If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

1. Az új pozíció

Apám még az éjszaka folyamán távozott. Megsértettem, de ennyi szabadság nekem is járt, ha akkor nem használom ki a lehetőséget egész életemben bánhattam volna. A lakoma további részében csendben voltam. Mellettem Arya és Adrienn mindenféléről traccsoltak amibe a fiúk is beleszóltak, de nem érdekelt. Emésztett is a bűntudat meg nem is. Egy idő után rászántam magam a figyelésre és be akartam kapcsolódni a beszélgetésbe, de nem tudtam, semmi közös témánk nem lett volna és ez a magány érzetét keltette. A régi otthonomban sosem volt ilyen...a régi otthonom! Abban a pillanatban gondoltam végig, hogy mit is hagytam végleg magam mögött. A baráti köröm bár kicsi volt, de nekem ők annál többet értek. Három barátom volt akik a kastélyban laktak: Francesca, a személyi cselédem, eleinte minden vágyamat leste, de soha nem voltam az a tipikus nemes lány és ezért inkább beszélgető társ lett belőle akit egyenjogúként tiszteltem, aztán ott volt Ron, a lovász fiú. Mindig nagyon szerettem lovagolni és sokszor őt is megkértem, hogy tartson velem, nem szerettem egyedül lenni. Az évek alatt szoros barátság alakult ki köztünk. Ő örökös optimista volt és mindig meg tudott nevettetni. A harmadik barátom neve Gerald volt. Ő is velem egyidős volt és testőr volt. Mások előtt mindig komor volt, de előttem megnyílt. Ő állt hozzám a legközelebb. Másokkal mindig csipkelődött, de velem sosem vagy csak nagyon játékosan. Sosem akart megbántani. Az életemben rajtuk kívül még egy meghatározó személy volt. A neve Finnie volt és ha jól emlékszem ő is északi volt. Szőke haja és kék szeme volt csak mint nekem. Valószínűleg ő is magas lett csak mint én. Tíz éves korunkig rengetegszer meglátogattak az apjával, ők is nemesek voltak, egyszer még azt is mondta, hogyha felnövünk feleségül vesz, de tíz éves korom után nem láttam, nem jöttek többször...
Ez volt hát az életem a Haranwolf kastélyban amit magam mögött hagytam, fájó volt, de ha észak nem tudta megadni amire vágytam akkor el kellett hagynom. Kicsit olyan volt, mintha egy részem elkezdett volna halványulni és csak észak gyógyíthatta volna meg, de mint tudtam ez a közeljövőben nem fog bekövetkezni.
A vacsora végén Betty mondott valamit Davidnek mire a magas férfi hozzám lépett.
-Gyere, megmutatom a szobád.
Kimentünk a tágas ebédlöből majd a nagy folyosón balra kanyarodva egy csigalépcsőhöz értünk. Lementünk rajta és egy sokkal szegényesebb folyosón talaltuk magunkat. Egy szobához vezetett. Belépve egyből nagyon otthonosnak tűnt. Kandalló fénye világította meg a katonai lakáshoz képest elég nagy szobát. Magy franciaágy volt benne, egy ruhásszekrény meg egy könyvespolc. Az ajtóval szemben nagy, boltíves ablak volt. A szoba szolid berendezése nagyon tükrözte, hogy előző gazdája férfi volt.
- Ugye tudsz harcolni?
- Próbálj ki! -feleltem egy mosoly kíséretében
David bólintott.
- Helyezd magad kényelembe, holnap meglátjuk mit tudsz!- mondta, és kilépett a szobából
Ledőltem a puha ágyra, kicsit vártam az öltöztetőre. Nehezen realizáltam, hogy harcosok mellé nem jár öltöztető. Lehámoztam magamról a lila mesterművet majd felvettem a hálóingemet és lefeküdtem.
Másnap reggel mégiscsak bejött egy cseléd. Nehéz léptekkel próbált betolni egy álványt rajta egy pánpáncéll. Egyből odafutottam segíteni.
- Köszönöm! -mondta zavartan, mire rámosolyogtam -Segítsek felvenni?
-Köszönöm, de elboldogulok -bocsátottam el.
