Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 3. 🥀

Mikor befejeztem, leállítottam a zenét, majd mikor lépteket hallottam, megfordultam.
- Miért mentél el csak úgy? - nézett a szemembe Zozo.
- Mert gondoltam, hogy örülsz ha nem vagyok ott, elvégre el kell viselned addig hogy ott alszom a szobába... - néztem a kezem.
- Mivan? Dehogyis, miből gondolod ezt? - jött közelebb.
- Amit délután mondtál... Hogy szerencsétlenség volt hogy idejöttem.
- Jaj, te lány. Azt nem arra mondtam. Hanem, hogy a kicsik piszkálni fognak - mosolyodott el, amin nekem is mosolyognom kellett.
- Jó, most vagy soha Viki. Hajrá! - biztattam magam.
- Lehet egy kérésem? - kérdeztem félénken.
- Persze, mond.
- Megölelhetlek? - pillantottam rá.
Gyanúsan méregetni kezdett, majd magához rántott. Mélyen magamba szívtam az illatát, és magamhoz szorítottam.
- Ha tudnád mekkora álmom vált valóra - motyogtam a vállába.
- Nem tudom, de képzelem - suttogta a fülembe, amire összerezzentem. Még utoljára magamhoz szorítottam majd óvatosan eltolt magától.
- Megyünk? - kérdezte.
- Igen, mehetünk - biccentettem - amúgy, mikor eszünk? Kezdek éhes lenni - kuncogtam.
- Most van fél 5, és 6 kor lesz kaja, addig kibírod?
- Nem biztos, van itt a környéken valami kajás? Mármint azt tudom hogy van, de hogy mi a neve az nem jut eszembe... - indultunk el vissza.
- Hm, Hambi bár? - kérdezte.
- Az, igen arra gondoltam.
- Szeretnél ott enni? - nézett rám.
- Ha szabad, akkor igen.
- Szabad persze, bár táborozókat nem szoktunk oda vinni, de jó, legyen. Csak mert lány vagy - adta be a derekát.
- Köszii - kezdtem el ugrálni.
- Mindig ilyen hiperaktív vagy? - mosolyog rám. Istenem az a mosoly..
- Csak ha olyan személy van a közelemben - ugráltam tovább, majd mire rögzült bennem mit mondtam...
- Hm.. értem - mosolyodott el pimaszul.
- M.. mármint nem úgy értettem - fejeztem be az ugrálást.
- Aha, persze - forgatta meg a szemét.
- Jól van naa, de... - kezdtem de félbe szakított.
- Vigyázz! - fogja meg a kezem és visszaránt - majdnem elcsapott egy kocsi!
- B.. bocsánat - sütöttem le a szemem, majd a kezeinkre néztem.
- Inkább fogom nehogy elvessz a nagy tömegben - vigyorg rám, majd rákulcsolja kezét az enyémre.
Pár perc múlva odaérünk a kajáldához és bemegyünk.
- Mit kérsz? Van sok minden - mutatott a választékokra.
- Szerintem egy sima hambit eszek. Még a végén nem tudok enni a finom vacsorából - kuncogtam.
- Hey, igenis finom lesz - "háborodott" fel.
- Kíváncsi vagyok - mondtam, miközben zavartan elengedtem a kezét és kerestem asztalt.
- Már csak idők kérdése és ehetünk - ült le velem szembe.
- Amúgy nem kéne... - kezdtem, majd megakadtak, ugyanis Zozonak megszólalt a telefonja - ... sietnünk.
- Csá Patrik - szólt bele.
- Hello, hol vagytok? Éltek még? Már van vagy fél órája, hogy elmentél.
- Hát az úgy volt... Hogy a leányzó éhes volt, én meg elhoztam kajálni... - forgatta meg a szemét mosolyogva.
- Biztos, hogy kajára volt éhes? Nem rád?
- Hé, én is hallom ám - kiáltottam.
- Nah, jól van zavarom a randitokat, de siessetek. Cső.
- Hahaha, csá - forgatta meg a szemét, majd eltette a telojat.
Amint megjött a kaja, lecsaptunk rá, és elég hamar elfogyasztottuk, majd visszaindultunk a szállásra.
Útközben mindenféléről beszélgettünk. Ő beszélt többet, bár én már valamennyire ismertem, de nem adtam hangot neki.
Elég sötét volt mikor hazafelé mentünk, ezért egy kicsit közelebb húzódtam Zozohoz.
- Ne mond, hogy félsz a sötétben - nevetett.
- Ez nem vicces... Egyszer majdnem elrabolt egy macska... De komolyan, követett engem egészen hazáig - meséltem full komolysággal.
- Durva helyzet - bólogat.
- Naa~ - boxoltam bele a vállába.
- Auuh, a vállam - fogta meg a vállát - juuj.
- Kisfiuuu - utánoztam.
- Héé, ne lopd a szokásoom - mondta, én pedig elkezdtem előle futni. Ő meg utánam. Hátra néztem és az én nagy szerencsémmel, megbotlottam valamiben, ami következtében hasra estem.
Már kérdezni akarta, hogy jól vagyok-e, mikor ugyanúgy összeesett, majd huppant le mellénk.
- Szerencsétlenek találkozása - nevetett.
- Te inkább ne mondj semmit! Minden vagy csak nem szerencsétlen... Plusz normális is... - gondolkoztam el.
- Honnan tudod? - jött közelebb, egy ördögi mosoly kíséretében. Ijedten hátrébb csúsztam, de nem mertem sokáig mert mögöttem már bokrok voltak.
- Csak nem félsz? - vigyorgott rám.
- Hogy a jo Istenben ne félnék, mikor sötét is van és majdnem úgy nézel rám mint egy pszichopata... - mondtam halkan.
- Ez történik ha este velem vagy, úgy vigyázz! - hajolt közelebb suttogva.
Lassan eltoltam magamtól és beszaladtam VOLNA a szállásra ha az nem lett volna zárva..
- Fasza... - fordultam meg.