Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 8. 🥀

Kiáltani akartam de nem tudtam mivel az illető befogta a számat.
- Semmi baj nem lesz, csak kapsz tőlem egy régi ajándékot - súgta a fülembe a "titkos alak", majd gúnyosan nevetni kezdett.
Meg rúgtam a térdét, hogy engedjen el, majd szembe fordított magával, és nem hittem el, hogy tényleg ő az.
- Máté? - kerekedett ki a szemem, amikor megláttam a volt kiszemeltemet.
- Te most velem jössz - ragadta meg a csuklómat.
- Engedj már el - rántottam ki a kezem a kezéből.
- Nem fogsz még egyszer elmenekülni - ragadta meg erősebben a csuklóm.
- Ssszh... Ez fáj, hagyj már békén - próbáltam visszatartani a könnyeim.
- Mondtam, hogy nem - kiáltott rám.
- Most vagy soha - biztattam magam - Lehet egy kérésem?
- Nah... Mi az? - forgatta meg a szemét.
- Gyorsan visszamehetek, hogy legalább lekapcsoljam a zenét? - mutattam a cuccom felé.
- Siess... De úgysem tudsz elmenekülni, ezt jegyezd meg - engedett el.
Hiper gyorsasággal szaladtam oda a telefonomhoz, majd el akartam futni, de pechemre ott állt mögöttem, majd a vállamnál fogva hátra rántott ami miatt egy sikoly hagyta el a számat. Közeledett felém, én pedig hátra csúszva próbáltam menekülni.
- Nem meg mondtam? - mondta látszólag mérgesen, majd mikor jobban szemügyre vettem, kiéhezetten csillogott a szeme. Riadtan álltam fel, és mentem tovább hátra.
- Menj a közelemből, rég nem az vagy mint régen!
- Óh, Kiscsillag, régen sem voltam az akinek hittél - jött közel.
- Soha többé nem vagyok Kiscsillag - suttogtam idegesen, miközben az első könnycsepp felfedező útra indult az arcomon.
- Biztos vagy te ebben? - jött még közelebb, hogy kb 5 cm volt köztünk, ösztönösen ellöktem volna magamtól.
Hirtelen mikor elnéztem jobbra, végig szaladt az agyamon a tegnap esti beszélgetésünk Zozoval, ami miatt még több könnycsepp gördült végig az arcomon. Utolsó tervemként amilyen hangosan csak tudtam felkiáltottam.
- MENTA ZÖLD!

Zozo's Pov:
Éppen egy spine kp-t mutattam a kisebbeknek, amikor hirtelen egy írtó hangos 'MENTA ZÖLD' felkiáltást hallottam. Először nem értettem mi van? Majd átfutott az agyamon, mit beszéltünk tegnap Vikivel. Ledobtam a biciklit és rohantam a flat-es részhez, ahol legutóbb láttam őt gyakorolni.

Viki's Pov:
- Téged nem tanítottak meg arra, hogy nem mászunk rá idegen lányokra? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Nem, nem tanítottak meg. Ugyanis ismerjük egymást, elég közelről - vigyorodott el.
- Mivan? - néztem kikerekedett szemmel rá.
- Khm, már megbocsáss, de te ki a faszomnak képzeled magad? - rántotta hátra Zozo.
- A barátja vagyok, azt nem értem te kinek képzeled magad - lökte hátra Máté.
- Arról tudnék, szóval most azonnal húzz el innen, ugyanis semmi keresni valód nincs itt, mert BMX-et sem látok nálad!
- Viki nélkül el nem megyek - ragadta meg a csuklóm ugyanott már harmadszor és elkezdett húzni maga után, én pedig próbáltam ellenállni.
- Nana, a leányzó az enyém - fonta Zozo a derekam köré a karját, majd kiszedte a kezem Máté keze közül, és óvatosan magához húzott.
- Óh, értem, szóval te 2 tüzet égetsz egyszerre - nézett rám gúnyosan.
- Az a tűz feléd örökre kialudt és már 1 éve más felé ég - mondtam neki könnyeimet visszatartva.
- Csalódtam benned. Igazi ribanc lettél - mért végig lenézően.
- Te pedig egy igazi bunkó paraszt - szólt feszülten Zozo, és éreztem, hogy kicsit megszorított.
- Kérlek... - suttogta a fülembe, idegesen.
- Menj, megérdemli - motyogtam.
A mit sem sejtő fiú hirtelen megérezhette azt a merő fájdalmat amit miatta átéltem, ugyanis Zozo egy hatalmasat behúzott neki.
- Te utolsó... - nem fejezte be, ugyanis Máté visszaadta neki az "ajándékát".
- Zozo! - siettem oda hozzá - Menj el innen! - ordítottam a bajkeverőre.
- Nem kell hisztizni kis ribanc, megyek már - kuncogott gúnyosan.
Visszafordultam a megmentőmhöz, majd aggódva figyeltem.
- Jézusom, jól vagy?
Óvatosan végig simítottam a kezem az ütés nyomán, mire felszisszent.
- Jobban leszek. Ő volt az akiről tegnap meséltél? - kérdezte, miközben összepakoltam a cuccom, és visszamentünk a többiekhez.
- Sajnos igen... Nem gondoltam, hogy itt lakik - ingattam a fejem.
- Mi történt? - gyűltek körénk a többiek.
Nagyjából elmondtam a történteket, de nem részleteztem.
- Gyere ide - tárta ki a karját Imi - Semmi baj - simogatta a fejem, ugyanis mesélés közben eleredt a könnyem.
- Szerintem menjünk fürdeni, mert mindenki leizzadt - javasolta Patrik.
Szememet megtörölve indultam el a fiúk után.