If you fall I will carry you [ BEFEJEZETT ]

8. A lakoma

- Ne haragudj, Bettyre, kicsit szigorú és hagyománytisztelő! - tette Arya Finn kezére a sajátját egy ártatlannak tűnő mozdulattal, ami azonban cseppet sem volt ártatlan - Oh, egyébként, elnézést, ugye tegezhetlek? - vonta fel bűbájosan egyik szemöldökét az alacsony lány.
- Persze - bólintott Finn udvariasan, de a gesztusaiban semmi nem volt ami arra utalhatott volna, hogy szimpatizál Aryával, el is fordult a lánytól és felnézett rám - Ugye majd beszélhetünk négyszemközt?
- Mindenképp! - tettem a vállára a kezem, hogy érezze a jelenlétem, feszengett és udvariassággal burkolózott de az érintésem megnyugtatta és az acélba burkolt kezemre tette a sajátját.
Arya valószínűleg megértve a Finnhez fordult.
- Itt jobb vagy északon? - kérdezte és a jelenlétemben feloldódott királynál végül elérte a célját.
Finn ráfigyelt és szenvedélyesen magyarázott neki északról, az otthonáról. Adrienn Daviddel társalgott és Tomyval, Andrew féltékeny pillantásokat vetett Arya és Finn felé, Betty pedig elveszetten ült melettem. Szép kis társaság mondhatom.
- Sajnálom - mondtam halkan, szinte mormogtam, hogy csak Betty hallja
- Nincs mit... - suttogta vissza de elcsuklott a hangja.
Ettek és beszéltek, Arya egyre jobban elmerült a Finnel folytatott beszélgetésben és úgy láttam Finnek is kezd tetszeni a helyzet. Ez zavart, annyi szeretetet tápláltam gyermekkori barátom iránt ő pedig csak így belesétált Arya csapdájába. Szörnyű volt látni, hogy nem tehettem semmit. A gondolat még szörnyűbb volt, hogyha eddig barátilag is viszonyult hozzám ha rosszat mondok a lányról akkor nem fogja érdekelni mi volt régen, ő is egyedül hagy, ő is egy lesz azok közül akik magányba taszítottak...
Arya alacsony lány volt és törékeny, bárkiben pillanatok alatt beindította a védelmező ösztönt. Ezért nem mondhattam róla rosszat, mert a férfi már a kezében volt.
- Ne vedd magadra, Betty, de elég rossz ízlésed van! - ezzel a mondattal ébreszett fel Arya a gondolataimból , de azonnal vissza us fordult a prédájához.
Láttam ahogy Betty légzése felgyorsul, majd felállt, suttogott valami olyasmit, hogy bocsássunk meg egy percre mert ki kell mennie az illemhelyre majd kisietett a teremből a nemesi lakosztályok folyosólya felé. Lenézően pillantottam végig a társaságon, csak Finnél enyhültem meg egy kicsit, majd a királynőm után mentem.
A sötét folyosón állt, a falnak a támaszkodott, a csukott ajtó eltakarta a többiek elől és ezért én is becsuktam magam után. Az ajtócsapódás hangjára felnézett és a fáklyák fényében láttam, hogy könnyes a szeme. Nem kérdeztem semmit csak magamhoz öleltem. A mellkasomra hajtotta a fejét és zokogni kezdett. Kibontott haját simogattam, újra csak ő érdekelt.
- Egy szavába kerül és Arya repül a kastélyból vagy saját kezűleg csinálom ki. - mondtam halál komoly arccal és fagyos hangon
- Nem...nem ezt akarom! - szabadkozott elcsukló hangon, de biztos voltam benne, hogy meggondolta magában az ajánlatom
- Akkor mit szeretne? Mit tegyek? Önért bármit megteszek, csak legyen boldog! - a hangom kétségbeesetten csengett
Bármire képes lettem volna a karjaimban zokogó nőért.
- Kísérj fel a szóbámba, nem akarok ott lenni, ma még nem...
- Mit mondjak a többieknek?
- Úgy sem veszik észre, hogy hiányzom! Maximum azt mondom rosszul lettem te pedig velem jöttél.
