Barna Herceg BMX-en ||Kempf Zozo FF.||

🥀 18. 🥀

Még egy darabig néztünk egymás szemébe, majd nem bírtam tovább és elpirulva fordítottam el a fejem.
- Még mindig hatással van rád a nézésem - mondta mosolyogva.
- Jó na, nem tehetek róla - nevettem fel szégyenlősen.
- Végre megint nevetsz - húzott magához és belepuszilt a hajamba.
- Melletted lehetetlen komolynak lenni - fúrtam bele a fejem a mellkasába.
- Naa, akkor az első este mi volt? A nagy "lelkizések"? - "háborgott" fel.
- Na jó, néha komolyabb vagy mint hinném - forgattam meg a szemem, majd a számhoz kaptam a kezem, ugyanis sok fiú beszólt, hogy ne csináljam.
- Nem fogok szólni érte - rázta a fejét mosolyogva.
Egy mosollyal válaszoltam.
- Sok mindent nem ismerek még belőled, de ami késik nem múlik - nézett rám perverzen.
- Álmodik a kisfiú - forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Majd akkor mond ezt, ha odaérünk - húzódott kacér mosolyra a szája.
- Az még jóval később lesz - legyintettem.
- Ami késik nem múlik - fogta meg a kezem és összefűzte ujjaink.
- Eltűnik a pici kezem a nagy tenyeredben - biggyesztettem le a számat.
- Jó, hogy ilyen pici vagy, legalább elférsz az ölembe - húzott közelebb magához.
- Az biztos, még kétszer is - mosolyogtam.
- Belőled elég egy is - adott egy puszit a nózimat.
- Naa, ez csúnya volt - pöcköltem meg az orrát.
- Jól van naa, tudod, hogy szeretlek - csókolt meg.
- Mostmár teljesen biztos vagyok benne - viszonoztam tettét - furcsa, hogy mennyi minden történt ez alatt a 2 nap alatt...
- Pontosan, nem gondoltam volna, hogy ez lesz - nézett a szemembe - De egyáltalán nem bánom.
- Reméltem is, hogy ezt mondod - mosolyodtam el.
- Viszont... Van egy rossz de egyben jó hírem - húzta el a száját.
- Mond előbb a jót...
- Megvan, hogy ki csinálta a képet... De... Az az illető Kornél volt.. - mondta halkan.
- M..mi?? - fagyott le a mosoly az arcomról.
- Azt mondta, hogy nincs értelme, hogy tovább jó pofizzon neked és, hogy semmi közötök sincs egymáshoz, állítólag nem vagytok rokonok..
- De...
Lesokkoltam. Nem tudtam mit mondani. Hogy érti azt, hogy semmi közünk nincs egymáshoz?
- Nem tudom, hogy értette... Fogalmam sincs, de bármi van itt vagyok okés? - nézett a szemembe.
- Okés.. - sóhajtottam.
- Jaj te lány - húzott magához, én pedig magamhoz szorítva szívtam be az illatát. Nem akartam elengedni, de muszáj volt, mert a tábor folytatódott és nem állt meg az élet bármennyire is szerettem volna.
- Menjünk le a többiekhez jó? - tolt el magától.
- Jó - motyogtam.
- Amúgy a többiek előtt semmi oké? Nem mutatunk semmit. Mintha nem történt volna semmi - nézett rám könyörögve.
- Megígérem, de majd kifejted pontosan miért is? - álltam fel az ágyról.
- Persze, elmondom - bólintott.
Felkaptam a telefonom, majd kiindultam a szobából.
- Hé, csak nem gondoltad, hogy csók nélkül elengedlek - húzott vissza és gyengéden megcsókolt, mintha valami porcelán lennék.
- Jól van Kisfiú, megvolt az ajándék, mostmár mehetek? - kérdeztem nevetve.
- Ennyire szabadulni akarsz tőlem? - biggyesztettem le a száját.
- Nyuu, dehogyis - adtam egy csókot a szájára - de így sose érünk lee.
- Jól van na, de én megyek előre.
Mikor lementünk, a többiek már javában készen voltak.
- Mit csináltatok ennyi ideig? - kérdezte Zozotól Patrik.
- Én semmit, ő nem tudott elkészülni - rántotta meg hanyagul a vállát.
- Persze fogd rám - forgattam meg a szemem.
- Ohm, hát jó. Akkor srácok mehetünk? - tapsolt egyet a fiatalabbkk Kempf, majd kiinvitálta a többieket az ajtón.