A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🌅Kiruccanás🌅

Felkeltem reggel. Nem éreztem valami jól magam. Fájt nagyon a torkom, szakadt rólam a víz. Elmentem letusolni. Egyszer csak elsötétült minden. Az ágyamban keltem fel felöltözve és Andrew ott volt mellettem. Hirtelen nem tudtam miért aztán leesett...

-Mit keresel itt?!
-Shh...-rakta az ujját a számra.-Pihenj...elájultál én meg kiszedtelek a kádból és felöltöztettelek. Még szerencséd, hogy nem lett semmi komoly bajod. Nemsokára jön az orvos is. Pihenj ne kiabálj. Becsuktam itt pár másodpercre a szemem és már kiabálsz is. Nem vagy még a feleségem.-a "még" szócskát megnyomta.
-Miért az leszek?

Ekkor picit felém kerekedett. Letepert az ágyba. Nyomott egy puszit a nyakamra majd visszament mellém.

-Az leszel.
-És ha nemet mondok?
-Nem fogsz.
-Miért vagy ilyen biztos benne?
-Mert szeretsz.

Ekkor hozzám bújt. Olyan volt mint egy nagy gyerek. Odadörgölőzött hozzám. Én átkaroltam őt. Már éppen meg akart csókolni amikor kopogtak az ajtón. Ilyen ez az időzítés. Mindig a legrosszabbkor. Kipattant az ágyból és ajtót nyitott. Egy idősebb úr lépett be. 5 perc alatt megvizsgált adott igazolást nekem is és Andrewnak is mivel azért ő sem csak úgy maradhatott itthon velem. Elment az úr és visszafeküdt mellém.

-Most aludj picit.
-Nem akarok.
-Rád férne pedig. Én is alszok kicsit. Egész este fenn voltam, dolgoztam. Hidd el jobban is leszel majd.
-Hát jó...

Aludtunk kb 1 órát. Ekkor csörgött Andrew telefonja. Próbált észrevétlenül kisurranni mellőlem, de az nem olyan könnyű. Egyből felkeltem.

-Ki az?
-Eric.

Felvette a telefont. Közbe kiment. Nem tudom miről lehetett szó, gondlom Peterről. 5 perc múlva visszajött.

-Nos...van egy rossz hírem...
-Mi lenne az?
-Petert megölték tegnap este.
-Hogy mi?!
-Nem tudja senki ki lehetett az. Gondolom nem akarták, hogy kihallgassák. Egy tégla volt ez már egyértelmű.
-Ahj...

Elkezdtem sírni. Úgy éreztem soha nem fogom megtudni mi lett az apámmal. Egyre bosszúéhesebb lettem azok felé akik megölették apámat. Fogalmam sem volt kik lehetnek azok és miért tették ezt.

-Na ne sírj...nyugi.-átkarolt.
-De nem tudom mi lett apával...ő volt az egyetlen aki maradt nekem...
-Ez nem igaz...én itt vagyok neked.

Ekkor még szorosabban ölelt. Zokogtam a karjaiban. Igaza volt. Ő még itt volt nekem. Miután abbahagytam a zokogást egymás felé voltunk fordulva és simogatta a hátam.

-Szeretlek.-mondta.
-Én is téged.
-Nem lennél a barátnőm...?
-De...-mondtam zavarodott hanggal.

Ekkor mosoly húzódott a szája szélén. Megcsókolt érzékien. Közbe simogatta a hátam és húzott magához egyre jobban. Nagyon szerettem őt és ő is engem.

-Ha jobban leszel...
-Igen?
-Akkor este nem jönnél el velem vacsorázni?
-Lehetne róla szó...
-Nagyon boldog lennék.-fogta meg a kezem. Szóval pihenj most, hogy minél előbb jobban legyél. Mindjárt jövök csak behozom a laptopom és dolgozok itt melletted.
-Rendben.

10 perc múlva visszatért reggelivel és laptoppal. Befeküdt mellém, az ágyra rakott egy nagy tálcát rajta két tányérral. A tányéron mi más volt ha nem palacsinta? Meg se lepődtem. Minden reggel azt eszik. Megettük a reggelinket és lejjebb csúsztam az ágyon. Bealudtam mellette amíg ő dolgozott. Mikor felkeltem már nem volt mellettem. Felöltöztem és lementem. Kimentem a kertbe egy kis friss levegőért. Mama ott ült a padon. Leültem mellé majd beszélgettünk kb egy fél órát. Nagyon jól esik vele minden beszélgetés. Olyan felszabadító érzés. Neki mennie kellett valami találkozóra. Folytattam a sétámat. Elindultam a virágokhoz. Olyan jó levegő van itt. Már csak a torkom fájt, de az a legkevesebb. Sokkal jobban éreztem magam a reggelihez képest. Leültem a padra és beszélgettem a lányokkal. Mondtam nekik mi a helyzet. Mindenki mondta jobbulást stb. Gondoltam ráírok Andrewra hol van.

Én: Szia. Hol vagy?

Vártam a válaszát. Eltelt olyan 10 perc és csippent a telefonom. Új üzenet érkezett: Andrew Smith.

Andrew: Szia Baba. Volt elintézni valóm. Mindjárt hazaérek. Addig kezdj el öltözködni. Tudom még nincs este, de terveztem még előtte valamit.
Én: Oké, várlak.

Sietve mentem is a szobámba. Gyorsba letusoltam és nézegettem milyen ruháim. Valószínű minden lány átélte már milyen randira készülni ha meg nem majd fogja. Kivettem egy fekete térdig érő ruhát aminek a hátulja pántos, egy fekete szandált és rá egy bőrkabátot, hogy mégse fázzak. Épp sminkeltem magam amikor kopogtattak az ajtómon.

-Hogy haladsz?-Andrew volt az.
-Két perc.
-Addig bemehetek?
-Persze.

Bejött és leült az ágyra. Csak nézett engem. Pár perc múlva kész is lettem. Felé fordultam.

-Na, hogy tetszem?

Nem szólt semmit. Odajött hozzám és megcsókolt.

-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.
-Mehetünk?
-Igen.

Megfogta a kezem. Beültünk a kocsijába. Ebben már nem volt sofőr, ő vezetett. Megfogta a combom a pirosnál. Vagy 1 órát mentünk. Akkora már 18:26 lett. Kezdett lemenni a Nap. Megállt a tengerpartnál. Kiszálltunk a kocsiból.

-Pont időben érkeztünk. Gyere!

Sétáltunk a homokos tengerpartnál. Levettem a szandálom, mert elég kényelmetlen volt benne a homokban. Hozott magával egy pokrócot. Leterítette és leültünk rá: onnan néztük a naplementét. Gyönyörű volt, de ami még jobb volt benne, hogy Andrewwal voltam.

-Szeretlek.
-Én is téged.

Ott ültünk és beszélgettünk. Olyan 20 körül haza mentünk. Nem mentünk enni. Láttam Andrewon nagyon fáradt, mondtam neki majd máskor bepótoljuk. Hazaértünk és újra a szokásos rutinom végeztem el. Mikor kiértem láttam Andrew fekszik az ágyban. Már szuszogott. Halkan befeküdtem mellé és mellette hajtottam álomra a fejem. Nem is gondoltam semmi rosszra hanem csak a jókra.