If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

5. Aki ott marad veled

Betty országa középen volt, így nagyjából minden országgal szomszédos volt. Már az apja számára fontos volt a béke így gyerekkorától kezdve nyüzsgött a kastély a vendégektől. Sokat mesélt nekem nagyjából midnenkiről, kivéve az Iceriverekről.
- Az északiak mindig lenézőek velünk, de te más vagy - mondta is egy alkalommal mikor a könyvtárban ültünk és beszélgettünk.
A sok vendég között ott volt egy úri lány is, Dorothy. Ezt a lányt így is egy elég elrontott napom után ismertem meg, Betty majdnem lelökött a lépcsőröl úgy sietett lefele mert Aryaék megbántották, a vállamon sírta álomba magát és még ezek után elvárták volna, hogy jó kedvvel fogadjak egy ilyen lányt. Hát nem is fogadtam.
A szokásosnál is melegebb reggelre ébredtem. Még mindig izzadt volt a homlokom a tegnap esti rémálmom után. Felkaptam a szekrénybe gondosan összehajtogatva betett tunikámat és hozzá a nadrágom és a csizmám. A konyhába mentem enni, de nem volt étvágyam.
- Mi a baj Lilykém? - kérdezte Róza néni
- Semmi, tényleg, csak rosszul aludtam - mondtam - rémálmom volt.
- Mi volt benne? - kérdezte Róza néni és leült velem szembe
- Egy férfi egy tűzgyűrűben állt és meg volt láncolva, egy másik férfi meg erősen lelökött a földre és letépte rólam a ruhát...annyira valóságos volt...- mondtam és megborzongtan az emlékek hatására
- Az én falumban az a babona járta, hogy a legvalóságosabb álmok jósolnak - mondta a kedves arcú szakácsnő gondterhelten nézve
- Egyiküket sem ismerem - mondtam kissé ijedten mert mi északiak is nagyon hittünk minden babonának.
- Az édesanyám megálmodta, hogy találkozik egy férfival egy piacon aki kifizet neki egy ruhát.
- És? Megtörtént? - kérdeztem kíváncsian
Róza néni kajánul elmosolyodott, el is pirult. Rá mosolyogtam én is.
- Megtörtént, de nem vele, hanem velem, így találkoztam a férjemmel.
Boldog voltam, gratuláltam majd felálltam, megköszöntem az ételt és visszamentem a szobàmba ahol átöltöztem.
A nagy fém páncélban kelett végezzek pár vállkörzést annyira el voltak állva a vállaim.
Ezek után felmentem az ebédlőbe. Arya a szokásosnál is jobban ki volt cicomázva, az asztalfőn ült és Adriennel beszélgettek. Betty melettük könyökölt, szomorúság tükröződött az arcán, ezek meg észre sem vették.
- Jó reggelt, királynőm - hajoltam meg mélyen, a másik kettőnek oda sem biccentve.
Arya kissé mérgesen és hitetlenkedve rebegtette a szempilláit amit elégedett és kissé gonosz mosollyal viszonoztam. Megálltam Betty melett akinek hozzáértem egy pillanatra a vállához, többre nem mertem, de ennyire muszáj volt, hogy bebizonyítsam: mellette állok.
- Ma érkezik meg Dorothy - mondta egy idő után úrnőm mire a másik kettő végre ráfigyelt.
- Tényleg? - kérdezte Adrienn érdeklődően és kedvesen amit hálás pillantással köszöntem meg neki.
- Igen, tegnap mondta a hírnök...- kezdte volna Betty, de Arya félbeszakította
- Tudom, nekem már hamarabb küldött hírnököt - mondta flegmán.
Már akkor éreztem, hogy nem fogok jól kijönni a lánnyal, és ez azon a délutánon be is igazolódott.
Ebéd után egy kicsivel nyitották meg a kastély udvarát és robogott be rajta Dorothy hintója.
Köszönteni Bettyvel, Aryaval, Adriennel, Daviddel, Andrewal és Tomyval mentünk ki. A hintó nyugodt tempóban gurult be az udvarba, belőle pedig egy igencsak csúnya arcú, de szép alakú, szőke göndörhajú, kék szemű lányt segített ki a kocsis. Világoskék ruha volt rajta ami nagyon is kiemelte telt kebleit. Nem volt szégyenlős, már elsőre megállapithattam róla.
-Dorothy! - kiáltotta el magát Arya és a lány nyakába ugrott.
- Arya! - kiáltotta ő is én meg forgattam a szemem, annyira mesterkélt volt az egész, ugráltak és örvendeztek egymásnak, de ez nem az a kissé férfias öröm volt mikor magadhoz szorítod a másikat és csak... örülsz, ez a nőkre jellemző felületesség volt, nem is a nőkre, hanem az úri lányokra, így helyesebb. Az elkényeztetett úri lányokra.
Dorothy Arya után mindenkit megölelt, Bettyt direkt utoljára hagyta, az azért feltűnt.
- Szia, téged még nem láttalak - nyújtotta nekem a kezét, hogy csókoljam meg, de ehelyett férfiasan megráztam amire grimaszt vágott
- Lilianna Haranwolf, Lady Primrose személyes testőre.
Igyekeztem hideg lenni és sikerülhetett mert kicsit tartozkódva lépett vissza Aryahoz. Valamit odasúgott neki amit nem hallottam, de az alacsony kreol bőrű lány helyeselt.
