Bakugou Katsuki Boyfriend Preferences

😱Amikor horror filmet néztek😱

Már hónapok óta könyörögtél barátodnak, hogy nézzetek meg egy filmet, ami mostanság jött ki a mozikban, viszont Katsuki mindig elõállt valami kifogással, így mire eljutottatok volna odáig, hogy tényleg elmenjetek, már nem adták a vásznon, viszont néhány hét elteltével böngészés közben belefutottál egy linkbe, amire kíváncsian rá is kattintottál, mire hirtelen megjelent elõtted az a bizonyos film, aminek nagyon megörültél. Rögtön fel is hívtad barátodat telefonon, és elújságoltad neki, viszont amint meghallottad a morgását és a kedvtelenségét ezzel kapcsolatban, elhatároztad, hogy bizony addig fogod nyaggatni õt, amíg bele nem megy abba, hogy ma este átmenjen hozzád, és megnézzétek együtt. 10 percbe telt, de nagy nehezen mégiscsak beadta a derekát, így megegyeztetek, hogy este 8-ra ott lesz, és visz pár zacskó rágcsálnivalót is. Azt egy szóval sem említetted neki, hogy horrorfilmet tervezel vele nézetni, nem véletlenül, hiszen tisztában voltál vele, hogy a szõkeség ki nem állhatja az ilyeneket. Állítása szerint túlságosan gagyik és amúgy is utál minden olyan filmet és sorozatot, amiknek semmi valóságalapja nincs. Azonban egy kicsit kételkedtél abban, hogy vajon tényleg csupán ez lenne-e az oka annak, hogy egyáltalán nem néz horror filmeket. Arra gyanakodtál, hogy ez csupán egy kifogás, és valójában a félelmét akarja ezzel a dumával rejtegetni elõled.
Nem agyaltál ezen túl sokáig, egy idõ elteltével csupán vállat rántottál, és azt ismételgetted magadban, hogy a múltkori húzása után, amikor annyira elhatalmasodtak rajta a vágyai, hogy türelmetlenségének hála az engedélyed nélkül leszakította rólad a kedvenc pólódat és utána még csak bocsánatot sem kért érte, ennyit igazán megérdemel.
A nap további részét tanulással, illetve sorozatok nézésével töltötted, amikor pedig eljött a 8 óra, és barátod is megérkezett hozzád, rögtön fel is akartad õt hurcolni a szobádba, azonban mivel a szüleid aznap otthon voltak, ezért rögtön letámadták Katsukit, hiszen nagyon szerettek vele beszélgetni és barátod is jófejnek tartotta õket, így néhány órát még a nappaliban töltöttetek, anyukád pedig folyamatosan hozta a finomabbnál finomabb édességeket Bakugounak. Ilyenkor rettenetesen féltékeny tudtál rá lenni, és néha úgy érezted, hogy sokkal jobban szeretik õt, mint téged, de nem haragudtál rá emiatt, nagyon is örültél annak, hogy ilyen rövid idõ alatt ilyen jó kapcsolat alakult ki közöttük, bár az ilyen pillanatokban, amikor némi idõt szerettél volna tölteni barátoddal, igencsak rámenõsnek kellett lenned ahhoz, hogy szüleid vegyék a lapot és felküldjenek benneteket az emeletre. Ezúttal este 10 óra is elmúlt, mire nagy nehezen sikerült elrabolnod Katsukit, õt azonban eléggé lefárasztotta ez a sok-sok beszélgetés, és emiatt megpróbált téged rávenni arra, hogy hanyagoljátok mára ezt a programot, és helyette inkább csak aludjatok, viszont te hajthatatlan voltál, és addig-addig erõszakoskodtál, amíg Katsuki beletörõdött abba, hogy bizony még bõ 2 órán keresztül ébren kell maradnia.
