A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

😴Álom vagy valóság?😴

Eltelt egy hónap. A keresztanyámnál laktam addig is. Suli közelében se jártam sőt a házból se tettem ki a lábam. Nem dolgoztam fel a történteket, de ha nem erre akkor mire jó a pszichológus. Eltel a kemény és megterhelő hónap. Tudtam soha nem fogom feldolgozni teljes egészégen a történteket viszont már jobban vagyok. Néha kapok idegösszeroppanásokat, de ezen kívül jól vagyok. Eltelt a bizonyos egy hónap és kitettem a házból a lábam sulis táskával a hátamon. Esett az eső. Rendesen rosszul lettem tőle. Potyogtak a könnyeim, de hát nincs mit tenni menni kell. Beértem a suliba. Mint azon a szomorú napon letettem az esernyőt és bementem az osztályba.

-Sziasztok!
-Sarah! Hogy vagy?-rohant oda kb mindenki hozzám.

Az "új" srác csak odafordította a fejét majd újra a telefonját nyomkodta. Nem is bántam nagyon.

-Megvagyok. És ti?
-Mi nem vagyunk annyira lényeges. Bármi van itt vagyunk és segítünk.-mondta Veronica.
-Nincs kedved valamikor eljönni arab fogorvos nézőbe?-mondott a közös kis dolgainkból egyet Nicole.
-De.-nevettem. Picit jobban lettem ahhoz képest ahogy elindultam.

Egy kicsit ültem magamban a padnál. A barátom odajött hozzám.

-Szia. Hogy vagy?
-Élek. Te?
-Mostmár jobban, hogy látlak Baba.

Csak mosolyogtam. Nem szóltam semmit. Becsöngettek. Most a keddi órarendet kotortam ki. Angollal kezdtünk. Csoportokra lettünk osztva. Kivel ha nem Andrewwal kerültem össze? Ilyen az én balszerencsém.

-Nem mintha nagyon érdekelne, de illemből megkérdezem: hogy vagy?-vágta hozzám unottan.
-Ne erőltesd. Nem áll jól.
-Nekem minden jó áll.
-Nyilván. Főleg a gúnyos és bunkó stílus.
-Ne legyél ilyen mogorva Baba.
-Ne hívj így!
-Miért mi lesz a barátod megütöget a kis girnyó karjaival?
-Szerinted magamért nem tudok kiállni?

Ekkor kicsit elképedett. Ezt az elképedettséget kaján vigyor váltotta fel.

-Leszel még te az enyém Baba...

Durr egy pofón. Kicsit bevörösödött szegénynek. Hirtelen csönd lett az egész osztályban.

-Ez már tetszik-súgta nekem oda.
-Nekem nem, főleg a hangnem!-mondtam halkan, de erőteljesen oda.
-Van valami baj Sarah?-kérdezte a tanár.
-Nem nincs bocsánat csak volt az arcán egy bogár.
-Így van.-csatlakozott Andrew a füllentésbe.
-Hát rendben. Folytassuk.

10 perc múlva kicsöngettek. Testnevelés következett. Az öltöző felé vettük az irányt. Átöltöztünk, beszélgettünk. Valamivel vidámabb voltam, de belül sajgott a szívem. Átöltöztem és a terem felé vettem az irányt. Lépcső vezetett fel a terembe. Megindultam és megcsúsztam már az első fokon. Egy erős kéz pont elkapott. Hátranéztem. Andrew...Gyorsan kiugrottam a karjai közül.

-Köszi.
-Nincs mit.

Befutottam a tornaterembe. Sorakozó volt. A tanár mosolygott rám. Elkezdtünk futni. Szeretem a testnevelés órákat. Gerendáztunk. Ahogy így a magasba voltam megszédültem. Lefordultam a gerendáról. Minden kiesett. Egy kórházban keltem fel. Keresztanyám ült mellettem.

-Jól vagy Sarah?!
-Igen persze. Mi történt?
-Elszédültél a gerendán, de egy igen helyes srác elkapott.
-Hogy hívják?
-Valami Andrew.

Nem szóltam semmit. Az élet oboáztat. Szokásos. Mennyi az esélye annak, hogy ilyen balszerencsém legyen? Én esetemben 100%. Pár óra múlva haza engedtek. Keresztanyám kocsival hazavitt. Otthon letusoltam, fogat mostam, átöltöztem stb. Ránéztem a telefonomra. Új ismerős jelölésem érdekezett: Andrew Smith. Ki más is lenne? Vissza igazoltam. Elkezdtem olvasni a könyvem. 5 perc múlva csippent a telefonom. Új üzenet érkezett: Andrew Smith. Megnéztem.

Andrew: Szia
Én: Szia
Andrew: Ha szeretné megtudni mi történt az apáddal akkor holnap találkozzunk reggel 7-kor a házatok előtt. Nem akarok többet telefonon keresztül írni.
Én: Tessék?! Te tudod mi történt apámmal. Vagyis azt, hogy kicsoda...
Andrew: Igen...nem nagy örömmel, de tudom. Készülj a rossz hírekre. Jó éjszakát!
Én: Neked is.

Egész este forgolódtam. Nem jött álom a szememre. Nagy neheze elaludtam erre rémálom gyötört. Azt álmodtam kiléptem a régi házunk ajtaján. Mellettem elsétált fekete ruhában egy férfi. Hátrafordult. Hirtelen nem tudtam mozdulni csak megfordulni tudtam. Megfordultam. Láttam ahogy becsönget hozzánk apám ajtót nyit. Majd puff. A férfi körbe nézett majd elment.

Felébredtem az álmomból. Át kellett öltöznöm, mert verdesett a víz. Síró görcsöt kaptam. Amikor másodjára elaludtam nem gyötört már rémálom.