Már sokszor hordtam páncélt, Kieran ezzel is edzett, ekkora sulyú öltözetben kellett gyakoroljak és volt, hogy napokon keresztül benne jártam. Elgondolkoztam, hogy felvegyem-e, de aztán eszembe ötlött, hogy még kell menjek bizonyítani, hogy teljesen elnyerjem a poziciót. Benéztem a szekrénybe ahol voltak ingek és nadrágok is. Férfiakra szabták őket, de nem volt más választásom mint egyet felvenni. Kicsit lógott rajtam az ing és a nadrág is, de megkötöttem őket övvel és így nem néztem ki annyira rosszul. Szőke hajamat összefontam és indultam is. Két lépést sen tettem, mikor David valahogy mellém keveredett.
- Kész vagy?
- Kész vagyok!
  Egy gyakorló terembe vezetett és kardot dobott nekem. Gond nélkül elkaptam azt. Ő is elvett egyet és körözni kezdett körülöttem. Szemmel tartottam, ha szúrt én védtem. Ügyesen felém táncolt, kis híján a falnak szorított, de elsurrantam melette. A hátához tettem a kardot és itt ennyi volt. Legyőztem, méghozzá könnyen.
- Nem vagy kezdő -állapította meg flegmán.
   Erre kicsit felkaptam a vizet. "Hát mondhatom tényleg nem!"-gondoltam. "Most győztem le és még teszi az eszét!" Ideges lettem, de visszafolytottam a hirtelen dühöm.
- Mostantól a feladatod Betty védelme lesz, értetted?
- Értettem! -húztam ki magam és alig vártam, hogy újra lássam megnentőmet
- Hamarabb kell reggelizz, így meg fogod tudni állni az ő reggeli idejüket, ezenkívül a te feladatod lesz kísérni őt és barátnőit ha ki akarnak menni a városba.
- Ennyi? -kérdeztem mire bólintott és elindultunk, hogy megmutassa hol van a konyha
   Beléptünk.
- Itt fogsz enni a többiekkel együtt és szerintem innentől te is elboldogulsz, ha végeztél menj fel az ebédlőbe Bettyhez.
   Értően bólintottam mire sarkon fordult és menni akart, de a küszöbön megtorpant.
- Ugye tudod, hogy Arya és Adrienn is a te hatásköröd?- Megdordultam és egy sort hitetlenkedtem. Nem, nem tudtam! - Csak ne essen bajuk! - mondta majd kiment.
   Biztos voltam benne, hogy az egyik lányhoz a kettő közül érzelmek kötik, és egyből Aryara gondoltam. Sokan nem is gondolnák mennyit elmondhat két ember kapcsolatáról egy olyan egyszerű gesztus is, mint az, hogy ki székére támaszkodsz.
   A konyha bár nagy volt kicsinek tűnt a zsúfoltság és a kocsmákra emlékeztető szegényes fény miatt. Egy telt, pirospozsgás arcú, kendőbe kötött hajú, idősebb asszony futott oda hozzám kedves mosollyal az arcán.
- Oh, üdvözöllek aranyom, Róza vagyok!
- Lily - mondtam és kezet nyújtottam, de a szakácsnő ehelyett megölelt
- Hát mi vagy te? Férfi? -csóválta a fejét játékosan és ez mosolyt csalt az arcomra
- Lady Primrose személyes testőre, tehát majdnem - mondtam én is vígan
- Jaj, jaj, fehérnépnek nem való a katonáskodás, főleg annak nem aki annyira bájos mint te, de ha már meg is kaptad a posztot gyere szépen, adjak valami finom reggelit! - nagyon szimpatikus volt elsőre az asszony, ilyen mlegszívű teremtést főleg északon ritkán lát az ember, de hát ahogy mondják, az emberek kedélye olyan mint az időjárás a hazájukban.
   Róza néni egy pulthoz vezetett ahol voltak székek és az egyikre le is huppantam.
- Mindjárt hozom az ennivalót! - még egyszer rám mosolygott majd a lábasokhoz ment.
   Amíg vártam, hogy kitegye egy alacsony, de tömzsi katona lépett és ült le mellém. Fekete haja a szemébe lógott, göndör tincsei pedig a válláig értek. Szórakozottan kifújta a haját a szeméből.
