If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

9. Az ország és a szív akarata

   A konyhából az ebédlőbe mentem. Hajamat lazán kiengedtem. Amikor beléptem a terembe pillantásom először Bettyre vándorolt aki Aryával beszélgetett. Nem tetszett ez nekem. Finn még nem volt köztük, csak Adriennet láttam aki Daviddel és Tomyval beszélgetett. Andrew hiányzott elgondolkoztam rajta merre lehet, de nem zavart különösebben.
- Jó reggelt kívánok! - köszöntem udvariasan
   Legnagyobb meglepetésemre Betty felállt és odajött hozzám. A tekintete hideg volt, nem olyan mint tegnap este.
- Aryával beszélgettünk.
- És? Mire jutottak? - kérdésemet aggodalom nélkül akartam feltenni, de ez nem sikerült
- Arya azt mondta, te, régi barátságodat kihasználva valami megfoghatatlan oknál fogva ellenünk akarod uszítani Finnt.
   Aryára néztem akinek fény táncolt a szemében, gúnyos fény, kárörvendő fény. Felállt és egy macska kecsességével állt Betty mellé, belekarolt és hozzásimult.
- Betty személyes testőreként nem gondolod, hogy támogatnod kéne és védened? - kérdezte ártatlanul és mégis maró gúnnyal a hangjában
- Királynőm, ennek a beszélgetésnek semmi értelmét nem látom, nem tudom miről beszél, én nem akarom maga ellen fordítani Finnt, sosem tennék önnel iylent! - mentettem magam, de Arya elégedett ábrázata csak,egyre jobban belehajszolt saját elfojtott dühömbe  - Ön nem látja ezt át? Ebben a kastélyban Arya az aki rosszat akar önnek, én mindent megteszek és megtennék a boldogságaért, mindent...- az utolsó szavak már suttogásba mentek át, csendes könyörgésbe, hogy higgyen nekem, ez volt minden vágyam.
- Tisztában vagy vele, hogy nem beszélhetsz így egy ladyről? - kérdezte Betty kimérten
   Nem tudtam mit csinálhatott Arya amivel feledtette Bettyvel a sérelmeket, de minden szava tőrszúrásként hatott rám. Összerándult a gyomrom.
- Királynőm... - kezdtem magyarázkodni de ő leállított.
- A mai nap folyamán meg ne halljam a szádat, állsz mellettem és végzed a munkád. Érthető voltam?
   Megtörten bólintottam. Éreztem a kék szememben feltóduló könnyeket és el is folytattam őket.
- Jaj, annyira aranyos vagy Betty! - állt lábujjhegyre a kreolbörű lány és puszilta meg Betty arcát - Nagyon szeretlek, tudod! - nyávogta a lány
- Én is téged! - mosolygott Betty, de ez nem ő volt, ez egy elkényeztetett ribanc volt, nem az én mindennél többre tartott királynőm.
   Mikor visszaültek a helyükre megalltam Betty melett. Szomorúságomat keménységgel palástoltam és az északiakra jellemző zordsággal.
   Ekkor lépett be az ajtón Finn.
- Jó reggelt mindenkinek!
   Láthatóan jó kedve volt. Halvány mosolyt vetettem rá. Leült Betty mellé, arra az oldalra ahol én álltam.
- Csak nem azért van fagyos kedved mert nyertem? - ugratott mire válaszoltam volna de Betty vészjósló tekintete megállított, megráztam a fejem.
   Aggodalmasan nézett rám, majd megfogta a kezem és maga felé fordított nem törődve az udvari etikettel, Betty torokköszörülésével, sem pedig a rosszalló tekintetekkel.
- Jól vagy, Lily?
   Arya ebben a pillanatban megkocogtatta a vállát.
- Finn, valamiről beszélnünk kell... - csengett a hangja kislányos ártatlansággal de ez nem érdekelte Finnt.
   Nemtörődöm mozdulattal lerázta a lány kecses kezét izmos válláról és a szemembe nézett.
- Kérlek mondd el mi a baj! - átható tekintete a lelkemig hatolt
- Semmi baj...
   Finn tekintete szomorú lett, elengedte a kezem majd hivatalos hangnemben Bettyheh fordult.
- Mikor is akarjuk megkötni azt a szerződést?
