If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

Prológus

   Lila estélyi ruhám szegélyét felemelve kászálódtam ki a hintoból amellyel eljöttünk a Primrose kastélyba az apámmal. A kocsis nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen, de szokásomhoz híven elutasítottam. A kastélyt meglátva remény töltött el. Ünnepelni jöttünk ide, mégpedig az új királynőt,
   Lady Primrose-t aki hajadon és mégis uralja az országot egymagában. Annyit tudtam róla, hogy fiatal, huszadik életévében jár és mivel a szülei halála előtt nem sikerült férjhez adni, ő lett a királynő, szokatlan hír volt ez a világunkban. Mennyiszer halottam csak az apám udvarávan, hogy egy nő nem lehet jó uralkodó meg ehhez hasonló ostobaságokat. Részemről, bár még nem ismertem, biztos voltam benne, hogy Betty Primrose egy határozott, méltóságteljes egyéniség.
   Az apám a karját nyújtotta, hogy az etiketthez híven vonuljunk be a kastélyba amit elfogadtam. Zord volt mint általában anyám halála óta. Emlékszem, az előtt sem volt kifejezetten vidám, mindig hideg volt mint maga észak ahol éltünk, de meleg szíve volt amivel nagyon tudott minket szeretni. Mikor anyám beteg lett még kicsi voltam, talán tíz éves körül lehettem, de az megmaradt, hogy apám minden idejét a betegágy melett töltötte. Imádkozott az istenekhez, de azok nem hallgatták meg, három hónap alatt anyám teljesen leépült és meghalt, apám pedig ezt azóta nem heverte ki szeretett felesége elvesztését.
   Addig éreztem, hogy fontos vagyok neki, de azóta mintha nem érdekelném különösebben, csak találjon már nekem egy férjet és hozzon ki belőlem minden hasznot amit csak lehet. Mindig elszomorított a gondolat, de nem tehettem ellene semmit, pedig mindig igyekeztem a kedvében járni...talán annak a kivételével, hogy gyermekkorom óta kardozni tanultam. Erről ő nem tudott, a személyes testőröm, Kieran tanított. Egy évvel anyám halála előtt kezdtem, már akkor érdekelt a harc és ez volt az egyetlen hobbim a lovagláson kívül. Sokat fejlődtem, hisz minden nap gyakoroltam, hittem, hogy a legjobbakkal is fel tudom venni a versenyt kardforgatásban.
   Ahogy beléptünk a kastélyba a királynő két udvarhölgyével, nyomukban pedig két testőrrel üdvözölt minket.
- Biztosan Ferrant Haranwolfhoz van szerencsém - pukedlizett apám előtt aki erre méltóságteljesen meghajtotta a fejét majd hozzám fordult - te pedig Lilianna vagy, igaz?
   Mosolygott én meg ahogy az etikett előírta a lovagoknak kezet csókoltam. Apám rosszallóan rám nézett, nekem pedig eszembe jutott, hogy a hercegnői etikettet kellene kövessem, de hát miért ne viselkedhetnék természetesen legalább egy olyan kastélyban ahol a legöntörvényűbb és bátrabb úrnő irányít?
  Betty is meglepődött, de huncut pillantást vetett rám amitől megnyugodtam. Mikor jobban szemügyre vettem feltűnt, hogy milyen szép is. Vállig érő, dús, világos barna haja volt, barna szemei amik elfogadást sugároztak és zöld, vállnélküli uszályos báliruha volt rajta. Gyönyörű volt.
- Lady Primrose, örülünk a megtiszteltetésnek, hogy itt lehetünk!
- Igen, nagyon kedves... -mondtam félszegen és a nyakamra tapasztottam a tenyerem zavaromban.
- Én örülök, hogy eljöttek, és -felém fordult -szólíts nyugodtan Bettynek, nincs szükség a formalitásokra!
   Az apámon látszott, hogy Betty reformjai nem nyerték el a tetszését, mindig hagyománytisztelő ember volt, igazi északi, nekem viszont tetszett ez a szabad szellem, reményt adott, hogy én is teljesíthetem még az álmaim.