A film elsõ fél órájában nem volt semmi érdekes. Katsuki kezdett egyre inkább unatkozni, ezt pedig a folytonos ásítozásával jelezte feléd, te viszont úgy tettél, mint aki nem is hallja, hiszen téged tényleg érdekelt, hogy mi fog történni a továbbiakban. Barátod azonban kezdte úgy érezni, hogy perceken belül halálra fogja unni magát, azonban hirtelen támadt egy ötlete, hogy mégis hogyan hívhatná fel magára a figyelmedet. Egy sejtelmes mosolyra húzva ajkait, hirtelen elkezdett arcod felé közelíteni, azzal a szándékkal, hogy egy puszit leheljen a nyakadra, azonban mielõtt ajkaival súrolhatta volna puha bõrödet, tekintete akaratlanul is az öledben lévõ laptod képernyõjére tévedt, amin éppen egy olyan jelenet zajlott, ahol kb. fél percenkén megjelent egy jumpscare, neki pedig pont sikerült végignéznie egyet, amitõl olyan szinten hátrahõkölt, hogy kis híján lefordult az ágyadról, ajkait pedig egy ijedt nyögés hagyta el. Nem értetted a helyzetet, olyan szinten meglepõdtél Katsuki reakciójától, hogy néhány másodpercig csak meresztetted rá a szemeidet. Ô persze próbálta azt a látszatot kelteni, mintha semmi sem történt volna, de rögtön kiszúrtad, hogy nem mer sem rád, sem pedig a képernyõre nézni, az arcvonásai pedig egy cseppnyi zavartságot tükröztek, aminek láttán egyszerűen képtelen voltál megállni, hogy ne nevesd el magad. Olyan volt, mint egy ártatlan kisfiú, akit a szülei éppen rajtakaptak valami rosszaságon, emiatt pedig rettenetesen ijedt arcot vág, de közben próbálja azt a látszatot kelteni, mintha meg se fordult volna a fejében, hogy bármilyen csínytevést elkövessen.
-Hé, most meg mi a francot röhögsz, nyomi?-szólt rád mérgesen, miután hosszú másodpercek elteltével sem tudtad abbahagyni a nevetést.
-Jajj, Katsukih. Nehm...Nem is mondtad eddig, hogy ennyire könnyen meg tudsz ijedni.-törölgetted szemeidet, azok ugyanis teljesen bekönnyeztek nevetésed közepedte.
-Kuss! Nem ijedtem meg te dinka!-szólt rád erélyesebben, azonban a következõ pillanatban rögtön vissza is vett határozottságából.-Én csak...-kereste a megfelelõ szavakat.-Meglepõdtem azon, hogy hogy juthatott eszébe bárkinek is egy ilyen nyomorék forgatókönyvet írni.-próbált meggyõzõ lenni, amihez még a hangszínét is egy kissé unottra változtatta, te viszont már jól ismerted barátodat, és azt mindenképpen elmondhattad róla, hogy hazudni borzasztóan rosszul tud.
-Oh, értem én.-bólogattál nagybõszen, miközben mosolyogva Katsukira néztél.-Szóval azt mondod, hogy könnyűszerrel képes lennél végignézni a hátralévõ másfél órát?-kérdezted felvont szemöldökkel, még mindig mosolyogva. Tisztán láttad, ahogyan barátod arcán egy pillanatra átfutott az ijedtség, illetve a bizonytalanság, viszont tudtad jól, hogy a világért se mondaná neked azt, hogy inkább nézzetek valami mást, és mily meglepõ, igazad is lett.
-Tch, mégis kinek képzelsz te engem, ha?-tette karba kezeit, miközben egy pillanatra lehunyta szemeit, viszont utána újból rádemelte bosszús íriszeit.-Azt hiszed, hogy be fogok szarni egy szánalmas filmtõl?-eresztett el egy gúnyos kacagást, majd kivette öledbõl a laptopot és a sajátjába rakta, hogy tényleg minden másodpercet láthasson a filmbõl.-Na csak figyelj!-mondta határozottan, mire te csupán eleresztettél egy gondterhelt sóhajt, viszont úgy gondoltad, hogy mielõtt ismét a filmnek szentelnéd a fugyelmedet, egy kicsit még húzod Katsuki agyát,hogy méginkább dühbe guruljon.
-Figyelek Katsu.-támasztottad meg fejedet tenyeredben.-De ha úgy érzed, hogy nem bírod, nyugodtan idebújhatsz hozzám. Én majd megvédelek téged ettõl a csúnya, rossz, fiktív világtól.-mondtad megjátszott együttérzéssel, majd oldalba lökted, és vigyorogva kitártad felé karodat.
