Egy új érzés

16. Körülvéve

Motoszkálást hallottam amire felriadtam. Pásztorok jöttek fel a faluból más néven a bázisról. Tudtam, hogy bele fognak ütközni Jackbe. És pár perc múlva az állításom igaz lett.

Fegyvert fogtunk és leütöttük őket, majd megkötöztük.

-Ezek még csak gyerekek!-mondta Carol félve.

-Meg kell ölnünk őket!-mondta Jason, majd fegyvert fogott rájuk.

-Nem!-kiáltottam.

-Akkor?-nézett rám Jimmy.

-Igen, van más lehetőségünk?-kérdezte Nancy.

-Csak várjatok had gondolkodjak. Mark te el ne engedd őket. Ashley te add ide a rádiót.-mondtam.

-De van egy kis gond.-mondta Ashley halkan.-Nem működik. Leárnyékolja a jelet a hegy.

-Ahh igaz.-mondtam.

-Akkor már csak a műholdas telefon van.-mondta Jason okoskodóan.

-Akkor próbáljátok meg elérni a központot!-mondtam felháborodottan.

Jack elővette a műholdas telefont és próbálta, hívni a központot.
Mindenki csak nézett egymásra tanácstalanul.

-Jó két lehetőségünk van. Egy kinyírjuk őket és továbbmegyünk a hegycsúcsra. Kettő elengedjük őket, de akkor biztos, hogy bejelentenek minket a bázison.-mondta Jason.

-Szerintem öljük meg őket!-mondta Mark.

-Szerintem is.-mondta egyszerre az összes fiú.

-Várjatok!-kiáltotta Nancy.-Nem lehetünk gyerek gyilkosok!-kiáltotta megtörten.

-Mi is gyerekek vagyunk!-kiáltottam.-Egy 17 éves senkik vagyunk Nancy! Egy senkik.-sutogttam az utolsó mondatot.

-Tudom, de akkor is gondolj csak bele, szeretnéd ha úgy emlegetnének minket, hogy a kilenc gyerek egy bevetésen gyerek gyilkos lett?!-kiáltotta sírva Nancy.

-Na akkor most mit csináljunk?-kérdezte Kehuan.

-Megöljük őket!-mondta Mark.

-Erről nem te döntesz hanem a központ. Nézz rájuk azt sem tudják kik vagyunk és nem értik amit beszélünk. Csak pásztor fiúk! Mit tennél ha te lennél ott. Jól esne, hogy nem ismersz senkit és halálal fenyegetnek? Ha? Válaszolj Mark!-mondta Carol felháborodva.

-Srácok.-mondta Jack megtörve a kínos szituációt.-Nem tudom elérni a központot.

-Akkor mégis nekünk kell dönteni.-mondtam.-Jason te vagy a bevetés irányítója. Hogy döntesz?-kérdeztem úgy, hogy bárhogyan dönt úgy kell cselekednem.

-Elengedjük őket.-mondta határozottan.

-De Jason!-kiáltotta Mark és Jimmy.

-Nincs semmi, de. A parancs az parancs.-mondtam pedig tudtam, hogy nem ezt kellene tennünk bár én sem akartam ártatlanokat ölni.

-Gyerünk oldozzátok el őket!-kiáltotta Jason miközben elindult a hegycsúcs felé.

Az út csendben telt, figyeltünk minden hangra és rengetegszer néztünk hátra, hátha itt van már az ellenség.

Sok sérülést szereztünk, félre léptünk, meghúztuk néhány testrészünket, de ezek semmiségek.

Találtunk egy árnyékos helyet ahol pihentünk egy kicsit, de nem tartott sokáig ugyanis ágak recsegésére lettünk figyelmesek.

-Ti is hallottátok?-kérdezte Kehuan.

Senki nem válaszolt így tudtuk ,hogy mindenki száz százalékosan oda figyel.

Jason jött hozzám:

-Felmegyek körülnézek mi a helyzet. Mindössze csak öt perc lesz.

-Jó.-mondtam.

Jason szemszöge:

Felmentem a hegyen, a fák mellett, hogy végig takarásba maradjak. Mikor kinéztem láttam ,hogy az egész hegycsúcson ott áll az ellenség csapata. Körülbelül 500-an lehettek. Esélyünk sincs ellenük.

-Hogyan értek fel ilyen gyorsan?-kérdeztem magamban, miközben tudtam, hogy nem kapok választ.

Visszatértem a csapathoz majd suttogva mondtam:

-Itt van az egész csapat, be vagyunk kerítve.

Lisa szemszöge:

Amint meghallottam Jason jelentését, mintha nem tudtam volna. Teljesen körbe vagyunk véve.

A fák közül egy ellenség futott ki. Kehuan reflekszből gyorsan lelőtte, mit sem sejtve, hogy hányan lehetnek körülöttünk. Most árulta el a helyzetünket...