Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 22 🥀

Zozo lassan eltolt magától, majd az ujjainkat összefűzve visszaindultunk a szállásra.
- Miért maradtál le a többiektől?
- Csak elgondolkoztam... - sóhajtottam.
- Nagyobb baj is lehetett volna... - szorította meg a kezem.
- De hála az égnek nem lett.
Csendben sétáltunk tovább, majd mikor visszaértünk, Patrik rögtön letámadott.
- Jól vagy? Mindened megvan? Nem hagytál el semmit? - vizslatott.
- Igen, jól vagyok, mindenem meg van - mosolyogtam rá.
- Gyere menjünk - tolt be az ajtón az idősebbik Kempf.
A többiek akik hátul voltak, amint kinyitottuk a hátsó ajtót, rögtön ránk néztek. Gyorsan kihúztam a kezem Zozo kezéből, és egy lépest odébb álltam.
- Gyertek, már titeket várunk mióta - invitált "be" minket Imi.
- Oh, egy pillanat. Mindjárt jövök csak felszaladok a szobába valamiért - mondtam zavartan.
Amint felértem, ledobtam magam az ágyra.
- Biztos, hogy nem álmodok? - suttogtam, miközben a plafont néztem.
Egy kis ideig még bámultam felfelé, majd felültem és átöltöztem valami melegebbe, mert gondoltam estére lehűl a levegő.
Majd leszaladtak a többiekhez.
- Na, fél órás késéssel ide értél - jegyezte meg gúnyosan Patrik.
- Most mit mondjak? Lányból vagyok - emeltem fel a kezem védekezően.
- Na skacok. Mivel mindenki egyben ide ért, elkezdhetjük a sütögetést? - tapsolt egyet Zozo.
- Igeen - kiáltott fel mindenki.
- Már jó lesz mert tök éhes vagyok - motyogtam.
A fiúk összedobtak egy tábortűzet, az idősebb táborozók segítségével, én addig kipakoltam a cuccokat az asztalon, majd leültem az egyik székre és onnan figyeltem a srácokat. Pontosítok. Zozot.
Nem gondoltam volna hogy egyáltalán elengednek egy ilyen táborba, azt meg végképp, hogy így fog eltelni.
- Min gondolkozol? - ült le a mellettem lévő székre Patrik.
- Csak azon, hogy milyen furcsa itt lenni. Egyrészt ennyi fiú között, egyrészt táborban.
- Hát, de mégis itt vagy - mosolyodott el.
- Örülök is neki hidd el - kuncogok.
- Tudom.
- Honnan? - nézek rá meglepetten.
- Csak rád kell nézni - neveti el magát.
- Ennyire feltűnő? - nevetek vele.
- Ha nem lenne, nem mondtam volna.
- Jogos. Ajh, siethetnének a többiek, mert nagyon éhes vagyok már - fogtam meg a hasam.
- Srácok, süssetek gyorsabban mert a leányzó már éhes! - kiáltotta a fiúknak Patrik.
- Akkor vedd át! - válaszolt kiabálva Zozo.
- Akkor itt hagylak - tette a vállamra a kezét mielőtt elindult a tűzrakóhoz.
Amint Patrik odaért, Zozo felpattant a helyéről és odajött hozzám.
- Gyere - ragadta meg a kezem és húzni kezdett maga után.
- Hova megyünk?
- Az ebédlőbe - jelentette ki, mintha magától értetődő lett volna.
- Minek?
- Te mondtad hogy éhes vagy - mondta nevetve, és közben kinyitotta az ajtót.
- Mit akarsz enni? - húzott be a konyhába és becsukta az ajtót.
- Hát, öhm... Nem tudom. Mik vannak?
- Van müzli, szendvics alapanyagok, chipsek, ropi, perec, és itt vagyok én - lépett közel hozzám, én pedig hátrébb léptem volna, de mögöttem csak a pult volt.
- Te mióta vagy ehető? - kuncogok.
- Amióta találkoztunk - suttogta, miközben közelebb hajolt hozzám.
- Zozo... - hajtottam le a fejem, ami gondolom szokásosan lángolt.