Bólintottam és elindultunk a szóbája felé. A folyosón viszhangzottak a lépteink. Betty cipője kopogott, az én páncélom meg fémes hangokat adott ki. Felmentünk a lépcsőn és bementünk a szobájába. Sokszor jártam ott az előtt és mindig kellemes illat volt bennt. A franciaágyán zöldes lepedő volt, mint a kedvenc ruhája. A szekrénye mintás volt, a kandalló nem volt begyújtva, meleg nyári napokat éltünk, körben világítottak csak olajlámpák. Nagyon hangulatos szoba volt.
- Honnan ismered Finn Icerivert? - kérdezte Betty még mindig vörös szemmel miközben elhelyezkedett az ágyán
- Gyermekkori barátom, ő és az apja nagyjából tíz éves koromig rendszeresen meglátogattak minket, nem tudom mi miatt maradtak abba a látogatások - álltam meg az ágy melett és válaszoltam
Betty mielőtt bármit is mondott volna megpaskolta az ágyat maga melett, hogy üljek le. Kicsit tétováztam, testőr voltam és ez nem testőri, inkább bizalmas baráti gesztus lett volna. Vaciláltam, de úrnőm szemében megjelent a játékos dominancia, a parancs aminek nem mondhattam ellent. Leültem mellé.
- Miért nem mondtad eddig? Többször beszéltünk már róla és egyszer sem említetted.
Halkan felnevettem.
- Meglepő, királynőm, de én sem tudtam ki az a Finn aki barátom volt, nálunkfele gyakori ez a név.
Betty szeme tágra nyílt.
- Hihetetlen történet.
- Az, viszont most Arya miatt elveszítem...
Úrnőm keserűen vállat vont.
- Legalább lesz szövetség...
Őt ebből csak a haszon érdekelte és ezt megértettem, őt nem fűzték érzelmi szálak észak urához, engem viszont annál inkább.
A további beszélgetésünk csupán a stressz levezetésére volt jó, semmi fontos nem került szóba.
Már későre járhatott amikor búcsút mondtam Bettynek aki kikísért az ajtajáig.
- Köszönöm, hogy itt voltál! - mondta, majd lábújjhegyre állt és puszit nyomott az arcomra.
Megriadtam, nem a gesztustól hanem a reakciomtól, ugyanis az nem volt...normális. Az arcom lángba borult és reméltem hogy a gyér fényben ő ezt nem látja.
- Jó éjt, Lily!
- Jó éjt, királynőm! - mondtam és el is fordultam a bezárodó ajtótól.
Úgy vigyorogtam mint egy félkegyelmű. De aztán elkomorultam és elnyomtam magamban az,érzést...ez nem volt...normális. Csak hűség, csak kötelességtudat, zúgta a fejemben egy kemény hang, ez nem volt annál több. Barátság, ennyi. Szeretet, igen, végül is Johniet is szerettem meg Roza nénit is. Ezzel le is tudtam magamban kérdést, eltemettem olyan mélyre amilyen mélyre csak tudtam és leindultam a szóbámba. Ahogy a nemesi szállások folyosóján sétáltam át megláttam Finnt és Aryat. Arya belekarolt a szőke férfiba. Düh kerített hatalmába, nem akartam komfrontálódni mert abból csak baj lett volna ezért megbújtam a sötét folyosó végén. Dühös voltam Aryára amiért ezt csinálta és Finnre amiért elhitte a hazugságait, amiért valószínűleg ha még nem, de bele fog szeretni abba a viperába. Törni-zúzni lett volna kedvem, ha most edzeni mentem volna, biztos voltam benne, hogy a legerősebb harcost is a földbe tiportam volna. Ezernyi pusztító gondolat járt a fejemben és mégis csak álltam és rejtőztem a sötétben.
Ahogy Arya szobájához értek a lány kinyitotta az ajtaját.
- Nem akarsz még kicsit bejönni? - fogta meg Finn kezét csábítóan
Meglepett ami ez után történt, mivel teljesen biztos voltam benne, hogy Finn elfogadja az ajánlatot.
- Későre jár, mennem kell! - mondta zavartan és sietősen elindult volna, de Arya elkapta a kezét és mielőtt észbe kaphatott volna lábújjhegyre állt és megcsókolta. Azt hittem most törik meg a jég és Finn bemegy vele a szobájába, de ehelyett ellökte magától.
