If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

6. Szeretetből, szerelemből

Visszaértünk és felmentünk az ebédlőbe. Ott Andrew, Tomy és David ültek és beszélgettek. Arya odatáncolt Andrewhoz és átkarolta a nyakát.
- Szia édes! - mondta csilingelő hangon
David elkapta a tekintetét, nem hibáztattam, ha bárkit láttam volna így Bettyvel...vagyis, nem éreztem iránta semmit, hülyeségeket hordtam össze még magamban is, csak a fáradtság, gondoltam. Gondoltam én...
Dorothy egy székre támaszkodott, Betty és Adrienn pedig leültek.
- Valakinek nincs kedved kártyázni? - kérdezte Dorothy és meg sem várva a választ elfutott.
Mielőtt egyet pillantottunk volna már vissza is tért egy szép, faragott dobozzal a kezében.
- Ez milyen játék? - kérdezte Betty
- A lényege egyszerű: kétszemélyes csapatokban leszünk és minél gyorsabban meg kell találni és persze elhalászni a másikok orra elől a lapokat.
Figyeltem ahogy csapatokat alkotnak. Arya Dorothyval lett, Adrienn Andrewal és David Tomyval, Betty pedig kimaradt.
- Adrienn, leszünk társak? - kérdezte zavartan Betty
- Bocsi, de Andrew a párom.
Segítségkérőn nézett körbe, rólam teljesen megfeledkeztek, hát hogy is ne? Az utóbbi időben már kezdtem megszokni igazából, hogy én vagyok az aki ott van, de mégsem, akire ha nincs más társaság akkor lehet számítani, akit természetesnek lehet venni, ez voltam én királynőm szemében, de akárhányszor felfortyant volna bennem a harag arra emlékeztettem magam, hogy ez így normális, ez így szokott lenni, a többiekkel kivételezik...viszont akkor egy újabb démon kezdte el rágni a fülem, a féltékenység és az arrogancia. Nálam jobban senki nem szerette Bettyt, és mégis engem lökött félre. Pár pillanat erejéig elhatalmasodott rajtam ez az érzés, de megfékeztem magamban. Betty megmentette az életem és mindig jó volt hozzám, ezt a gondolatot helyeztem előtérbe, meg, sem érdemeltem ami értem tett, hálával és néma szolgálattal kelett adóznom neki, nem elégedetlenséggel.
   Elmém kusza rengetegéből Dorothy vert fel.
- Hé, Betty, miért nem leszel Lilyvel? Beszállsz? - kérdezte tőlem.
   Kérdő pillantást vetettem Bettyre, szégyelltem magam, amiért nem lehettem neki elég jó, ő pedig elfordult, durcásan, megvetően. Rosszul esett, nagyon rosszul, de elhatároztam, hogy kerül amibe kerül vele maradok és az,én hűségem nem múlandó.
- Akkor ezt, megtárgyaltuk - tapsolt egyet a szőke céda, én pedig félve leültem Betty mellé aki még mindig mérges volt és csalódott.
   A játék kezdetétől fogva a miénk volt, a harcosoké, a reflexeink fejlettebbek voltak, gyorsabb volt a gondolkodasunk és talán egy kicsit az is közrejátszott uralmunkban, hogy a lányok nem merték betenni a kezüket a páncélos ökleink közé amikkel úgy csaptuk le a kártyákat ahogy nem szégyelltük. Betty kedve hamar feloldódott ahogy egyre több pontot szereztem, ők meg, Aryával egyszerűen alulmaradtak. David próbált lassítani, így akarta átadni a győzelmet szíve hölgyének és egy pillanatra láttam: ahogy rám nézett, barna szemeivel kérlelt, hogy segítsek, hisz ez csak egy játék, ennyit megtehetek érte, Aryaért. Megtehettem volna, de belülről fűtött a harag, ennyi dicsőség érzetet sem akartam hagyni a kreol szépségnek, többet nem vehettem el tőle és Davidtől, de ennyivel is megelégedtem. Akkor azt hittem csak a harag és a versenyszellem fűt, de valójában akkor bizonyítani is akartam, bizonyítani Bettynek, mint egy lovagi tornán, a lovag a hölgyéért száll harcba, most is ezt tettem és a játék hirtelen nem is a szórakozásról szólt, hanem a ki nem mondott érzelmekről. Némán párbajoztunk, kakaskodtunk a tekinteteinkkel, és amikor előkerült az alkohol az csak mégjobban feltüzelte a társaságot. Becsületemre mondom, nem ittam egy kortyot sem, úgy éreztem szolgálatban vagyok és ha bármi történne én meg képtelen lennék bármit is tenni...
   Nem akartam rosszra gondolni, de az óvatosság mindig bennem motoszkált. Rajtam kívül csak Tomy nem ivott. A játék folyamán Betty végig osztotta az utasításokat, amikre nem volt szükség, hisz én voltam az egyik legjobb, de a dicsérete beragyogta az estémet és legalább annyira mámoros lettem tőle mint a többiek a bortól.
- Ügyes vagy, Lily! - mondta széles mosoly kíséretében és csak ennyi kelett.
   Jól éreztem magam, a hangulat minden pohár bor után javult és mulatva néztem ahogy a társaság véletlenszerűen dalra fakad vagy nevetnek ok nélkül. Csak szemlélödő voltam, de szórakoztató látványt nyújtottak. Néha összemosolyogtunk Tomyval, ttiszta értelmes tekintete ugyanazt a szeretetet árasztotta amit az,enyém ha Bettyre néztem, csak ő a húgára nézett így, becsületes férfi volt akinek a család volt az első, lehet, hogy még a szerelem elé is a családot hekyezte volna ha valami folytán választás elé állították volna. Későre járt mire kettőnkön kívül mindenki kiütötte magát. Elnyúlva feküdtek az asztalon, vagy egymásnak dőlve bóbiskoltak.