- Én a ma estére gondoltam.
- Addig lenne alkalmam sétálni a kastély pompás kertjében, no meg persze lovagolni is egyet?
- Maradj! - mondta hirtelen Arya - Gyönyörű a táj és sok látnivaló van, nem kell azonnal hazamenned, igaz, Betty, maradhatna akár egy hónapig is!
- Persze! - válaszolta Betty én meg erre elhúztam a szám, mit meg nem tenne Arya barátságáért?
   Finn elgondolkodott az ajánlaton. Egy hónap sok idő volt, végignézett Bettyn, Aryan és rajtam. Nem sokat tudtam kiolvasni a szeméből. Azt hittem maximum egy hétre marad vagy annyira sem, nem tetszett neki ez a déli szeméttelep, valami miatt mégis maradni akart.
- Megtiszteltestésnek veszem és elfogadom nagylelkű ajánlatát!
   Meglepődtem ezen, mi sarkallhatta maradásra, ezen töprengtem, de semmi épkézláb indok nem jutott eszembe. Csak nem én voltam az indok? Futott át az agyamon a kósza gondolat amit szinte azonnal elvetettem. Nem értem én annyit, nem voltam sem szép, sem okos sem semmi, erős voltam, egy katona voltam és ennyit írhattam a javamra, ezért nem voltam elég Bettynek, és ezért voltam benne biztos, hogy Finn sem miattam maradt.
- Ma már lesz időm bebarangolni a kastélyt? - kérdezte ártatlan őszinteséggel
- Persze, a vendégem vagy, mindent rendelkezésedre bocsátok - mosolygott Betty.
- Örvendek, Lily, körbe vezetnél?
   Persze, ki is mondtam volna az igent ha Arya nem pofázik be.
- Lilynek sok dolga van, rengeteg, de én itt vagyok.
- Mit kell csinálj ma? - kérdezte Finn reménykedve, hogy csak nincs annyi dolgom, és milyen igaza volt! Semmi dolgom nem volt ugyanis
- Még nem kaptam feladatot mára - Arya gyilkos pillantást vetett rám, de nem mert szólni, Bettytől próbálta némán kikönyörögni, hogy havazzon el munkával, de nem tudott, nem volt mit rám bízzon ilyen hirtelen.
- Semmi dolgod ma - húzta el szép ajkait.
- Akkor eszem és mehetünk is! - kacsintott vidáman a férfi nekem meg eszembe jutott a gyermekkorom, oh, azok a szép idők!
   Finn gyorsan reggelizett és felállt.       - Mehetünk?
- Mehetünk! - léptem mellé
   Betty is csúnyán nézett rám és Arya is, de nem tehettek semmit, én sem tehettem semmit valójában. Finnel akartam lenni de ezt feladtam volna Betty kedvéért, viszont hogy jött volna ki ha ellenkezek? Valahol örültem, hogy így alakult, azt tehettem amit szerettem volna és még csak nem is hibáztathattak érte.
   A kastély falain belül nem töltöttünk sok időt. Csak a tornyomat akartam megmutatni, de azt majd este, a sötétben, mikor a csillagok és a Hold ragyognak. A kertben a virágok gyönyörűek voltak, köztük sétáltunk és beszélgettünk, majd leültünk a hintára. Finn felém fordult, közel ült hozzám. A hintán nagyjából három nő fért volna el egyszerre, nagyobb, megtermett férfi azonban csak kettő, én meg karcsú voltam, de a páncélom miatt kitettem egy férfi helyét, ezért elég közel kényszerültünk egymáshoz...bár ezt én a magam részemről egyáltalán nem bántam és Finn sem ahogy láttam.
- Mi volt a baj reggel?
- Semmi komoly... - hazudtam
   Tudtam, hogy nincs ennél idegesítőbb, mikor segítő szándékod a "semmi bajom" akadályba ütközik, de én most Bettyt védtem.
   Azt hittem abbahagyja és nem fogja tovább feszengetni a témát, de e helyett leszállt a hintáról, elém térdelt és kezeim a saját kezei közé vette. Meglepett a gesztusával.
