𝐏𝐚𝐢𝐧𝐭 𝐘𝐨𝐮𝐫 𝐒𝐨𝐮𝐥 | Wei WuXian x Lan WangJi → TheUntamed / szünetel

13. A múlt fátyla🌑

Kendővel födte le hófehér arcbőrének felét, s kaján mosollyal arcán kötötte meg hosszú fekete tincsei mögött a vörös organza anyagát. Lágyan lépkedett a többi nő mellett, s elbájolva tévesztett meg minden rá fókuszáló szempárt.
🌼

Lan Wangji-t előkészítették a szolgálói az estére, mikor a születésnapja alkalmából hatalmas költségű vacsorát rendez a palota. A herceg, életében egyetlen egyszer lép a felnőttkorba, s ennek meg is akarták adni a módját. Ilyenkor a Lanok is engedtek a jól kikövezett szabályokból, s mindenki igyekezett a herceg kedvében járni. Ez volt az a hét, melyben kiélvezhette, hogy felnőtté vált. Először szabad majd alkoholhoz nyúlnia, és most először mutatnak neki nőket, kedve szerint válogathat majd köztük, hiszen ez a hét, csakis róla szól. Ezután érett felnőttként kell majd viselkednie, ezért ezen a héten, szembemehet a szigorral, s a nemesi etikettel. Már nem mintha ő ezt akarta volna. Esze ágában sem volt szeszes italhoz nyúlni, a nőkre pedig még csak ránézni sem tudott.

Azt sem értette, miért ez a nagy felhajtás, miért öltöztetik fel ilyen kirívó vöröses, narancsos színekbe. Annyi dísz, és csipke fedte az öltözékét, hogy már-már kényelmetlenül érezte magát. A nyakában végigfutó, a mellkasáig leérő tollrétegtől pedig egyenesen olyan érzése lett, mintha csak egy tyúkot akarnának belőle csinálni. Még a haját is teleaggatták különböző aranyozottan csillogó ékszerekkel, némelyiket ékkövek ragyogták körbe, s valamelyikből pirosra színezett fonál lógott le. Ha nem lenne ez a férfias megjelenése, melyet már a kiállása is áraszt, azt hitte volna magáról, hogy ő valami menyasszony, aki izgatottan készül arra, hogy egybekeljen a kedvesével, némi tyúk beütéssel. S a piros szín sem segített ebben, hiszen a hagyományok szerint, ez a házasság színe.

- Elég ennyi! - szólalt fel hangosan Lan Wangji, mikor már a sokadik gyűrűt nyomták fel az ujjára. Tényleg nem értette, miért jó ez az egész - Valójában nem is szabadna ennyi ékszert viselnie egy Lan hercegnek.

- De ez a születésnapja Hanguang-Jun! - lett morcos azonnal a szolgáló nő - A nagyapja, a császár maga, parancsba adta nekünk, hogy tegyük önt minél feltűnőbbé. Valójában azt reméli, hogy ezen a vacsorán talán asszonyt is talál magának - kuncogott a lány - Vagy netán már van is valaki akire számít a mai estén? Van valaki akit vár? - kérdezett, miközben végezte az utolsó simításokat, viszont Lan Wangji gondolatai ezután határozottan egy személy felé terelődtek, ám azonnal meg is makacsolta magát.

- Mit nem gondolsz? Vigyázz mit mondasz! - szólt szigorral a hangjában, majd ellépett a nőtől - Elég lesz ennyi. Már a nap is lement, a vendégek bizonyára már türelmetlenül várják az érkezésem. Nem szeretek megvárakoztatni senkit. Menj a társaidhoz, s kövesd a főszolgáló parancsait.

- Igenis - hajolt meg mosolyogva - Remélem jól fogja magát érezni ma, csodálatosan fest az úrfi - hintett felé még egy utolsó mosolyt, majd jó szándékának kívánása után elindult, hogy tegye amit a férfi mondott neki.

Lan Wangji egy ideig még bámulta díszes mivoltját a karcmentes tükörbe. A füle mögé tűrt egy az arcába kandikáló tincset, majd zavartan tekintett végig egész valóján. Ez annyira nem illett hozzá, kis elegancia sem volt a ruházatában, annyira fellengzősnek, és nagyzolónak tűnt ezekben a göncökben. Ez pedig nem felelt meg az értékrendjének, de ez császári parancs volt, azt pedig követni kellett, hiszen ennek a birodalomnak az atyja, s mindenhatója volt az uralkodó. S ha valaki ellentmond neki, legyen az akárki, arra nem vár más, csak a könyörtelen halál.

- Indulok - suttogta magába a férfi, majd egy mély levegővétel után kilépett a szobájának ajtaján, melyeket fehér függönyök fedtek. Egyenesen haladt azon az úton, amely a napja alkalmából virágszirmokkal volt végigszórva. Szégyent érzett, mikor ezekre az ártalmatlan, apró sziromdarabkákra lépett, hiszen miatta szakajtották le őket, s ontották ki az életük, fojtották el bennük az élet utolsó darabkáit.