   Bementünk az étkezőbe ahol a hatalmas asztal tele volt nemesekkel, felszolgálók futkoráztak mindenütt.         Az apám leült egy régi barátja mellé. Én is arra tartottam, meg is halottam, hogy egy másik északi uralkodó családról, az Iceriverekről beszélnek akiknek a legnagyobb és legvirágzóbb az országuk északon mikor is Betty elkapta a karom.
- Hé, nem ülsz mellénk? -az asztalfő fele intett ahol a két udvarhölgye melett volt egy szabad szék.
- Dehogynem! -bólintottam vidáman és lehuppantam egy teltebb, de aranyos arcú lány mellé.
- Adrienn -mutatkozott be.
- Lilianna, de szólítsatok csak Lilynek! -nyújtottam én is kezet neki majd a vele szemközt ülő sötétebb bőrű szépségnek akiről kiderült, hogy a neve Arya.
   A két katona akik melettük álltak sem voltak annyira feszültek mint szoktak lenni, az egyikük, a magasabbik Arya széktámlájára támaszkodott és a másikuk is csak lazán álldogált Betty melett.
- Oh! -kapott észbe Betty mikor először rám, majd a férfiakra nézett - Ő itt Tomy -mutatott a képezze álló alacsonyabb férfira aki nagyon hasonlított Aryara, valószínűleg testvérek, gondoltam, de egyből hozzátette Betty, hogy ikertestvérek - és ő itt David - mutatott a másik katonára és itt volt a szemében valami, valami megfoghatatlan szomorúság...
   Összeszokott társaság lehettek mert vidáman cseverésztek...furcsa volt, idegen, nálunk a testőrök némán állnak a védencük mellett, de itt, itt minden sokkal fesztelenebb volt! Hát ennyit számítana, hogy egy forradalmasító nő az uralkodó? Valahol az est közepén lehettünk mikor egy izmos, középmagas, páncélos férfi jött be a terembe. Egyből odajött a mi asztalrészünkhöz. Arya azonnal felállt és öleléssel köszöntötte, újabb szokatlan viselkedésforma, ezek az emberek egyre csak megleptek. A jelenet közepette mindenesetre feltűnt még egy részlet, David arca megrezdült, nem volt ínyére a dolog.
-Szia Andrew! -dorombolta az alacsony lány
   A férfi kibontakozott a lány öleléséből és Bettyhez lépett.
- Figyelj, nagyon rossz hírem van...Sam halott.
  Betty meglepődött, mély levegőt vett, majd felvett egy sokkal komolyabb, sokkal királynőibb ábrázatot.
- Mi történt?
- Amikor errefele kísértük azt a déli királyi párt hirtelen megvadult a lova. Ledobta és a hintó áthajtott rajta, páncél volt rajta, de egy kerék áthajott a nyakán, nem élte túl.
   Betty erősen gondolkodott valamin, illetve nem is Betty, hanem Lady Primrose, mert ezt nem egy nemrég nagykorusított lány gondolta át, hanem egy érett döntéshozó.
- Szükségem lesz egy új személyi testőrre - mondta ki én pedig felugrottam
- Lady Primrose. Tudok harcolni és jelentkezem személyi tesőrének, ha elfogadja a szolgálatom felesküszöm önre és mindentől óvni fogom! - a mellkasomra tettem az öklöm és a szemébe néztem.
   Az apám felállt, ellenkezni akart, minden egy másodperc leforgása alatt történt.
- Elfogadom felajánlásod! Ezzennel kijelentem, hogy Lilianna Haranwolf a személyes testőröm, minden ellenkezést megelözően pedig magántulajdonomnak nyilvánítom!
  Nem tudtam szóhoz jutni, Betty megvédett, ezek a szavak azt jelentették, hogy apám soha többé nem parancsolhat nekem, lovag lehetek, méghozzá testőr. Hála járta át a szívemet Bettyvel szemben. Ekkor azonban meglepő dolog történt, apám kiviharzott a teremből...bár sejtettem volna, hogy ez után évekig nem látom viszont!