- Tudom mit gondolsz. Jött egy idegen aki valaha ismertél és most úgy viselkedik mintha semmi nem történt volna, elhiszem ha bolondnak tartasz, de szeretném ha tudnád amit én tudok. Gyermekkoromban mindig nyüsztöltem, hogy menjünk már hozzátok, látni akartalak, mindig mindig.
- Miért hagytátok abba a látogatásokat? Mi történt? - kérdeztem
- Miután nálatok voltunk utoljára, amikor...szájon pusziltalak...apám súlyosan megbetegedett és meghalt.
- Sajnálom! - szorítottam meg a kezét
- Anyám magára maradt a gyászával, apád sokat,járt hozzánk abban az időben, mint apám legbizalmasabb barátja, de téged nem hozott.
- Nem is tudtam hová ment és miért...
- Aztán a látogatások abbamaradtak, mikor anyám kezdte feldolgozni a gyászt akkor kezdett el a királyságra koncentrálni, eléggé elhanyagolt és katonák neveltek fel. Nem telt el két év és anyám tüdőgyulladást kapott amiből nem tudott kilábalni. A nagybátyám lett a régens, aki állítása szerintem nem értett az uralkodáshoz.  Ő a katonáim kapitánya, mindig is ő tanított vívni, az uralkodásra állítása szerint magamtól éreztem rá. Ő alig várta, hogy letehesse a koronát és átadhassa nekem. Apám helyett apám lett. Egész életemben emlékeztem rád. Töprengtem merre lehetsz és csak te érdekeltél, nálad jobb barátom sosem volt. Elhatároztam, hogy felkutatlak, de túl sok dolgom volt. Amikor idejöttem és megláttalak...az egy világot jelentett nekem. Ezért vagyok ilyen, kérlek ne ítélj el!
   Mindent amit elmondott már tudtam, egyszerűen most lett a pletykából élettörténet, amit pedig a végén hozzátett...én is ugyanúgy éreztem.
- Miattam maradtál?
- Igen, minden időm veled akarom tölteni, a déliek kikészítenek! Na de mesélj te!
   Visszaült mellém a hintára és figyelmesen halgatta ahogyan elmesélem az életem. Elmondtam miként hagytam ott a címemet, családomat és életemet, hogy harcos lehessek ahogy arra mindig is vágytam és elmeséltem az utóbbi három évemet is.
- Huszonhárom éves vagy, igaz? - kérdezte
- Igaz, te meg huszonhét ha nem tévedek.
- Nem tévedsz.
   A történetből ki akartam hagyni a magányomat, de nem voltam rá képes, egyszerűen felszínre tört. Finn elszörnyedve hallgatta amikor a tornyomról és az ott töltött éjszakákról meséltem.
- Ezt tették veled és még mindig hű vagy hozzájuk?
- Mélységesen törődök Bettyvel...
   Beszélgetésünk közben észre sem vettük mennyire elszállt az idő csak mikor David rohant ki idegesen a kastélyból közölve, hogy már midnenütt keresett minket és Finnek mennie kell a szerződést aláírni. Megindultam én is arrafelé, de David egy megállj mozdulattal visszatartott.
- Te nem!
   Finn idegesen nézett vissza, de intettem neki, hogy minden rendben, Davidnek pedig jó testőrként nem feleseltem vissza.
   A tornyomba mentem olvasni, de nem tudtam koncentrálni. Felültem a párkányra, magam mellé tettem a könyvet is és a lámpát is. A Holdat néztem és úgy éreztem valami meg fog változni, csak még nem tudtam jó vagy rossz irányba?
   A Finnel való találkozás és gyors egymásra találás nem lehetett véletlen, talán észak istenei akartak üzenni valamit? Nem tudhattam, de amikor a telihold a fák fölé ért farkasüvöltést halottam. Soha nem halottam még farkasokat itt, ők észak teremtményei voltak, a fagy szülöttei. Velük akartam ordítani a Holdnak, a fatkasokkal rohanni a sötét éjszakában, és azt kívántam bárcsak igaz lenne a családunkat övező legenda, bárcsak farkassá tudnék változni, akkor most ledobnám a láncokat, csak egy órára és kiszellőztetném a fejem...de a legenda csak legenda volt, a farkas pedig valószínűleg csak egy eltévelyedett kutya, nem lehetett farkas, az álmaim pedig...üres remények, mi mások?