Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 11. 🥀

- Valószínűleg terrorban tartana az a srác és unalmas életed lenne - jött vissza és törökülésbe leült elém.
- Oh, h.. hallottad? - tűrtem el egy tincset a fülem mögé zavartan, teljesen lángoló arccal.
- Nehéz volt nem meghallani - nevetett. Istenem az a nevetés.
- Jó, na - nevettem fel, majd a fangörcsöm miatt, elkezdtem röhögőgörcsöt kapni, ami miatt a fejemet fogva rázkodó vállakkal próbáltam visszatartani a nevetésem.
- Jól vagy? - hallottam ahogy közelebb jön.
- Ihgeen - válaszoltam nevetve.
- Hát ez kész - majd ő is elkezdett nevetni.
Együtt nevettünk a semmin perceken keresztül, majd a végén egymás mellett feküdve néztük a plafont. Majd felé fordítottam a fejem.
- Nem akartál lemenni a fiúkhoz szólni nekik? - kérdeztem.
- Nem - vágta rá, majd hirtelen felkelt és fölém hajolt, megtámaszkodva mellettem.
- M..mit csinálsz? - néztem a szemébe.
- Nem is tudod tagadni, hogy oda vagy értem - húzódott félmosolyra a szája.
- Ugyan már - fordítottam el a fejem kínosan, amit ő kihasználva a nyakamra hajolt és éreztem ahogy kifújja a levegőt. Lehelete csak úgy csiklandozta a bőrömet ami miatt összerezzentem.
- A szád mást mond mint a tested - suttogta kuncogva.
- "You are the cause of my euphoria..." - mondtam halkan. ("Te vagy az oka az eufóriámnak")
- Oh, erős célzás - vigyorodott el, majd lehajolt a nyakamtól, és vissza egyenesedett állásba.
- Most viszont már tényleg hozz nekem vizet - böktem a mellkasára.
- Igenis főnökasszony - kuncogott, majd kiment.
- Ahh, biztos nem álmodom? - dőltem vissza, majd egy hirtelen vezérelt ötlettel odamentem a cuccához és gyors kivettem a fekete pulcsiját, majd az ágyamra költözve, ölembe véve a pulcsit, fülhallgatóval a fülembe téve, Music Videokat kezdtem nézni, és a pulcsiba belebújva (mármint magamhoz szorítva "ölelni") halkan dúdolgatok.
Ezt az idilli pillanatomat egy ajtó nyitódás zavarta meg. Mikor megláttam Zozot az ajtóban, hiper gyorsasággal a takaró alá dobtam a pulcsit, majd a párnát elé rakva neki dőltem, majd telefonoztam tovább.
- Megjött a csodavíz - tette le a poharat az asztalra.
- Köszi - néztem rá hálásan, majd kortyoltam egyet az italból, amiből aztán az lett hogy lehúztam az egészet.
- A fiúk üzenik, hogy jó ötleteid vannak - ült le az ágyára.
- Hát, én csak feldobtam - mosolyogtam.
- Attól még jó ötlet volt, nah viszont az előbbiről szeretnék veled beszélni - komolyodott el.
Mivel hirtelen komolyra váltott, idegesen harapdálni kezdtem a számat.

Zozo's Pov
Nem, nem bírtam elmondani neki. Túl aranyos és... túlságosan megszerettem ahhoz, hogy el tudjam mondani neki. Még nem.

Viki's Pov:
Nem tudtam, hogy mit akar mondani, de éreztem, hogy nem valami boldogat akar mondani.
- Igen? - kérdeztem félve.
- Az a helyzet, hogy... Sajnálom - hajtotta le a fejét.
- M..mit?
- Hogy csak úgy letámadtalak - nézett a szemembe.
- J..jaa, hát izé... - tűrtem egy tincset a fülem mögé.
- Nem tudom, kavarognak bennem az érzések - ejtette le a kezét csalódottan.
A szívem majd megszakadt. Hirtelen odasiettem hozzá és szorosan megöleltem. Pár pillanat múlva 2 kezet éreztem a derekamon.
- Nem tudom mit mondhatnék... - fúrtam a fejem a mellkasába.
- Semmit, mindent elárultál - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Istenem - kaptam el a fejem.
- Már most? - hajolt közelebb.
- Hm? - néztem rá értetlenül.
- Ülj az ölembe - húzta félmosolyra a száját.
- M..mi? - mire eljutott az agyamig, a kezemnél fogva ültetett az ölébe majd hátulról átölelt és a vállamra tette a fejét.
- Így kényelmes, maradjunk így - csukta be a szemét.
Először csak ültem ott mint hal a szatyorban, majd kiélveztem, hogy mi is történik.