Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 14. 🥀

Értetlenül néztem a többieket.
- Itt mi történt? - nézett a többiekre Zozo hasonlóan hozzám.
- Semmi, titeket vártunk - hangsúlyozta ki Imi a "titeket" szót.
- Ne rám fogd - néztem Zozora mielőtt megszólalt volna.
- Te haldokoltál - tette fel védekezően a kezét.
- Aha, csakis - forgattam meg a szemem.
- Amúgy mit csinálunk? - ült le egy üres székre Zozo.
- Hát, Viki ajánlott egy játékot. Nem igaz? - dőlt neki a falnak Patrik.
- Ti játszhattok, én ebben nem játszok - ráztam meg a fejem.
- Biztos? - nézett rám Kornél, aki nagyon jól tudja, hogy mit meg nem adnék egy ilyen játékért.
- Jó, legyen, jövök - adtam be a derekam, majd leültem.
Elkezdtük a játékot. Eleinte kicsit döcögősen, de aztán hamar belejöttek a kisebbek is. Lehetett már 11 óra is, amikor sokan fáradni kezdtek, ezért takarodót fújtak a fiúk. Mi is Zozoval elindultunk a szobánk felé, majd mikor mindenki eltűnt a láthatárról, az étkezőben lévő hűtőhöz lopakodtunk.
- Vigyünk valami rágcsit - nyitottam ki suttogva a hűtőt.
- Azt is akartam. Viszont én eredetileg ezért jöttem - vett ki egy Monster-t.
Körbe nézve felosontunk a szobába, majd az ágyamon eldőlve néztem a plafont.
- Elfáradtam - néztem rá.
- Kár, én pedig még csinálni akartam valamit - biggyesztette le a száját.
- Nyuu, mit? - csillant fel a szemem, és felültem.
- Nem tudom, de én még nem vagyok fáradt - nyitotta ki az italt.
- Nézzünk valamit? - dobtam fel.
- Nekem oké - vette elő a laptopját - Mit nézzünk?
- Viszont toljuk össze akkor az ágyakat, hogy elférjünk.
- Minek? Elférünk az én ágyamon.
- D..Dee..
- Naa, most mond azt hogy nem akarsz filmet nézni - nézett rám.
- Hát de, de... Jó legyen~
Elhelyezkedtünk Zozo ágyán, mármint ő elhelyezkedett, én meg gyorsan nyitottam egy ablakot, ugyanis elég meleg volt. A friss esti levegő csak úgy áramlott a szobába.
- Mit nézünk? - ültem le mellé.
- Mit szeretnél?
- Nem tudom, nem igazán vagyok otthon filmekben - ráztam meg a fejem.
- Gyere már ide amúgy, ne félj tőlem - kuncogott.
Oda másztam hozzá, majd háttal neki dőltem és hagytam, hogy átöleljen, miután a laptopját a lábamra tette.
- Amúgy mindenképp filmet akarunk nézni? - kérdeztem.
- Nekem mindegy - ölelgettett.
- Mert nézhetnék pl olyan videókat, amik BMX-esek.
- Nem rossz ötlet, bár én már párat láttam.
- Azt mindjárt gondoltam - mondtam.
Elindított egy videót, majd mindketten hátra dőlve, néztük. Sokszor nem is tudtam figyelni mi történik a videóban, mert nem akartam felfogni, hogy mi a fene történik velem.
Körülbelül éjfél lehetett, amikor valaki bökdösi kezdte az oldalam. Nevetve nyitottam ki a szemem, és fordultam volna az illető felé, ha nem szorított volna teljesen magához.
- Meg fulladok ha még jobban megszorítassz - kuncogtam, miközben próbáltam lehámozni magamról Zozo karjait, hogy felé tudjak fordulni.
- Örülj neki, hogy a kezem miatt fulladsz meg, nem más miatt - vigyorodott el a végén, majd miután meg bírtam fordulni, elkezdtem csapkodni az előbbi beszólása miatt.
- Naa, az elején még nekem sem esett le mit mondtam - nevetett, miközben lefogta a kezem.
- Jó naa - nevettem én is, miközben kihúztam a kezemet, a kezei közül.
- Hogy lehetsz ennyire tökéletes? - suttogtam miközben megbabonázva néztem mogyoró barna, néha már sötét barna szemeibe.
- Nem vagyok tökéletes - nézett mélyen a szemembe.
- Számomra igen - fordultam meg és bekapcsoltam egy számot és kiálltam a szoba közepére.
- Mire készülsz te lány - kuncogott, miközben belekortyolt az energiaitalába.
- Kérek egy kortyot én iss - ültem rá a lábára, majd teljes lelki nyugodsággal kivettem a kezéből a dobozt.
- Azért na, neked sem szabad mindent - bökte meg az oldalam, miután ittam az italból.
- Sose ittam még Monster-t és hát meg akartam kóstolni, de ha már olyan opció is van, hogy az original Zozo Monster-éből ihatok, mármint amiből előtte ő maga ivott, akkor csak nem hagyom ki na - nevettem.
- Nem akarsz inkább te lenni az energiaitalom? - húzott magához.
- Te magad is egy energia bomba vagy, nem kellek én hozzá - kuncogtam és próbáltam leplezni az "enyhe" fangörcsömet.
- De kellesz - tapadt ajkaimra.
Kezeimet arcára csúsztattam. Gyengéden, mégis birtoklóan ostromolták ajkai az enyémet. Egy levegővétel erejéig elvált tőlem, majd a nyakamhoz hajolt. Lehelete csiklandozta a bőrömet egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, mivel a mostani időben nem nagyon ért pozitív dolog és örültem, hogy foglalkozik velem valaki. Annak meg pláne, hogy az a valaki Kempf Zozo.