Bakugou Katsuki Boyfriend Preferences

❤️Amikor gyönyörűnek hívod❤️

Tény, hogy Katsuki sokszor ijesztõ, amikor rátör az üvöltözhetnék, az ilyen pillanataiban pedig egyszerűen elkerülhetetlen, hogy ne vágjon idétlen, vagy pedig rémisztõ arckifejezéseket. Az összeráncolt szemöldökei, a vicsorítõ fogsora, és a bõrén kidűledõ erek, amik mind-mind a dühébõl származnak, mostanra már a szõkeség védjegyévé váltak. Egyszóval mindannyian megegyezhetünk abban, hogy az ingerküszöbe ebbõl a szempontból nagyon is alacsonyan áll, és már a legkisebb apróságokért is képes lenne leszedni a körülötte lévõ emberek fejét a helyérõl. Ilyenkor nem igazán mondhatja rá azt az ember, hogy ez a fiú egy kész tünemény, viszont azokban a ritka pillanatokban, amikor teljesen semleges arcot vág, amikor nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzi magát, amikor a hangszíne is alacsonyabban van a megszokottól, olyankor gondolkodunk el igazán, hogy vajon ez ugyanaz a Katsuki-e, akit mi ismerünk. Te magad is sokszor elámultál már azon, hogy barátod mennyire aranyos, és egyben gyönyörű, amikor nem grimaszol, ez pedig egy idõ után neki is feltűnt, viszont eleinte úgy tett, mint aki tudomást sem vesz a csodálkozó tekintetedrõl, amivel õt méregeted, viszont mivel az idegei igencsak pengeélen táncolnak, ezért egy idõ után kezdte egyre jobban idegesíteni, hogy idõnként csak úgy bámulni kezded õt, amit az egyik alkalommal szóvá is tett.
-Hé! Ne bámulj már ennyire feltűnõen! Rohadtul idegesít!-emelte rád tekintetét morogva, miután feltűnt neki, hogy az íriszeid ismételten túl sokáig idõztek rajta. Szereti, amikor õt nézed, fõleg akkor, amikor fitogtathatja elõtted az erejét, vagy amikor egy érzéki együttlét alatt megparancsolja neked, hogy miközben gyönyört okoz számodra, egyenesen a szemeibe nézz és úgy sóhajtozd a nevét, viszont amikor éppen tanulás, vagy bármilyen más koncentrációt igénylõ tevékenység végzése közben kezded el õt vizslatni, azzal könnyen ki tudod õt készíteni.
-Hahó, figyelsz te rám?-állt fel az íróasztalától, majd az ágyához sétálva, amin éppen te helyezkedtél el törökülésben, elkezdett az arcod elõtt csettintgetni és integetni, mire hirtelen feleszméltél bambulásodból és ráemelted csillogó szemeidet.-Mi a fenét nézel rajtam ennyire? Van valami retek az arcomon?-kezdte el az említett területet fogdosni, ami annyira vicces látványt nyújtott számodra, hogy rögtön elkuncogtad magad.
-Nem, semmi ilyesmirõl nincs szó, csak... Annyira gyönyörű vagy.-pillantottál fel szemeibe az iránta érzett szerelemtõl és csodálattól ragyogó tekinteteddel. Valóban így éreztél, és mindig is úgy gondoltad, hogy Katsuki a leggyönyörűbb, legtökéletesebb fiú, akivel valaha találkoztál, viszont a szépsége ellenére mégis fel van vértezve férfias vonásokkal, amik mégvonzóbbá teszik megjelenését. Kezdve a kócos, sünire emlékeztetõ szõke hajkoronájával, a tökéletes, makulátlanul sima és puha bõrével, a formás szemöldökeivel, a határozottságot sugárzó, gyönyörű skarlátvörös íriszeivel, amikkel egyetlen pillantás alatt képes lenne bárki szívét meglágyítani és rabul ejteni, a telt és bársonyosan puha ajkaival, amikkel azokat az ocsmány és kegyetlenül sértõ szavakat formálja, a férfias arcélével, ami ha dühös, azon nyomban képes úgy felfújódni, mint egy hisztis 5 éves kisfiúnak, akinek a szülei nem vették meg azt a játékot, amit annyira nagyon szeretett volna, nem beszélve a vékony derekáról és a tökéletesen kidolgozott, izmos testérõl, amiért hosszú éveken át keményen dolgozott nap mint nap. A listát még napestig folytathattad volna, hiszen Katsuki minden egyes porcikájáról így vélekedtél, egészen az utolsó szempillájáig. Egyszerűen nem értetted, hogy mégis hogy lehet valaki ennyire tökéletes, mint õ, és bár fájt bevallanod még magadnak is, de sokszor kívántad, hogy bárcsak te magad is olyan szép lehetnél, mint amilyen õ, ami egy kissé vicces is, hiszen normális helyzetben nem szoktuk azt mondani egy fiúra sem, hogy szép, inkább a helyes/jóképű jelzõkkel illetjük õket, viszont Katsuki esetében a gyönyörű szó volt az, ami a leginkább kifejezte a tökéletességét.
