Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 10. 🥀

Elengedett, én pedig szememet megtörölve sóhajtottam egyet. Lecsatlakoztam a hangszóróról, majd a cuccomat felkapva elvonultam a lehető legtávolabbi székre, és szomorúan bekapcsoltam a 'Chill' lejátszási listám. Amit inkább 'Sad songs' listának mondanám, de ez most tökéletes választás volt a hangulatomhoz.
- Nem értem miért csinálja ezt. Nem kell engem védenie. Ott vannak a többiek is. Miatta jöttek, velük foglalkozzon ne velem. Jó, én is miatta jöttem. Miért csinál olyan dolgot amiben felerősíti az érzelmeimet és hogy végképp kikészüljek? Igen, ezt akartam, de nem merek megbízni benne és... Ajh, biztosan csak én gondolom túl és csak a pót bátyám akár lenni - mondtam halkan, miközben a fejemet fogva feküdtem.
- Talán azért, mert meglátott benned olyat, amit másban nem - ült le mellém Patrik.
- T.. Tessék? De most végig hallgattad amit mondtam? - néztem rá döbbenten.
- Nem volt nehéz mikor tök hangosan beszéltél - kuncogott.
- Nah, köszönöm - tettem karba a kezem.
- Jól van na, viccet félretéve, én sem tudom mi van vele - biccentett a testvére felé - Nem láttam még így viselkedni.
- De jó, nem vagyok egyedül - nevettem fel.
- Csak várj türelmesen és meglátjuk mi lesz jó? - tette a vállamra a kezét, majd biztató mosolyra húzódott a szája.
- Ez úgy hangzott mintha valami betegségem lenne - nevettem - De értem mit mondasz.
- A többiek már ott ülnek az asztalnál szóval mennünk kéne nekünk is - állt fel mellőlem.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem.
- De később kötelező lesz enned - emelte fel fenyegetően az ujját, majd a végén elmosolyodott.
- Értettem - mosolyodtam el.
Mikor Patrik halló távolságon kívül volt, felhívtam Natit, hogy valaki tartsa bennem a lelket. 2. csörgésre sem vette fel, így egy nagyot sóhajtva dőltem hátra.
- Ez tényleg nem az én napom - suttogtam.
Egy darabig bámultam az eget, majd lassan lecsukodott a szemem és elaludtam.
Hirtelen arra ébredtem, hogy valaki piszkálja a kezem.
- Megyünk vissza a szállásra, nem akarsz jönni? - néztem szembe egy nagyon aranyosan mosolygó Zozoval.
- Máris? - ültem fel.
- Már fél 7 van - nézett a telefonjára.
- Jó menjünk - nyújtózkodtam egyet, majd a táskámat felkapva indultam el.
Utolérve a többieket, sétáltam körbe-körbe nézve, hogy milyen a környék.
Ahogy néztem ahogy előttem gurultak a fiúk, szomorúan elmosolyodtam, hogy nekik legalább van bátorságuk hozzá.
Amint visszatértünk a szállásra fáradtan dőltem le az ágyon.
- Még nehogy azt hidd, hogy aludni fogsz - jött be a szobába Zozo is.
- Miért? Mit csinálunk még? - ültem fel lustán.
- Társasozni akarnak a többiek - ült le az ágyára.
- Ugye nem felelsz vagy merszezni? - riadtan meg, ugyanis koránt sem akartam egyedüli lányként egy csapat fiúval 'felelsz vagy mersz'-et játszani.
- Nem hiszem - csóválta a fejét nevetve.
- Megnyugodtam - nevettem fel én is.
- Csak azt nem tudom mivel akarnak játszani.
- Hmm, játszunk Game of Add on-t csak szóban - gondolkoztam el.
- Ez jó ötlet. Úgy értetted, hogy pl mondom hogy 360 kp és utána a másik embernek mondania kell hogy 360 kp és hozzá kell tennie még valamit? - nézett rám.
- Igen valami ilyesmi - mosolyogtam.
- Megyek szólok a többieknek - indult ki a szobából.
- Hozol nekem valami innivalót? A víz is jó, csak mert nem ittam amióta bementem a vízbe.
- Persze, mindjárt jövök - mosolyodott el.
- Mi lenne velem nélküled.... - suttogtam. Viszont azzal nem számoltam, hogy még nem ment ki a szobából...