- Hé, szia, téged még nem láttalak erre -nyújtotta a kezét amit megráztam, erős szorítása volt - Johnie - mutatkozott be
- Lily.
   Róza néni akkor jött oda és tette le elénk az ételt.
- Johnie, hát te ilyen korán fenn?
- Hát igen, kell menjünk az erdőbe medvét vadászni, megtámadott egy embert a faluban - a fiatal inkább fiú mint férfi gyorsan beszélt és vékony hangja volt, aranyos volt a maga módján
   Amíg reggeliztünk Róza néni és Johnie mindent megtettek, hogy belevonjanak a beszélgetésbe. Egy pillanatra sem éreztem magam olyan kínosan mint ahogy az az előtti este a nemesek társaságában, Betty még az én világom volt, de az Arya fajta lányok nagyon távol állnak tőlem.
   Az étkezés befejeztével elköszöntem majd visszasiettem a szobámba ahol felvettem a páncélomat. Férfiakra készítették, de rám is rámtalált a széles vállam miatt. Fegyvert még nem adtak, de biztos voltam benne, hogy David ezt megoldja és addig is elvettem azt a kardot amit a könyvespolc tetejére tett valaki. Nem az én méretem volt, alacsonyabb harcosra tervezték, de megtette ez is egyenlőre.
   Felmentem az étkezdébe ahol most távolról sem volt annyi ember mint tegnap este. Az asztalfőn ült Betty, mellette mint tegnap Adrienn és Arya és ott ettek melettük David és Tomy. Újabb meglepetés, a katona a királynő asztalánál eszik. Furcsa volt, de ez csak még nagyobb tiszteletet ébresztett bennem Bettyvel szemben. Jó szívű uralkodónő, az biztos. Mikor már közelebb értem Betty integetett.
- Csatlakozol? -kérdezte
- Lady Primrose, én már testőrséghez tartozom, nem hinném, hogy illő lenne önökkel ennem - hajtottam meg a fejem tisztelettudóan, láttam, hogy David és Tomy is ezt teszik, de én fegyelmezett katona voltam, északi voltam
- Áh, hagyd, itt nincsenek ilyen éles vonalak köztünk - legyintett Adrienn
- Ühüm, ülj le, egyél és szólíts csak Bettynek -bólogatott a vár úrnője is
   Félve leültem de enni nem ettem, hiszen már bőségesen megreggeliztem a konyhában. Némán halgattam a társalgást. Beszéltek szimpatikus férfiakról, kisnemesekről, nemesekről, ruhákról, a barátaikról, az ellenségeikről, egyszóval mindenről ami őket érdekelte, engem viszont mivel, hogy nem ismertem az embereket akikről a beszélgetés folyt hidegen hagyott.
   Annyira átlagosak voltak még Betty irányában is, úgy tűnt én vagyok az egyetlen akit érdekel, hogy ő a királynőnk. Igazi vezetőnek tűnt, annak a fajta vezetőnek aki semmit nem kérne egy alattvalótól amit ő maga ne tenne meg. Csodálni kezdtem. Kivételes személyiség volt.
   Reggeli után kimentünk a kastély kertjébe. Hatalmas volt és gyönyörű. A három védencem leült egy nagy hintára. Én megálltam mellettük. Ismét előkerültek a semleges témák, nagyrészt a pletykák.
- Egyébként, Betty, hol van Andrew? Este óta nem láttam -mondta Arya
- Tegnap fárasztó napja volt, valószínűleg még alszik - felelt Betty.
   Még ott ültünk egy ideig, illetve én és David álltunk, Tomy pedig elment valahova. Nem sok figyelmet kaptam, de hát én akartam testőr lenni, ez így működött. Nem sok idő telt el és egy páncélos alak közeledett felénk.
- Andrew! - kiáltotta Arya majd a középmagas, barna hajú, szeplős férfi nyakába ugrott.
   Adriennt és Bettyt megmosolyogtatta a jelenet, de David szemében valami más volt, ha jól megnéztem nem csillogott vidáman, inkább féltékenyen.