𝐏𝐚𝐢𝐧𝐭 𝐘𝐨𝐮𝐫 𝐒𝐨𝐮𝐥 | Wei WuXian x Lan WangJi → TheUntamed / szünetel

16. A jővő bimbózó virága 🌕

Olyanta ismeretlen volt számára minden. Körülnézett, és csak fénylő óriások rótták körbe a teret, melyek felül ködbe voltak borulva, s kitakarták előle a csillagos eget.
🌼

- Nos, hercegem ... és milyen érzés az első találkozása az alkohol mámorító ízével? Láttam, mikor itta kisebb fintor ült ki az arcára. Be kell vallanom még ezzel a fintorral is meglepően jól mutatott - fordult oda Wei Wuxian Lan Wangji felé. Kacér mosoly ült meg az ajkain, és várta a bókjára a magasabbik fiú reakcióját.

- Te ... - nézett le hirtelen a földre - Azt hiszem te is elmondhatod magadról, hogy jól mutattál
ma - köhintett fel kisebbet, erre Wei Wuxian nem értette hirtelen, vajon a herceg most komolyan megdicsérte, vagy mindössze fitogtatja szarkasztikus humorérzékét.

- Ön most szarkasztikusan beszél hozzám? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva, miközben a szemeit a hercegre szegezte. Mindketten a másik arcát kémlelték, s mikor a festő látta, hogy a herceg nemigen tervez válaszolni neki, megvakarta az orrát afféle ösztönös reakcióként majd ismét megszólalt - Hát persze, esze ágában sem lenne viccelődni velem nem igaz?

- Nem cselekszem ilyen gyermeteg dolgokat - felelt komoran, de mégis a hangjában most nem volt ott az a bizonyos él, mely a nemesek hanglejtését kísérte. Amely miatt az alacsonyabb rangú is fejet hajtott, amely vagy tiszteletet, vagy félelmet váltott ki az emberekből. Ez csak egy egyszerű válasz volt, Lan Wangji tipikusan érzelemmentes arcával, mely talán a világ egyik leghazugabb álarca volt. Wei Wuxian számára ezen személyiségjegyek is borzasztóan ismerősek voltak, itt viszont már gondolta, hogy ez miért lehet. Ahogy egyre több időt töltött a múltban, elkezdte jobban kiismerni a dolgok működését. Már tudta azt, ha valami számára nagyon ismerős dologgal találkozik, annak valami köze van ez előző életéhez. Mikor ezeken a dolgokon ábrándozott, számtalanszor eszébe jutott az a dolog, hogy vajon hogyan lehetséges ez az egész. Nem egyszer hunyta le a szemét azzal, ha kinyitja akkor majd újra Kína népes utcáin találja magát, és elfelejtődik minden ami ebben a világban történt. Bár hiába tagadta volna a tényt, képtelen lett volna teljesen feledésbe meríteni a történteket. Nem tudta volna kiverni a fejéből ezt a férfit aki most is itt áll előtte. Olyan rövid idő alatt telt meg a gyomra pillangókkal, olyan hamar kezdtek el benne lappangani a perzselő tűznek az égető lángcsóvái. S ez afféle feketében a fehér, fehérben a fekete volt. Rosszban a jó, jóban a rossz. Pont mint a szerelem érzete, hiszen nincs jobb érzés annál, ha valakit éjjelenként a kezeid közé zárhatsz, vagy ha van kin gondolkozz egész nap. Viszont ott vannak a kétségek, hiszen hiába a múlt, Wei Wuxian nem tudhatta hogyan érez valójában Lan Wangji. Vajon ő is hasonlóan érzi ezt a szorító érzést a mellkasában ha rá gondol? És vajon ő is tisztába van a szerelmük végszójávan? Egy nyílvessző, ezernyi könny mely patakot formál, s por, mely a világba szóródik szét. Egy összetört magára maradt szív, s egy csónak, ami egyedül utazik tovább az áradásnál kialakult mély patakban. Egyedül, magányosan.

- Ezek valóban olyan gyermeteg dolgok lennének? - húzta fel a szemöldökeit Wei Wuxian pár másodperces képszakadás után. Elkalandoztak a gondolatai - Szerintem ez nem így van. Én úgy gondolom, hogy a humor egy szerves része az emberi létnek ... szóval akár meg is próbálhatna vicceskedni egy kicsit Lan Zhan - szólította őt ismét a nevén.

- Látom tesztelgetsz - konstatálta Lan Wangji - Még a családom sem hív ezen a néven. Talán ki akarsz tűnni mindenki közül? Különlegessé vállnál számomra? - tett fel csalfa kérdést ezzel gondolkodásra késztetve Wei Wuxiant. Nem tudta mit felelhetne erre, de meg akarta fogni valamivel. Ő egy olyan ember volt aki nem szeretett veszíteni ha értelmi szájharcról volt szó. Bántotta volna az önbecsülését. 

- Hm - mosolyodott el - És ha igen? - hunyta le egy pillanatra a szemeit, majd ismét a herceg szemeibe nézett. Talán a gondolatait próbálta kiolvasni ... Bár Wei Wuxian gyakran elfelejtette, hogy ő ilyen képességekkel nem igazán rendelkezik, így hiába bámulja annyira Lan Wangji szemeit, nem fogja tudni mire is gondol éppen. Talán némi érzelmet felfedezhetett ha nagyon erősen koncentrált, de semmi mást ezen kívül.