Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 12. 🥀

- Olyan vagy mint egy bújós kiskutya - suttogtam.
- Miért? Tán baj? - fúrta fejét a vállamba.
- N..nekem nem.
Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Ki akartam szabadulni Zozo kezei közül, de ő nem hagyta, így inkább hagytam.
- Hát itt mi történt? - nyit be Imi.
- Semmi - próbáltam újra kiszabadulni, persze semmi eséllyel.
- Szerintem nem zavarok, ha akartok gyertek le - csukta be az ajtót nevetve.
- Miért akartál annyira kiszabadulni? - duruzsolta a fülembe.
- M...mert..h..hát Ohm...
- Csak nem nem akarsz felvállalni? - puszilt a nyakamba Zozo, ami miatt egy kellemes borzongás futott végig a testemen és teljesen elpirultam.
- Hogy érted ezt? - kérdeztem halkan.
Szembe fordított magával és válaszolt.
- Így - közelebb húzott magához, majd óvatosan a számra hajolva egy apró csókot adott a számra. Teljes sokkban ültem az ölében, majd reflexből a számhoz raktam a kezem, hogy biztos hogy most épp a szája a számhoz ért.
Kuncogva nézte előbbi tettemet, majd a kezemet levéve a számról lecsapott ajkaimra és egy rendes csókot adott, de nem elégedett meg ennyivel és mozgatni kezdte a száját. Remegve a keze után kaptam mivel majdnem hátra estem, ami következtében a derekamra tette kezét. Elvált tőlem, majd elkapta tekintetét.
- Bocsánat, már megint letámadtalak... Nem bírok magammal sajnálom - hajtotta le a fejét.
- Nem támadtál le... Bár egy kicsit megijedtem - mondtam halkan.
- Úgyis tudom, hogy élvezted - húzódott kacér mosolyra a szája.
- Nem tudok hazudni, ugye - néztem rá.
- Nem, nekem nem - mosolygott.
- És ha azt mondom, hogy átmegyek másik szobába? - húztam az agyát.
- Tudom, hogy nem tennéd - forgatta meg a szemét.
- Jó, akkor szia - indultam el az ajtó felé.
- Nem mész te sehova - húzott vissza a derekamnál fogva.
- Mi ez a nagy kötődés? - kérdeztem suttogva.
- Majd rájössz - fordított magával szembe. Mogyoró barna szemei az én szememet páztázták, azt sugallva, hogy ez még nem a vég. Teljes zavarban, full pirosan elkaptam a tekintettem és az ágy huzatát néztem.
- Tényleg nem tudom, mi történik velem... - suttogtam.
- Addig nem tudod meg, ameddig nem teszel érte semmit, hogy megtudd - emelte fel az állam.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy én sem tudom mi történik velem mióta a tábor kezdetét vette. Teljesen elvetted az eszem és megszakad a szívem, hogy mennyire nem tudsz boldog lenni... - nézett a szemembe.
- T.. tessék? - kérdeztem úgy, hogy már éreztem, hogy első könnycsepp elindul az arcomon.
- Jól hallottad. Mikor tábor elején bunkó paraszt voltam veled, az is azért volt, mert nem tudtam felfogni, hogy ilyen hamar felkaptad az érdeklődésem, nem azért mert utáltalak.
- De... én csak egy fan vagyok a sok közül... Ez csak egy fellángolás. Ha haza megyek a táborból, csak nekem lesz rosszabb... Hamarabb túl leszel rajtam, mint hiszem - mondtam csalódottan.
- Miért hiszed, hogy olyan vagyok mint mások?
- Igazad van... Nem hasonlíthatlak senkihez sem, mert te Kempf Zozo vagy - mondtam, miközben megtöröltem a szemem.
- Ne sírj, kérlek - szorított magához.
Mélyen beszippantva az illatát a mellkasába fúrtam a fejem.
- El sem tudod képzelni, mennyit jelent ez nekem - szipogtam.
Hirtelen az éreztem, hogy dőlők előre, aztán csak Zozo helyezkedett majd neki dőlt a falnak, én pedig mivel az ölében ültem, a lábammal kezdenem kellett ha nem akartam, hogy teljesen elzsibbadjon.
- Nyugodtan helyezd magad kényelembe - mosolygott rám.
- Mi van ha bejön valaki? - pillantottam az ajtó felé.
- Eddig sem foglalkoztál vele - nézett rám, amolyan "nem mindegy most már?" fejjel.
- Hát jó, de naaa - nevettem el magam.
- Jaj tényleg, elvarázsolt a személyiségem ne is tagadd - forgatta meg a szemét mosolyogva.
- Nem iss - "durciztam be".
- Igen? Biztos vagy te abban? - húzott közelebb magához, úgy hogy kb 5 centi volt a fejünk között.
- I..igen - dadogtam, ugyanis nagyon jól tudta, hogy hatással van rám, amit tökéletesen kihasznált.
- Majd meglátjuk - azzal gyengéden ostrom alá vette ajkaimat, amit bénán de viszonoztam. Teljesen kikészített.
Már majdnem megfulladtam, mikor elvált a számtól, de nekem nem volt elég, ezért még visszahúztam egy csókra, míg ő a derekamon pihentette a kezét. Tökéletesen úgy nézhettünk ki, mint egy letöltött Pinterest kép.