A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🥺Csalódás🥺

Másnap reggel kikeltem az ágyból. Nem találtam magam mellett Andrewot. Hangokat hallottam lentről majd gyorsan felöltöztem megfésülködtem és rohantam is le. Andrew volt ott.

-Jó reggelt!
-Neked is...-mondta szomorúan.
-Mi baj?
-Sikerült a műtét, de nem jöhetett még haza...Rosszul érzem magam ez miatt.
-Ne érezd! Nem a te hibád!
-De...Valamennyire az enyém is, mert mondta elmegy és nem küldtem mellé valakit. Mindig szoktam...
-Ohh...
-Mindegy most kicsit magam szeretnék lenni...
-Értem...

Elvonult. Nem akartam utánna menni nyilván valóan. Nagyon szeretem, de éreztem ez számára hasonló mint apám halála.

-Sarah...-szólalt meg mama.
-Igen?-keltem fel a gondolataimból.
-Beszélnünk kell.
-Ohh rendben.

Elmentünk egy szobába. Bezárta magunk mögött az ajtót. Leült egy fotelre és mutatta, hogy üljek mellé. Leültem.

-Nos...-kezdett bele.-El kell valamit mondanom.
-Hallgatlak Mama.
-Emlékszel a tegnapi lányra?
-Persze.
-Sara a neve.
-Ooo majdnem ugyan az a neve mint nekem.
-Nos igen...Nagyon fontos Andrewnak ő is mint te. Nos azt tudod-e miért?
-Hát nem egészen vagyis tudom, hogy Sara szerelmes belé, de itt kimúlik a tudásom.
-Nos Sara Andrew első szerelme...
-Ohh...
-Viszont ez nem minden.
-Mi van még ezzel kapcsolatban amit tudnom kell?
-Nos...ő az ikertestvéred...
-Tessék?!
-Igen jól hallottad...
-Van egy ikertestvérem?! Ezt miért csak most tudom meg?!
-Ő itt nevelkedett a maffiába. A tagok megszavazták, hogy vagy te vagy ő. Kemény neveltetést kapott...Nem volt rendes gyerekkora. Amíg te Barbie babákkal játszottál 9 évesen ő már önvédelmet tanult.
-Én ezt eddig miért nem tudhattam?! Miért kellett egyedül felnőnöm? Miért kellett neki úgy felnőnie, hogy nem volt normális gyerekkora?! Miért pont én és miért pont ő?!
-Erre nem tudom Kicsim a válaszokat.

Nem bírtam tovább. Tudom nem volt olyan helyes és nemes cselekedet, de ott hagytam Mamát. Kirohantam sírva abból a szobából fel egyenesen a szobámba. Ott az ágyba huppantam és sírtam. Sírtam amiért az ikertestvéremnek olyan sorsa volt amilyen és most is kórházba van. Sírtam pár órát majd Andrew szobája felé vettem az irányt. Bekopogtattam.

-Andrew odabent vagy?-próbáltam magabiztos hangon mondani.

Nem kaptam rá választ. Benyitottam. Senkit nem találtam bent, a fürdő felé vettem az irányt oda is bekopogtam majd benyitottam, de senki. Lefele igyekeztem a lépcsőn. Közbe kinéztem az ablakon és láttam, hogy Andrew közeledik egy lánnyal. A lány arcát nem láttam teljesen csak, hogy Andrew karja a lány vállán van. Lefutottam a lépcsőn és megálltam az ajtó előtt tisztes távolságba, annyira, hogy én lássam őket, de ők engem ne. Beléptek az ajtón. Az a lány Andrew mellett nem más volt mint az ikertestvérem. A drága ikertestvérem lekapta a barátom ezt pedig ő viszonozta. Sírva lépkedtem eléjük. Megköszörültem a torkomat.

-Ez nem az aminek látszik!-kiáltotta Andrew.
-Ne nézzetek, hülyének!

Egy világ omlott össze bennem. Amikor észhez tértem felrohantam a szobámba és össze pakoltam. Annyi pénz volt a bankkártyámon, hogy ellegyek egy darabig. A tervem az volt, hogy suli mellett szerzek munkát, hogy tudjak albérletet fizetni meg ételt venni magamnak. Kész lettem a pakolással: 1 táskába a ruháim, 1 kisebbe személyes dolgokat pakoltam. Lementem a lépcsőn. Mindenki lent várt.

-Ne menj! Kérlek!-mondta mama.
-Sziasztok! Mama majd beszélünk.

Kimentem az ajtón vissza se néztem. Kimentem az utcára szakadó esőbe. Vártam, hogy valaki utánam jöjjön, hogy: "Sarah ne menj!" , de senki nem jött utánam. Ahogy így vártam egyszer csak megállt egy kocsi.

-Szia, mennyi egy menet?
-Nem vagyok kurva!
-Na ne játszadozz, mond már!
-Szállj ki és le rendezzük.
-Rendben.

Kiszállt a kocsiból. Meg akarta fogni a seggem, de én megfogtam a karját és a földre dobtam. Kis vézna ember volt, értettem miért kurvát keresett. Felkaptam a cuccom kinyitottam az ajtót behajítottam magam mellé a cuccom, beültem a kocsiba és elindítottam a kocsit. Az a hülye még a kulcsot is benne hagyta. Szerencse, hogy nemrég lett meg a jogsim. Megálltam egy város szélén egy mező közelébe. Kezembe vettem a cuccom és kiszálltam a kocsiból. Mivel kesztyű volt rajtam nem hagyhattam ujjlenyomatot. Le ellenőriztem az üléseket hajszál után kutatva. Semmi. Ezután elindultam a város felé. Már besötétedett. Még nem volt olyan jó idő. Úgy döntöttem sétálgatok kicsit ha már úgyis elállt az eső. Már 15 perce sétáltam amikor úgy éreztem valaki követ. Nos úgy döntöttem megpróbálok elvegyülni a tömegbe. Mivel szombat volt ráadásul az eső is elállt ezért elég sok fiatal sétálgatott. Valaki a párjával valaki barátaival. Nos sajna most se barátaim nem voltak jelen...nos barátom meg már nincs...A barátaimnak úgy tetszett volna gy késő este a város. Olyan gyönyörű volt: ki voltak az utcák világítva, tele volt árusokkal, kürtöskalács illat terjengett. Úgy éreztem most aztán igazán elvegyültem...de csak úgy éreztem...