Bakugou Katsuki Boyfriend Preferences

🎄Így telik nálatok a karácsony🎄

-Elmaradhatatlan karácsonyi üvöltözések, amik az egész napotokat végigkísérik.
-A délelõttötök egy része a fenyõfa megvásárlásával tellik, amit aztán Katsuki káromkodások és szitkozódások közepette farag bele a tartójába. Amikor nagy nehezen ezzel elkészül, szól neked, hogy díszítsd fel a fát, mivel ez mindig a te reszortod, és imádod is ezt csinálni, de mikor elkészülsz, Katsuki minden egyes alkalommal beleköt valamibe.
-Ez újabb veszekedést generál, ami általában azzal szokott végzõdni, hogy mind a ketten vérig sértve elvonultok egy-egy szobába, de végül mindig te vagy az, aki hamarabb elõdugja az orrát.
-Ezt követõen neki szoktál állni a mézeskalács sütésének, aminek az illatát amint barátod megérzi, azonnal megjelenik mögötted a konyhában, és a derekadat átölelve, fejét a válladon pihentetve figyeli, hogy mit ügyködsz éppen.
-Amikor a mézeskalács megsült, mindig megkérdezed Katsukit, hogy szeretne-e segíteni kidiszíteni õket, amire mindig az a válasza, hogy utál kézügyes dolgokkal foglalkozni, de amint te elkezded a munkálatokat, õ ismét beleköt valamilyen apróságba, és arra hivatkozva, hogy te nem tudod tökéletesen megcsinálni, majd õ megmutatja, hogy hogyan is kell ezt. Ilyenkor általában nem szoktál reagálni a bunkó megjegyzéseire, hiszen az évek alatt már sikerült rájönnöd, hogy ezt a kötözködést valószínűleg csak azért csinálja, mert õ maga is részese akar lenni az ilyen aranyos kis dolgoknak, viszont kínosnak érezné, ha önszántából felajánlaná neked a segítségét.
-Ezt követõen közösen ki szoktátok takarítani a lakás minden egyes zeg-zugát, majd miután ezzel végeztetek, pihenés gyanánt fel szoktatok menni a hálószobátokba, ahol be szoktál kapcsolni egy karácsonyi filmet, amit meglepõ módon Katsuki is megjegyzések nélkül végig szokott veled nézni, hiszen tudja, hogy mennyire szereted ezt az ünnepet, és hogy a filmnézés számodra elmaradhatatlan tevékenység ilyenkor. Általában úgy szoktatok elhelyezkedni, hogy Katsuki kinyújtott lábakkal, a hátán fekszik az ágyon, te pedig a fejedet az ölébe hajtva szoktál a filmre koncentrálni. Meg szokott esni, hogy ha barátod már nagyon unja magát, akkor a hajad fonogatásával próbálja meg elütni az idõt.
-Mire a filmnek vége van, addigra kb. már késõ délután szokott lenni, ami azt jelenti, hogy ideje elindulnotok Katsuki szüleihez, hiszen minden évben náluk szoktatok szenteste vacsorázni, és az ajándékozás is ott szokott történni.
-Az anyukája és az apukája is rettentõen szeretnek téged, néha már úgy tekintenek rád, mintha a saját lányuk lennél, ezért igyekeznek mindig a kedvedben járni, és valami olyan ételt készíteni, amirõl tudják, hogy az egyik kedvenced. Barátod sokszor féltékenykedik rád emiatt, hiszen ilyenkor mindig úgy érzi, hogy a szülei téged sokkal jobban szeretnek nála, de mindeközben -még ha soha nem is vallaná be neked- a szíve mélyén nagyon is örül annak, hogy ilyen jól kijöttök egymással.
-Vacsora után sor kerül az ajándékok átadására, ami számodra is, és barátod szülei számára is jó mókának szokott ígérkezni, Katsuki az egyetlen, aki feleslegesnek tartja ezt a hagyományt, de ettõl függetlenül minden évben alaposan végiggondolja, hogy mivel lepjen meg téged, és eddig még soha sem okozott csalódást számodra, hiszen igyekszik valami olyan dolgot adni neked, amirõl tudja, hogy szükséged van rá, és örülnél is neki.
-Ajándékozás után egy kis ideig még ott szoktatok maradni a szülõi házban, hogy beszélgessetek egymással, és hagyomány szerint ilyenkor elõ szoktak kerülni Katsuki kiskori fotói és a viccesebbnél-viccesebb sztorijai, amiket mindig nagy élvezettel, rengeteg nevetéssel fűszerezve hallgatsz végig, nem foglalkozva barátod rosszalló pillantásaival és a következményekkel.
-Otthon amint beléptek a házatokba, és levetkõztök, Katsuki minden szó nélkül felkap téged az ölébe, és egyenesen a hálószobátokba visz, amit persze a kiabálásod kísér végig, hogy azonnal tegyen le téged, de erre sosem szokott reagálni, csupán kifejezéstelen arccal halad tovább. A hálóban kissé indulatosan ledob téged az ágyatokra, és azonnal a csípõdre helyezi súlyát, miközben lefogja a kezeidet, hogy ne tudj megmozdulni.
"Remélem kellõen kiszórakoztad magad a banyáéknál, mert innentõl kezdve csakis én fogok röhögni."
A jókedved, és a mosoly, ami egészen idáig az arcodon virított, átcsapott "rettegésbe", hiszen tudtad jól, hogy most nagy bajba kerültél. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a feletted terpeszkedõ fiú önelégült vigyorgása, aki már alig várja, hogy kénye-kedve szerint, kellõ durvasággal a magáévá tegyen téged.
-De végül mindig meggondolja magát, és ahelyett, hogy szenvedést okozna neked, inkább végig gyengéden bánik veled... Jobban mondva soha nem bánik veled annyira finoman és udvariasan, mint amikor eljön a szenteste, hiszen az hogy láthatta a halálra riadt arckifejezésedet, az számára megfelelõ elégtétel volt. Rengeteg szenvedélyes csókban részesít, és kivétel nélkül sikerül elérnie, hogy a nevét sóhajtva csapjon végig testeden a gyönyör.
-Az aktusotok után mindig te vagy az, aki hamarabb álomba szenderül, barátod egy kis ideig még fent szokott lenni, és amíg nem érzi magát kellõen álmosnak az alváshoz, addig az arcodat tanulmányozza és azon gondolkodik, hogy mióta az élete része vagy, sikerült egy jobb emberré válnia melletted. Türelmesebb és nyugodtabb lett, már nem ordítozik annyit, mint régebben, és a modora is javult valamicskét, de ami a legfontosabb: Megtanult szívbõl szeretni, és vigyázni azokra az emberekre, akik mindennél fontosabbak számára.