A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🚘Utazás zökkenőkkel🚘

-Menjünk innen.
-És Jareddel mi lesz?

A srác egész végig szótlanul állt az ajtófélfának dőlve. Szerintem próbálta feldolgozni, hogy pár perce ki akart velem kezdeni most pedig hirtelen kiderült, hogy van egy vőlegényem.

-Fiam.-szólt neki oda.
-Igen?
-Tudsz viselkedni és tiszteletet tanúsítani az idősebb felé?
-Tudok Uram!
-Ez már tetszik. Srácok hagyjatok neki a kocsiba helyet.
-Rendben Főnök.
-Gyere Angyalom.
-Mik ezek a becenevek?
-Talán nem tetszik?-ekkor levette a szemüvegét.

Meglepődtem. Felemás színűek voltak a szemei. Az egyik zöld a másik kék volt. Mintha egy tájkép lett volna a ragyogóan tiszta fűvel és a csillogó éggel. Mégis most szúrósan nézett emiatt a kijelentésem miatt. Egyszerűen lelkemig hatolt a gyönyörű szemeivel.

-Bocsánat...
-Nyugodj meg. Nem vagyok ennyire ijesztő.-nevetett fel.-Nos, menjünk.

Elindultunk ki. Kimentünk a zsákutcából.

-Ó! A cuccom ott maradt!
-Van olyan amik fontosak számodra?
-Igen...
-Akkor visszamegyek veled. Fiúk itt várjatok meg!
-Igenis.

Visszamentünk. Kínos csend volt szóval úgy éreztem jó lenne megtörni.

-És...
-Igen?
-Akkor most te a vőlegényem vagy?
-Mondhatni.
-Értem.
-Csak nem jobb vőlegény kívántál magadnak?

Ekkor megálltam. Csodálkozva hátrafordult.

-Miért nem tartod magad elég jónak?
-Mert sok vér tapadt a kezemhez. Egy ilyen embertől jobban érdemelnél.

Ekkor odaléptem hozzá. Alig volt köztünk távolság. Kikerekedett szemmel nézett rám. A kezemmel megérintettem az arcát.

-Számomra igenis elég jó vagy!

Nem szólt semmi. Láttam rajta, hogy zavarba hoztam. Elfordult gyorsan.

-Keressük meg a cuccaid.

Csak mosolyogtam. Igyekeztem felvenni vele a tempót, de túlságosan sietett.

-Igazából addig nem vagy a menyasszonyom amíg nem kértem meg a kezed.

Ekkor ébredtem rá, hogy mit is mondtam pár perccel ezelőtt egy ismeretlen férfinak. Még csak alig ismerem. Nagyon naivnak éreztem magam. Csendben felkaptam minden cuccom és se perc alatt már a kocsijában ültem mellette. Egyik helyről a másikra vándoroltam apám halála óta.

-Hosszú út lesz szóval hoztam neked enni, inni, pokrócot meg párnát is.
-Köszönöm.
-Én nem alszok, de ha te szeretnél nyugodtan.

Ekkor közelebb mentem hozzá és a vállára hajtottam a fejem. A pokróccal betakartam magunkat. Megint éreztem, hogy zavarban van viszont most átölelt és ő is a fejemre hajtotta a fejét. Elaludtunk mindketten. Egyszer csak hatalmasat fékezett a kocsi. Lövés dördült.

-Mi történik?!
-Nyugodj meg golyó álló üveg. Nem törheti senki át.
-Akkor miért nem megyünk?
-Valószínű a kerekek. Elintézik a többiek.

Ekkor kinéztem az ablakon. Sara állt ott. A telefonomhoz kaptam. Megvolt a száma mivel Nagymama megadta. Felhívtam őt. Láttam ahogy felveszi a telefont.

-Mit akarsz még tőlem?!-kérdeztem köszönés nélkül.
-Most megöllek! Elvettétek az egyetlen személyt aki fontos számomra!

Ekkor letette a telefont. Annyi volt bennem most az adrenalin. Kipattantam a kocsiból. Előtte felhúztam a pisztolyom. Nekem kell a gyorsabbnak és pontosabbnak lennem. Kiszálltam halkan. Pont szembe volt velem, de egy másik kocsit basztatott. Azt hitte mindenki megunja és elmegy, de ő nem olyan. Ekkor észrevett. Ahogy felém fordult lőtt is. Eltalálta a karom. Viszont a balt. Ekkor elsütöttem volna én is a pisztolyom hogyha valaki nem teszi meg előttem. Egyenest a szívbe. És vajon ki volt az? Jared. Meglepődtem. Viszont ha még ennyivel vége lett volna. Ekkor újabb lövést adott le valaki. A vőlegényem volt. Nem egyet adott le hanem kettőt. Egyet Jerednek egyet pedig Sarának.

-Miért lőtted le?!
-Gyere.

Ekkor odamentünk Sarához. Ahol meglőtte Jared nem volt vér. Felhúzta a pólóját. Ott volt egy fém darab. Az egész meg volt játszva. Igazából engem akartak megölni. Vagyis hát Jared beépülni. Ő lett volna a jó fiú. Rájöhettem volna én is, hogy az egész meg van játszva. A bácsikám is egyből lelőhette volna, akkor Sarát is fejbe lőhette volna...Csalódott voltam őszintén.

-Ideje lenne bemutatkoznom amúgy.
-Scott West. Maffia vezér.
-Hát a maffia vezér részét gondoltam.
-De azt nem tudod, hogy mekkora a maffia.
-Ha jól számolom Európában sokan ismernek téged.
-Igen, így van. Viszont menjünk, mert még lehetnek váratlan meglepetések. Így is szerencsénk volt, hogy nem egy forgalmas helyen voltunk.

Amíg mi beszélgettünk addig kicserélték a kerekeket. Beültünk a kocsiba.

-Na hol a kobakod?-mutatott a vállára.

Ráhajtottam a fejem. Ő ugyanúgy átkarolt, mint utazásunk elején. Csak most adott egy homlokcsókot.

-Tulajdonképp hova is megyünk?
-Irány Ausztria.
-Ohh az se itt van.
-Hát nem.

Ekkor picit csendbe ültünk. Felnéztem rá, ő pedig rám.

-Honnan ismerted az apám?
-Az apáink ismerték egymást.
-Ahh értem.
-Úgy döntöttek, hogy te az enyém, én a tiéd leszek.

Ahogy ezeket a szavakat kimondta megemelte az állam és megcsókolt. Ebbe a csókba minden benne volt aminek csak benne kellett lennie: szenvedély, szeretet, szerelem. Soha nem kaptam még ettől érzelmesebb csókot. Utánna visszahajtotta a fejem a vállára és az utazás többi részét is így töltöttük.