A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🏙Városnézés🏙

Felkeltem. Scott már nem volt mellettem. Elmentem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinomat. Mivel eléggé éhes voltam, mert útközben is csak egy benzinkútnál álltunk meg, ott pedig ettem egy szendvicset össz-vissz ezért úgy gondoltam megkeresem az étkezőt. Ahogy így mentem hirtelen egy ismerős alakra lettem figyelmes. Scott volt az. Odamentem hozzá, de éppen telefonált szóval megvártam még leteszi.

-Jó reggelt!
-Viszont! Hogy aludtál az új otthonodba?
-Jól köszi. Bár most eléggé éhes vagyok.
-Gyere velem, én is az vagyok szóval.

Elmentünk az étkező irányába. Üres volt.

-Többiek nem esznek?
-Tudod hány óra?
-8 óra van.
-Nos, ők 7 órakor szoktak enni.
-Á értem!

Ezután odamentünk a pulthoz. Tele volt étellel amíg csak a szem ellátott.

-Nos, nekem megfelel két tükörtojás meg 1 szelet kenyér.
-Csak ennyi?
-Igen.
-Hát te tudod, de ha később megéheznél csak szólj Lucy néninek. Bármit összedob neked amit csak kiejtesz a szádon.
-Rendben.

Leültünk az asztalhoz. Scott evett mindenfélét. Palacsintától kezdve bundás kenyérig mindent. Mikor kész lettem hátravittem a tányérom. Megvártam azt is, hogy Scott befejezze és neki is hátravittem.

-Ma nem nagyon fogok tudni veled lenni csak este.
-Miért?
-Van egy kis elintéznivalóm.
-Oh rendben.
-Viszont nyugodj meg te sem fogsz unatkozni.
-Ezt hogyan érted?
-Megkértem Anyát, hogy szervezzen neked valami programot.
-Köszönöm, nem kellett volna.
-De, nehogy itt elund nekem az agyadat. Viszont én most megyek. Szia!-ekkor egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia!

Elindultam az étkezőből. Pont jött felém Mama.

-Jó reggelt Lányom!
-Jó reggelt Mama. Hogy van?
-Köszönöm jól Édesem. És te hogy aludtál?
-Remekül.
-Mára szerveztem neked egy kis városnézést.
-Tényleg?!
-Igen. Remélem tetszeni fog.
-Biztos vagyok benne.
-Mehetünk?
-Igen.

Kimentünk az udvarra. Egy rövid séta után oda is értünk az autóhoz.

-A városközpontba kocsival megyünk. Utánna gyalog folytatjuk.
-Nem veszélyes kicsit?
-Az egész élet veszélyes. Néha meg kell tanulnunk élvezni ezt.
-Igaza van.-mosolyogtam.

Elindultunk. Ahogy így haladtunk csak akkor vettem észre milyen csodálatos hely is ez. Bár a város nevét még nem is tudom. Ekkor kaptam csak észbe még én itt várost nézek a többiek tanulnak...azt sem tudtam mi lesz az iskolával. Már egy jó ideje be se tettem oda a lábam. Lehet ideje lenne beszélgetni erről is, mert ha úgy vesszük rendőr már soha nem lehet belőlem. Amire kiskorom óta vágytam soha nem valósulhat meg. Mostmár értem Apa miért mondta, hogy vannak más szakmák nemcsak a rendőr.

-Minden rendben Csillagom?
-Igen, csak gondolkoztam...
-Min?
-Azon, hogy akkor nekem mi lesz az iskolával.
-Nos, tudom én is, hogy rendőr szerettél volna lenni...
-Csak ez képtelenség.
-Sajnos igen. Majd lesz telefonálva azért, hogy otthagyod az iskolát. Tudod erre fele is vannak csúcs szuper iskolák, pikk-pakk találunk neked valami olyan szakmát ami tetszeni fog, de akár egyetemre is mehetsz.
-Tényleg?
-Persze Bogaram.
-Köszönöm.

Az út hátralevő része (igazából 5 perc) csendben telt el. A kocsival leparkoltunk egy kis árnyékos helyen mivel ahhoz képest, hogy tavasz vége volt eléggé tűzött a nap. Kiszálltunk.

-Hol is vagyunk pontosan?
-Bécsben szívem.
-Gyönyörű hely.
-Így igaz.
-Indulhatunk?
-Igen.

Megnéztünk pár templomot, akkor tereket, vettünk magunknak enni is, sétálgattunk beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam. Ránéztem az órámra. Már 13:46 volt. Hogy elment az idő. 9:12-kor indultunk.

-Kifáradtál?
-Nem igazán.
-Még mit nézzünk meg.
-Hu nem tudom.

Ekkor hirtelen észrevettem valakit...Valakit akit nem akartam...Nagymamát. Mivel senkiben se bízhatok gyorsan Mama fülébe súgtam.

-Mennünk kell! Gyorsan.
-Miért?
-Itt a nagymamám.
-Siessünk.

Gyors léptekbe elindultunk a kocsi felé. Hirtelen valaki megragadta a karom.

-Hova hova?

Egy kopasz, 40 év körüli fickó ragadta meg a karom. Hirtelen kirántottam a karom és megrúgtam azon a ponton aminek nem nagyon örülhetett. Csak azt reméltem, hogy volt már gyereke, mert ezek után nem 100%, hogy lehet. A férfi térdre zuhant, mi pedig futottunk a kocsi irányába. Beszálltunk a kocsiba. Ekkor ért csak meglepetés.