölteni.

Természetesen beleegyeztem. Szóval Kehuannal mentem tovább.

Már egy jó öt perce sétálhattunk amikor valaki megérintette a vállamat.

Egy maszkos ember volt. Tudtam, hogy ez a második támadása. Megfogtam és átfordítottam. Kicsavartam a kezét, most, hogy már a földön van megnéztem kit rejt a maszk.

Carol és Jack is ide futott hozzánk.

Meglepődve húztam le a maszkot arról az ismerős arcról.

Mindenkiben meghűlt a vér...