-Fogd be!-forgatta meg szemeit, miközben idegesen rádkiabált, nálad pedig ez volt az a pont, amikor ismét kinevetted õt.-Engem senkinek sem kell megvédenie,hallod?! Meg amúgy is...Fogadok, hogy te hamarabb el fogod sikítani magad, mint én.-mondta teljes magabiztossággal, hangjában azonban a gúnyosság is jól kivehetõ volt. Egy darabig azon filóztál, hogy vajon visszaszólj-e neki valamit, de végül úgy döntöttél, hogy ráhagyod, hadd érezze úgy, hogy neki lesz igaza.
-Meglátjuk.-válaszoltál mosolyogva, majd fejedet Katsuki vállára hajtottad, és ismét a képernyõre szegezted tekinteted.
Másfél órával késõbb a film véget ért, és ahhoz képest, hogy fogadni mertél volna, hogy a szõkeség párszor össze fog rezzenni egy-egy váratlan, ijesztõ jelenet láttán, sikerült megõriznie a hidegvérét, és érdektelen arckifejezéssel végignéznie a történéseket. Párszor direkt oldalra pillantottál, hogy láthasd reakcióit, de a fapofáján kívül semmi érdekeset nem produkált, szóval egészen addig, amíg le nem feküdtetek aludni, hallgathattad a már jól megszokott "én megmondtam, hogy úgyis nekem lesz igazam" -örömujjongását. Viszont miután úgy döntöttetek, hogy most már ideje lesz aludni, és sikerült eljutnod abba a fázisba, hogy már csak másodpercek válasszanak el attól, hogy átlépj az álmok világába, hirtelen motyogás hangja ütötte meg füledet, ami kizárásos alapon csakis Katsukitól származhatott. Kíváncsian fordultál át a másik oldaladra, hogy szembe feküdhess Katsukival, így a félhomálynak köszönhetõen láthattad, hogy az arca igencsak nyugtalannak és rémültnek tűnik. A szavait nem igazán értetted, de a hangszínébõl gyorsan kikövetkeztetted, hogy barátodnak bizony rémálma van. Elõször úgy gondoltad, hogy inkább hagyod, hátha egy idõ után megnyugszik, viszont ahogy telt az idõ, kezdett egyre nyugtalanabbá válni, és mivel túlságosan is sajnáltad ahhoz, hogy szenvedni hagyd, elkezdted ébresztgetni. Amint megráztad mellkasánál keresztül, azon nyomban kipattantak a szemei, és ezzel egyidõben egy kósza könnycsepp folyt végig arcán, amit óvatosan le is töröltél. Rettenetesen ijedtnek tűnt, heves légvételekkel próbált meg minél több oxigént juttatni a tüdejébe, és úgy festett, mint aki hirtelen azzal sincs képben, hogy jelenleg hol van, de miután gyengéden végigsimítottál izzadtságtól gyöngyözõ homlokán, és elkezdtél neki megnyugtató szavakat suttogni, egy kicsit sikerült lehiggadnia. Lassan rádemelte összezavarodott tekintetét, mire küldtél felé egy bíztató mosolyt, aminek láttán Katsuki azon nyomban odabújt hozzád, fejét a mellkasodba fúrta, karjaival pedig szorosan magához ölelt téged, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban elszakíthatnak benneteket egymástól. Igencsak meglepett Bakugou viselkedése, hiszen még soha ezelõtt nem láttad õt ennyire rettegni, de ezzel egyidõben borzasztóan aranyosnak találtad, ahogyan a karjaid közé fúrva magát, a te ölelésedben próbált meg menedéket találni magának. Boldog voltál, hogy ezúttal te lehettél az, aki vigyázhat rá és õrködhet a biztonsága, illetve az álmai felett, így nem is volt kérdés számodra, hogy rögtön visszaöleld õt. Arcodat hajkoronájába fúrtad, miközben tincseibe folyamatosan apró puszikat leheltél. Egyik karodat átfontad hóna alatt és úgy tartottad õt, míg a másikkal hátát simogattad annak reményében, hogy így képes leszel õt elaltatni. A próbálkozásod végül sikerrel járt, hiszen Katsuki heves szívverésének hangját a nyugodt, egyenletes légvételei váltották fel, ezzel egyidõben pedig szorítása is teljesen elgyengült derekad körül. Lágyan elmosolyodtál, miután végigpillantottál gyermeki ártatlanságot sugárzó arcán és kissé elnyílt ajkain, amin keresztül a levegõt vette. Végül egy utolsó puszit nyomtál arcára, majd te magad is lehunytad szemeidet, és pár perc múlva már mélyen aludtál.