- Annyi mindent kell mesélnem! - sikkantotta izgatottan Dorothy
Bementünk a kastélyba ahol az ebédlőben egy-egy tea melett beszélgettek. Betty széke melett álltam végig, aki nem sokat szólt bele a beszélgetésbe, vagy ha igen, nem tudott sokat hozzátenni a beszélgetéshez, mintha direkt így irányították volna. Lassan David, Andrew és Tomy eltűnedeztek és mi maradtunk, csak a "hölgyek".
- Nem megyünk sétálni és esetleg vásárolni a városba? - kérdezte egyszeriben Dorothy
- Nem matadhatnánk most itthon? - kérdezte zavartan Betty, a tenyerét a nyakára tapasztva.
- Egyszer jön Dorothy egy évben és te még önzőn viselkedsze? - csattant fel egyszeriben Arya - Hihetetlen...- kezdte volna, de ekkor páncélba búrkolt kezemmel az asztalra csaptam.
- Tiszteletet a királynőnek! - kiáltottam rá a meglepett lányra aki hátrahőkölt a sugárzó dühömtől.
Kissé visszahajoltam, de ekkor Betty megragadta a karom.
- Mit képzelsz magadról? Nem beszélhetsz így egy barátnőmmel sem! - kiabálta nekem
- De, úrnőm...én csak ön miatt...
- Nem érdekel! Viselkedj! Megértetted?
- Meg. - suttogtam dühösen az orrom alatt.
Nagyon fájt minden szava, én csak őt akartam megvédeni, mégis miért rám ordított és nem Aryara?
Keserűen szálltam be az egyik túlcicomázott hintóba és a dél most még ellenszenvesebbnek hatott mint általában. Nem volt kedvem semmihez. Dühös voltam. Már nem is érdekelt az egész. Hallhattam ahogyan Betty esetlenül próbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, de mindhiába, mindig kihagyták. Közbe szóltam volna, de minek? Úgyis csak megkaptam volna a leceszést. Velem szokás szerint nem foglalkoztak, de érdekelt is engem...ha Betty ezeket válassza az én hűségem helyett, akkor tessék, tanulja meg a saját bőrén, hogy ki is a barátja. Ezeket gondoltam, de valahol, belül mégsem ez motoszkált, hanem a mérhetetlen szeretet amiért meg akartam védeni és ami a mostani múló dühöm oka is volt.
Alig vártam, hogy kiszálljunk a hintoból. Megúntam a pletykákat és az értelmetlen viháncolást. Ahogy kiszálltunk Arya, Adrienn és Dorothy összefogódzkodtak, az ország úrnőjét persze kihagyva. Betty oda akart menni, de lerendezték, egy: "bocsi, már nincs hellyel".
Egymás mellé kerültünk és némán ballagtunk, egyikünk sem akart a másikhoz szólni.
Az egész napunk eltelt a bugyuta vásárlással. Természetesen mindent én cipeltem, de hát ez a testőr sorsa a butikokban. Betty egész nap lehajtott fejjel baktatott melettem. Próbáltam harcolni az érzés ellen, tényleg, de nem ment.
Visszafele úton muszáj volt beszélgetést indítsak egy kissé balgára sikerült mondattal:
- Hogy telik a napja? - azonnal megbántam együgyüségem ahogy feltettem a mondatot
- Egész jól, minden remek - válaszolta erőtlenül.
- Miért barátkozik Aryaval? Miért olyan fontos önnek ez a baráti kör? - kérdeztem, nem tudtam magamban tartani beszélgetésem célját.
- Adrienn gyermekkori barátnőm, Daviddel komplikált a kapcsolatom, de vele is megvagyok ahogy Andrewwal és Tomyval is, de ezt az egészet Arya köti össze.
- Miért nem keres magának valaki olyat akinek nem kell Arya, hogy szeresse?
- Nem mindig az kell aki ott marad veled - vonta meg a vállát mire bólintottam, hát persze, vagyis nem vagyok elég jó.
A hintó melett volt egy jó nevű fogadó és úgy döntöttek a hölgyek, hogy ott kívánnak vacsorázni. Szemforgatva mentem utánunk, csak haza akartam menni, edzeni, aludni és Róza néni ételét enni.
A fogadó úgy ahogy az egész dél túldiszített volt és dominált az aranydiszítés, irányítás, minden ami arany. Unatkoutam, tehát a többi embert kezdtem fixírozni.
Volt ott egy fiatal férfi és egy nő. Önkéntelenül is elszomorítottak, a férfi szemében imádat volt, a nőében pedig közöny. Tovább futott a tekintetem és az egyik asztalnál két előkelőbb katonát fedeztem fel. Az atcukból kivettem, hogy komoly dolgokról beszélhetnek. Eltöprengetem azon, vajon mi történhetett? Jobban szemügyre vettem őket. Vöröses haj, barna szem, magas, szálkás testalkat. Testvérek lehettek és annak ellenére, hogy sok üres kétszemélyes asztal volt egy háromfősnél ültek. Biztosan volt még egy testvér aki meghalt. Gyászos esemény volt ez, de ilyen a katona munka! A többi asztalnál semmi érdekes nem volt. Ugyanolyanok voltak mint a mi társaságunk. Nemesek.
Már régen sötét volt mire haza keveredtünk.
Semmit nem akartam jobban mint lefeküdni és aludni, de az este nem ott ért véget, Dororhy nekem annál több fejfájást okozott!