A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

📞Videochat📞

Mikor megérkeztünk egy hatalmas ház tárult elém és teljesen más volt mint amikor a másik helyen laktam. Sokkal barátságosabb volt viszont szigorúbbnak is nézett ki. Még a kocsiban összehajtottam a pokrócot. Scott éppen telefonált. Amikor letette a telefont rám nézett. Még mindig el tudtam volna veszni a szemeiben. Csodálatosak voltak.

-Nemsokára hazaérünk. Majd tartunk egy eljegyzési bulit, megadjuk azért neki a módját nem úgy van az.

Nem válaszoltam semmit csak mosolyogtam. A kocsi bekanyarodott. Egyszer csak hallottam, hogy leállt a motor. Scott kiszállt. Én is így tettem. Egy 50 év körüli nő futott felénk.

-Kisfiam ugye nincs semmi bajod? Minden rendben?
-Persze anya nyugodj meg.

Én csak csendben álltam ott amíg az édesanyja végig mérte a fiát, hogy tényleg egy darabban jött haza. Egy sérülést sem talált szóval megkönnyebbülve felsóhajtott. Miután megölelgette még vagy kétszer a fiát felém nézett.

-Ő lenne az?
-Igen.
-Mennyire hasonlít az édesanyjára.-mosolygott.
-Ön ismerte az anyukámat?!
-Igen Lányom. Gyere közelebb.
-Sarah Morgans.-nyújtottam a kezem.
-Gyere inkább ölelj meg, és szólíts csak mamának.

Megöleltem. Olyan volt mint egy anyai ölelés. Ezt már csak az tudta elrontani, hogy éreztem Scott a seggemet nézi. Mikor abbahagytuk az ölelkezést Scott magához húzott. Hirtelen nem tudtam mire vélni...de örültem neki.

-Olyan aranyosak vagytok. Most hagylak titeket, biztos azért hosszú volt az út pihennétek.
-Jól esne.-biccentett Scott.

Nem lehettünk fáradtak. És miért nem? Mert egész úton aludtunk.

-Gyere megmutatom hol fogsz aludni.
-Köszönöm.
-Sziasztok.
-Viszlát.
-Nyugodtan mondjad, hogy "szia".
-Akkor szia.-mosolyogtam.
-Szia Anya.

Felmentünk az emeletre. Közbe mindenki köszöngetett, valaki kezet csókolt Scottnak.
Benyitott egy hatalmas szobába.

-Velem leszel egy szobában. Ugye nem baj?
-Hát...nem...tudom...
-Nyugi, semmi olyat nem teszek amit te nem szeretnél...vagy olyat ami nem esne jól...-mondta kacér hangon.
-Scott!
-Jól van csak vicceltem.-nevetett.-Olyan aranyosan elvörösödtél.
-A bosszú édes.

Ekkor magamhoz húztam és hirtelen megcsókoltam. Olyan vörös lett, mint a rákok.

-Hmm...tényleg édes.

Ekkor ő is magához húzott és ő is megcsókolt úgy ahogyan én őt. A keze egyre lejjebb csúszott. Először a hátamról a derekamra majd a fenekemre. Amikor oda ért rácsaptam egyet.

-Ne legyél már ennyire jó kislány...
-Ráérünk még dolgokra.
-Igaz. Menj előttem lezuhanyozni, majd én megyek utánad.
-Rendben. Köszönöm.

Elvégeztem az esti rutinom, majd váltottuk egymást Scottal. Bebújtam az ágyba és elővettem a telefonom. Már nagyon hiányoztak a lányok ezért írtam nekik. Csörgött a telefonom, felvettem. Csoportos videochat volt a lányokkal. Egyszer csak jött Scott egy szál törölközőbe. Eléggé jól nézett ki.

-Sarah! Sarah itt vagy?!
-Jaj igen!
-És akkor hogy leszel a sulival?
-Nem tudom...
-Hiányzol már nagyon nekünk.
-Ti is nekem.
-Hívd meg őket ide.-mondta Scott.
-Ez ki volt?-kérdezte Nicole.
-Öhm Scott.

Láttam ahogy felöltözik Scott. Mármint oda néztem és elkaptam egyből a fejem. Éreztem, hogy lángvörös a fejem szóval meg is néztem magam és láttam is.

-Sarah miért lettél olyan vörös?
-Semmiség. Kicsit melegebb van.

Ekkor Scott bebújt mellém. A fejét átdugta a karom alatt.

-Sziasztok lányok!
-Szia.-mondták.
-Te meg ki vagy?-kérdezte Nicki.
-UwU, ki ez Sarah?-kérdezte Greta is.
-Ő Scott.
-Tudnak az életedről?-suttogta.
-Igen-suttogtam vissza.
-Na akkor bemutatkozom. Scott West, Sarah még nem hivatalos vőlegénye.
-Sarah! Miért nem mondtad még!-mondta Veronica.
-Hát még elég friss ha úgy vesszük...mert az apáink intézték végül is...Egy levél is volt...
-És ha az csak hamisítvány?!-mondta Nicki.
-Nem lehetett...
-Miért?
-Mert a pecsét túl egyedi.
-Hogy érted?
-Azt a gyűrűt külön készítették apának. Halála napján nekem adta.

Ekkor kivettem a nyakláncom. A láncra a gyűrű volt felfűzve.

-Megyek cigizek egyet addig ti beszélgessetek.
-Rendben.
-Sarah!
-Igen?
-Kibaszott helyes és kedves is...viszont Andrewwal mi a helyzet? Mert oké, hogy mondtad mit csinált stb...de érted...
-Halott.
-Ohh...

Scott visszajött és újra bebújt mellém. Olyan cuki feje volt.

-Nekünk amúgy lassan kéne menni aludni. Tudod nekünk holnap iskola.
-Én is mennék ha tudnék.
-Te csak csinálj nekem keresztgyereket!-mondta Nicki.
-Persze...17 évesen...
-Hát tényleg ideje lenne! Lenne családid is minden.-mondta Nicole.
-Lányok ez nagyon gáz ne.-mondta Veronica.
*Gréta nevet*
-Na, de én megyek aludni. Jó éjszakát!
-Neked is.
-Jó éjt!
*Nicole kilépett a hívásból*
-Én is megyek Jó éjt!
*Nicki kilépett a hívásból*
-Én is megyek. Jó éjszakát.
*Kiléptél a hívásból*
-Aranyos barátnőid vannak.
-Hát igen, imádom őket. Mármint nem úgy hanem úgy.
-Ez tetszik. Nem úgy hanem úgy.-nevetett.
-Hát most na...
-Szeretlek...
-Még alig ismersz.
-Azóta szeretlek amióta csak megláttalak. Viszont most aludjunk.
-Rendben. Jó éjszakát!
-Jó éjszakát!

Úgy aludtunk el, hogy össze voltunk bújva.