- Mostmár tényleg mennem kell - robogott el sietősen észak ura.
Büszkeség öntött el, nem dőlt be Aryának. A boldogság vigyorgásra késztetett ami ki is tartott egészen addig amíg rá nem jöttem, hogy Finn egyenesen felém tart. Szerencsére a földet nézte és gyors léptekkel haladt, nem vett észre. Mire Arya is bement a szobájába és Finn is eltűnt a heves szívdobogásom is alábbhagyott.
A történteken gondolkodva huppantam le az ágyamra miután levettem a páncélomat. Pihekönnyűnek éreztem magam. Gyorsnak és szabadnak, nem a fém foglyának. Egy sóhaj szállt fel belőlem ahogy hátravetettem a fejem. Végiggondoltam a napom, annyi érzés kavargott bennem amiket nem tudtam szavakba önteni. Nem tudtam mi vár rám másnap , de bizakodóan gondoltam rá. Reméltem, hogy majd Finnel és Bettyvel is sikerül beszélni.
Lehúnytam a szemem és már el is nyomott az álom.
Másnap reggel egy kiadós edzéssel akartam indítani a napot. Hajamat szokás szerint összefontam, felvettem fehér ingem és a nadrágom majd elindultam. A gyomrom korgott de úgy voltam vele, hogy edzés után ráérek reggelizni, még korán volt. Az edzőterembe belépve Johnie fogadott aki egy másik katonatársunkkal vívott kis híján múlt, hogy legyőzze de még épp időben sikerült kikerülie a támadást. Elszégyelltem magam. Azt sem tudtam mikor került haza. Megálltam a vívó tér szélén, vártam a barátomat, mert vele akartam először vívni. Hamar végeztek.
- Mikor érkeztél meg? - kérdeztem zavartan
- Tegnap éjszaka, nyugi, esélyed sem lett volna elcsípni mert első utam az ágyamba vezetett - kacsintott
Az évek alatt sokszor fordult elő, hogy vártam Johniet. Vagy az istállóban vagy a szobájaban de látni akartam.
- Egyébként, tudtam, hogy mivel vagy elfoglalva, halottam a nagy attrakcioról, Finn Iceriverről - nevetett
Küzdöttünk pár menetet közben pedig halgattam a történeteit. Én kevesebbet meséltem, Finnről és Aryáról nem akartam, a Bettyvel töltött óráimról meg annyit sem. Inkább elmeséltem gyermekkori barátságomat észak királyával. Éppen egy vívás kellős közepén voltunk amikor belépett az ajtón David mögötte pedig Finn. Edzős ruha volt rajta. Ahogy meglátott megállt melettünk a terem szélén. Miután újra lenyomtam Johniet oda is mentem hozzá.
- Mi történt tegnap? - kérdezte aggodolmas szemmel
- Lady Primrose rosszul lett én pedig felkísértem a szobájába és be el maradtam amíg el nem aludt.
- Sajnálom - mondta - hiányoztál tegnap este...
Nem kételkedtem a szavaiban, az után amit tegnap láttam nem.
- Történt valami? - kérdeztem mert kíváncsi voltam ő mit mondd
- A déliek őrjítőek, az a lány, Arya...nem tudom mit akar tőlem de...megcsókolt tegnap este - zavart volt a hangja és felkavarodott, tényleg zavarta a lány
- Mit tettél?
- Ellöktem, lehet, hogy errefele az ilyesmi magától értetődik de nekem ez többet kéne jelentsen, vele meg semmit nem jelentett.
Milyen őszinte, becsületes szív. Ugyanaz a fiú volt akit valaha megismertem, gyermekkorában is mindig nagy hangsúlyt fektetett az érzelmekre és ahogy láttam ez változatlan maradt.
- Jól tetted, Aryából semmi jó nem származhat.
Egy pár perces eszmecsere után kihívtam Finnt vívni. Nagyon jó volt, az egész kastély legerősebbje voltam és megvert, nem könnyen de sikerült neki.
- Ügyes voltál! - nyújtott kezet én pedig megráztam azt
- Te is.
- Reggelinél találkozunk? - kérdezte
- Én a konyhában reggelizek, de utána sietek is fel.
Vidáman bólintott, nekem meg elképzelhetetlenül jól esett, hogy valaki ennyire vágyott a társaságomra.