Az említett fiú amint megérezte magán bámulattal teli, szerelmes tekintetedet, és sikerült realizálnia szavaidat, a tõle jól megszokott hencegés és elégedett vigyorgás helyett a zavar és az értetlenkedés lett urrá rajta, ami miatt rögtön enyhe pír szökött arcára, szemei pedig olyan szinten kidűledtek, mintha éppen csak azt mondtad volna neki, hogy te valójában egy földönkívüli vagy, aki azért van itt, hogy információt szerezzen az emberiségrõl, hogy aztán a többi földönkívüli társaddal leigázzátok a bolygót és átvegyétek az irányítást az összes létezõ élõlény fölött. Jó pár másodpercig néztetek így farkasszemet, amit végül Katsuki tört meg, hiszen olyan szinten sikerült zavarba hoznod, hogy muszáj volt valahogyan eltakarnia elõled az arcát, mert nem akarta, hogy ilyen állapotban lásd õt. Viszont amint hátat fordított volna neked, te hirtelen utána nyúltál, és két kezed közé fogva fejét, összenyomtad arcocskáit, ami miatt úgy nézett ki, mint egy pufók mókus, azonban még mielõtt elhúzódhatott volna tõled, gyorsan adtál egy cuppanós puszit a homlokára, majd meg sem várva reakcióját, elégedett mosolyra húzva ajkaidat, felpattantál addigi helyedrõl és gyorsan felkapva hátadra táskádat, rákacsintottál barátodra és kilépve a szobájából, amilyen gyorsan csak lehetett, elindultál haza. A szõke süni a távozásod utáni percekben is ugyanabban a pozícióban állt tovább, amiben hagytad, közben pedig azon gondolkodott, hogy mégis mi a fene volt ez az egész, de ettõl függetlenül képtelen lett volna letagadni, hogy a kis magánakciód mekkora hatással volt rá, amit mi sem bizonyíthatna jobban, mint a hevesen kalapáló szíve, a túlérett paradicsom színére emlékeztetõ arca, és az elnyílt ajkai, amik mind a zavartságáról árulkodtak.
-Tch, még hogy gyönyörű...-motyogta orra alatt, miközben zavartan megvakarta tarkóját.-Idióta...-mosolyodott el végül elégedetten, majd ledobva magát az ágyára, élesen beszívta a levegõt. Percekig feküdt így, a plafont szugerálva, végül azonban lehunyta szemeit, és ezúttal rajta volt a sor, hogy rólad ábrándozzon, viszont a mocskos fantáziája kis idõ elteltével akaratlanul is a felszínre tört, és a gondolatai olyan irányba is elkalandoztak, amik rövid idõn belül kisebb-nagyobb kellemetlenséget okoztak neki odalent. Már csak emiatt is, azon a délutánon elhatározta, hogy ha legközelebb találkoztok, emlékeztetni fog téged arra, hogy õ nem az a fajta srác, akire büntetés nélkül ilyeneket lehet mondani, és jobb ha felkészülsz, mert a mindkét értelemben vett férfiasságával emlékeztetni fog arra, hogy õ még mindig az a Katsuki, akit ha meglátsz, jobb, ha nem fecsegsz feleslegesen nyálas dolgokat, különben pórul jársz.