Másnap reggel a hátadon fekve ébredtél fel, és amint kinyitottad fáradt szemeidet, az elsõ, amit kiszúrtál, az egy szõke, terebélyes hajkorona volt a mellkasodon. Lágy mosolyra húztad ajkaidat a gondolattól, hogy Katsuki így aludt rajtad. Mindenképpen ki szeretted volna használni azt az idõt, amíg barátod alszik, hiszen nagyon ritkán volt alkalmad ilyen közelrõl szemügyve venni szerelmedet, így hát kapva az alkalmon, hogy a szõkeség még nem tért magához, gyengéd mozdulatokkal elkezdtél a puha tincseivel játszadozni. Hajkoronájának kellemes illata rögtön bekúszott orrodba, ezzel egy furcsa, megmagyarázhatatlan boldogságérzetet okozva neked. Sosem értetted, hogy egy fiú mégis hogyan lehet ilyen jó illatú. Akár edzésrõl jön, akár a zuhanyzásból tér vissza, Katsukit állandóan körbelengi egy furcsa, karamellre emlékeztetõ édeskés illat, pedig tudomásod szerint semmiféle különleges sampont vagy tusfürdõt nem használ. A bõrének alapból ilyen illata van, amit te nagyon de nagyon szeretsz benne. A másik dolog, amit csak akkor figyelhetsz meg szerelmeden, amikor alszik, azok az arcvonásai. Ugyanis Katsuki alvás közben olyan mértékű békét és nyugalmat áraszt magából, mint senki más ezen a világon. Ilyenkor rettentõen kiszolgáltatottnak és sebezhetõnek tűnik, aki nem ismeri õt, az valószínűleg el se hinné, hogy valójában ez a szöges ellentéte a valódi személyiségének. Sajnos csak ilyenkor tudod alaposan megfigyelni az édes, gyermeki ártatlanságot tükrözõ arcát, az elnyílt, aranyosan szuszogó párnácskáit, az ívelt szemöldökét, amit ha nem ráncol össze, sokkal barátságosabb vonások mutatkoznak meg arcán, a tökéletesen formás orrát, én nem utolsó sorban a lehunyt, ráncoktól mentes, gyönyörű szemeit és a hosszú szempilláit. Úgy érezted, hogy napestig képes lennél azon merengeni, hogy mégis hogyan lehetsz annyira szerencsés, hogy magad mellett tudhatsz egy minden szempontból tökéletes embert, amikor is barátod lassacskán elkezdte nyitogatni pilláit. A következõ pillanatban rádemelte még félig csukott, borzasztóan fáradtnak tűnõ tekintetét, viszont amint szembetalálta magát meghatódott mosolyoddal, azon nyomban eszébe jutottak az éjszaka történtek, ráadásul miután feltűnt neki, hogy még mindig rajtad fetreng, rögtön elkapta rólad a tekintetét és arrébb gurulva felült az ágyadon.
-Jó reggelt Katsu! Hogy aludtál?-kérdezted jókedvűen, miközben te magad is felültél és háta mögé térdelve átölelted nyakánál keresztül.
-...Túlságosan is jól.-motyogta halkan, viszont pont elég hangosan ahhoz, hogy hallhasd szavait. Te csupán egy lemondó sóhajtással reagáltál erre, majd elengedted, és mellé ülve arcát kezdted el kémlelni.