- Ideje ágyba dugni őket - mondtam egy idő után
- Aha - válaszolta szűkszavúan és felállt - felviszem Aryát a szobájába, utána lejövök és kitaláljuk mit csinálunk a többiekkel.
   Bár nem rajongtam Aryáért, Tomyra valahol felnézte gondoskodásáért és szeretetéért. Felemelte a törékeny lányt és elindult vele.
- Én felviszem Lady Primroset - kiáltottam utána mire hátrafordult és bólintott.
   A karjaimba kaptam Bettyt aki valamit dörmögött az orra alatt. Nem foglalkoztam vele, felvittem a szóbájába és végigfektettem az ágyán. Bezakartam és megigazítottam a feje alatt a párnát, majd amilyen halkan csak tudtam kimentem a szobájából, hogy ne zavarjam az álmát.
   Mire az ebédlőbe visszatértem Tomy már várt rám.
- Most mit csináljunk a többiekkel?
- Davidet és Andrewt felrázzuk, Dorothyt és Adriennt pedig a szobájukig kísérjük, nehogy megbotoljanak és elessenek - válaszoltam egyszerűen
- Rendben - válaszolta a katona és már rázta is David vállát.
   Én ugyanezt tettem Andrew-val, de csak kinyitotta a szemét és össze-visszaságokat hablatyolt. Hajnalodott, nekem pedig fogyott a türlemem, ami egyébként is szűkös, hát még mikor fáradt vagyok.
- He? Mi van? - nézett körül értetlenül majd tekintete megállapodott rajtam - Mi kell, Haranwolf?
- Ne morgolódj, menj aludni! - osztottam ki, mire kénytelen-kelletlen felállt és tántorogva megindult a szobája felé.
   Tomy kicsit finomabb módszereket alkalmazott Daviden de jót mosolygott rajtam.
- Miután elkísértük a lányokat ugye még lejövünk takarítani? - kérdezte miközben tekintete végigsiklott a széttolt asztalokon, a rendezetlenül hagyott székeken és a földön guruló borosüvegeken.
- Persze - mondtam, majd folytattam - Dorothyt vagy Adriennt kíséred?
   Dorothy nevének említésére elhúzta szép vonalú száját és mandulavágású szemei összeszűkültek.
   Megértően csettintettem a nyelvemmel, nekem sem volt több kedvem a vendéghez, de elvállaltam a feladatot. Óvatosan ráztam fel a lányt. Kérdezett valamit, de nem akartam válaszolni rá. Kicsit ellenkezett is és hisztizett, de keményen rámarkoltam a karjára és rángatni kezdtem, arra azonban ügyeltem, hogy szorításom csak erős, de ne fájdalmas legyen.
   Rá már nem fordítottam annyi figyelmet mint Bettyre, bekísértem a szóbájába és szinte rádobtam az ágyra.
- Maradj még egy kicsit - suttogta, valószínűleg kezdett kimenni belőle az alkohol és rájött az a bizonyos másnapossági depresszió amit már láttam néha katona társaim között, én azonban még nem ittam annyit.
  Dühös voltam.
- Marad a halál! - köptem oda neki és otthagytam.
   Most én érkeztem le hamarabb és nekiálltam a munkának. Nemsokára Tomy is csatlakozott és együtt láttuk meg az ebédlőbe besütő nap első sugarait. Gyorsan haldtunk, bár már alig tudtuk nyitvatartani a szemünket. Némán dolgoztunk, csak a végén szólalt meg Tomy:
- Betty szerencsés, hogy ilyen testőre van - felvontam a szemöldököm mire folytatta - ennyi törődést és odafigyelést senki más nem lenne képes adni neki
- Arya is szerencsés, hogy ilyen testvére lehet - mondtam miközben nekitámaszkodtam az egyik szék háttámlájának - ilyen jó testvért még nem láttam.
   Ahogy Tomyval néztük egymást a kihalt ebédlőben belegondoltam, hogy milyen jó barátok lehetnénk, és tényleg azok lehettünk volna ha a sors fintora nem hoz mást az életünkbe, ha Tomyval akartam volna közeli kapcsolatba kerülni akkor el kelett volna engedjem Bettyt, vagy már az elején ne kezdjek törődni vele, annyi,és annyi tényező lehetetlenítette el a kapcsolatomat Arya széparcú bátyjával, de tulajdonképpen nem is számított, egy másik életben lehet, hogy megszerettem volna és fontos lett volna a dolog, de itt nem úgy alakultak a dolgok.
- Jó éjt, Tomy! - bucsúztam végül el és a szállásom felé indultam
- Jó éjt, Lily! - mondta ő is és azt hittem ő is elindul de még állt ott, tétován és várt
   Magamon éreztem a tekintetét, talán ő is érzett akkor valamit, vagy csak utólag, mint én, vagy lehet, hogy csak fáradtság és üres maga elé meredés volt, nem tudhatom, de én mást választottam, sorozatosan hoztam a döntéseim Betty melett és ez is egy olyan döntés volt, mert hát mire képes az ember szeretetből, szerelemből, ha a másodikat le is tagadtam akkor minden egyes alkalommal.