𝐏𝐚𝐢𝐧𝐭 𝐘𝐨𝐮𝐫 𝐒𝐨𝐮𝐥 | Wei WuXian x Lan WangJi → TheUntamed / szünetel

19. A jövő ködképe 🌕

Ködös hazugság az mindössze, amibe ringatta a másikat, miképp csak a boldog pillanatokat mutatta meg neki, elfeledve a megannyi szörnyűséget ami kettejükkel történt.
🌼

- Ez a hely ... Már tényleg nem a palota - adott választ Wei Wuxian, majd ideges tekintetét a hercegre vezette, aki bár számított erre a feleletre, mégsem ez volt az amit hallani akart. Jobb szerette volna azt hinni, mindössze csak ködös álomkép az, amit most a szemei előtt lát.

- Akkor - kezdett bele kissé merengőn - Mi ez a hely, ami oly ismeretlen, akárcsak te? - pillantott rá Lan Wangji is a vele szemben álló festőre. Csak akkor tűnt fel neki, hogy a külseje sem éppen olyan volt, mint amilyet eddig látott. A mélyen tisztelt hajkorona, amit akkoron mindenki viselt, nem volt a fején. A hajtincsének hossza mindössze a füléig ért le, s hátul ez a hossz még ennél is rövidebbre nyúlt. És bár látszott, színvonalas, elsőrangú ruhákat viselt, ez mégsem az volt, ami abban a korban a divat mintaképeként szolgált. Még csak nem is léteztek efféle ruhák azon a környéken.

- Ez egy nagyon bonyolult téma, Lan Zhan - túrt bele nyugtalanul a rövid hajkoronába Wei Wuxian. Maga is meglepődött, mikor nem az a nagy hajzuhatag fogadta őt, és nem tudott végigszántani olyan hosszasan a szálakon. Már egészen megszokta az ottani életet, külsejét. Így furcsa volt neki az eredeti. Már, ha ez tényleg a valós volt. Annyira belezavarodott a történésekbe, hogy azt sem tudta melyik az ő valódi világa. Bár itt született, a huszonegyedik századi Kínában, a szíve és az emlékei, a múlthoz kötik. A Lan dinasztiához. Ez a ragaszkodás pedig lehet erősebben húzta magához az ő gyenge akaratát.

- És nem tartasz elég felvilágosultnak, hogy felfoghassam ezt? - húzta fel az egyik szemöldökét. Teljesen úgy hangzott neki az előbbi válasz, mintha a másik ki akarta térni a téma alól. Az előbb még azt mondta neki, mondania kell pár dolgot, most viszont úgy tűnt, mintha inkább elakarná rejteni ezeket.

- Szó sincs ilyesmiről hercegem - emelte fel maga elé védekezően a kezeit. Mindössze nem itt van az a hely, ahol erről beszélnünk kell - hunyta le egy másodpercre a szemeit. Ezalatt a szemernyi idő alatt gondolta ki, pontosan hogy, és mint fogja ezt az egészet beadagolni. Úgy vélte, jobb lenne apránként haladni vele, nem akarta felzaklatni a férfit.

- Hol máshol? - szólt azonnal vissza, még mindig azt hitte, Wei Wuxian csak terel. Ez a férfi volt az, aki kihozta belőle a rossz tulajdonságainak minden cseppjét. A türelmetlenség egy borzasztó vonás, ami az emberekben lappang, ám sokan nem tesznek az ellen, hogy ez ne törjön elő. Eddig Lan Wangji mindig figyelt rá, hiszen ő egy erényes ember volt. Ám most mintha ez a hurok, ami mindent bent tartott, elszakadt volna.

- Lan Zhan - szólította a nevén, mintha ezzel próbálta volna csitítani a kedélyeket - Menjünk fel a lakásomba, és ott mindent elmesélek - A herceg erre már semmit nem mondott, próbálta visszafogni az indulatait, így inkább csak csendben bólintott.

- Azt hiszem ideje lenne belekezdened - szólalt meg Lan Wangji, már percek óta a fotel előtt állt, amibe Wei Wuxian foglalt helyet amint a szobájába értek. Teljesen máshogy nézett ki ez a környezet, mint a palota. Sokkal modernebbnek hatott az ottani légkörnél, de sokkal zsúfoltabbnak is. 

- Gondolkozom, hogyan is kellene belekezdenem. Ez nem egy olyan téma, amit könnyen meglehetne magyarázni. Én sem értem teljesen - hajtotta le a fejét - Minden csak úgy ... megtörtént.

- Csak mondj valamit - lépett közelebb a fotelhez Lan Wangji, szinte már a karfára támaszkodott.

- Nem tudom, hogyan lehetne azt értelmesen elmondani - pillantott félre Wei Wuxian. Kerülni akarta a hercege tekintetét, hiába is szerette azt annyira fürkészni. Olyan érzése volt, ha belenézne azokba az aranyozott szempárokba, a másik azonnal kiolvasná azokat az érzelmeket onnan.