-Mondd, mégis meddig szeretnéd még a keménylegényt játszani?-kérdezted komolyan, mire barátod összeráncolta szemöldökét és mérgesen rádpillantott.-Tudom, hogy most min töröd azt az idióta fejedet. Az arcodra van írva, hogy szégyelled magad, amiért ezúttal te szorultál arra, hogy valaki biztonságot nyújtson neked. Igazam van?-helyezted kezedet vállára, egy pillanatra sem véve le tekintetedet arcáról, õ azonban csupán egy tch-t hallatva lehajtotta fejét és a padlót kezdte el szugerálni.-Tudod...Nincs baj azzal, ha félsz valamitõl és emiatt mások segítségére szorulsz. Mert ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagy. Az, hogy az ember kimutatja az érzelmeit, és azokról mer nyíltan is beszélni, a legnagyobb bátorságra utal. Szóval... Ne fojtsd magadba ezeket, és ha szükséged van arra, hogy kiöntsd a lelkedet, ha panaszkodni vagy sírni szeretnél, ha a sikereidet vagy éppen a kudarcaidat szeretnéd megosztani... Akkor nyugodtan tedd meg, mert én itt vagyok, és szívesen meghallgatlak. Bármit elmondhatsz nekem, ígérem,hogy nem foglak soha kinevetni, vagy gyengének titulálni emiatt. Csak... Beszélj hozzám és ne akarj mindennel egymagad megküzdeni, amikor itt vagyok neked én is, hogy segítõ kezet nyújtsak.-mondtad kissé megtört, könyörgõ hangon, majd miután újra végigpillantottál szerelmeden, és láttad, hogy még mindig morcosan bámul maga elé, mint aki meg se hallotta volna az elõbbi szájtépésedet, egy kissé csalódottnak érezted magad, így egy gondterhelt sóhajtás kíséretében éppen arra készültél, hogy felállj mellõle és magára hagyd, hogy egy kicsit gondolkodni tudjon, azonban õ rögtön csuklód után kapott, ezzel visszatartva téged. Meglepetten fordultál Katsuki irányába, aki még most sem bírt a szemeidbe nézni, egyfolytában félrepillantgatott, viszont az arcán elterülõ halovány pírt nem tudta volna elrejteni elõled.
-... Köszönöm.-suttogta maga elé, abban reménykedve, hogy meg fogod hallani, amit mondott. Egy pillanatig elnyílt ajkakkal meredtél barátodra, de utána rögtön egy lágy mosolyra húztad ajkaidat, és visszaültél mellé, hogy végigsimíthass arcán, õ pedig kapva az alkalmon, rögtön lehunyta szemeit, és csak élvezte érintésedet. Abban a pillanatban annyira békésnek tűnt minden, hogy azt akartad, bárcsak soha ne érne véget. Boldog voltál, amiért Katsuki végre belátta, hogy másokra támaszkodni nem szégyen, és reménykedtél is abban, hogy ezután az eset után valóban nem fog vonakodni attól a gondolattól, hogy õszinte legyen veled az érzéseivel kapcsolatban.
-Egyébként... Az a tegnapi film nagyon szar volt. Legközelebb nem hagyom, hogy te válassz. Borzasztó az ízlésed.-mondta komolyan, viszont tudtad, hogy a szavait ismét kötekedésbõl mondta neked, így egy pimasz mosolyra húztad ajkaidat és elhúzódtál tõle, hogy a szemeibe nézhess.
-Oh, igen?-vontad fel szemöldököd mosolyogva.-Mondja ezt az, aki majdnem lefordult az ágyról ijedtében.-mondtad nevetve, mire Katsuki arca ismét pirulni kezdett, viszont azt nem tudtad eldönteni, hogy a dühtõl, vagy pedig a zavartsága miatt.
-... Hallgass!-fordította el fejét, mire elkuncogtad magad.-Mégis ki az a pszichopata ember, aki élvezettel tudja végignézni, ahogyan egy õrült sorra lekaszabolja a körülötte lévõket?-motyogta rosszallóan.
-...Én.-vontad meg vállad nevetve, Katsukinak pedig több se kellett, megragadott téged a vállaidnál keresztül, majd az ágyra nyomott és föléd magasodott.
-Akkor remélem, hogy azt is élvezni fogod, amit én teszek veled.-vezette be jobb kezét pólód alá és végigsimított oldaladon, amibe jólesõen bele is borzongtál.-Tekintsd büntetésnek a tegnapi miatt.-folytatta vészjóslóan, miközben ajkain végignyalva elkezdett arcod felé közelíteni.
-Már alig várom.-mosolyodtál el pimaszul, majd szétnyitottad ajkaidat, ezzel bejutást adva a szõke fiúnak, aki kapva az alkalmon, azon nyomban heves csókcsatát kezdeményezett veled.