A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🕴🏼Minden titokra fény derül🕴🏼

Elmentem egy butik előtt. Szándékosan megtorpantam, hogy észrevegyem követnek-e vagy sem. Nos egy pár méterrel arrébb lévő ember is megtorpant. Ekkor hirtelen megindultam. Láttam a tükröződésből, hogy ő is. Megálltam a tömeg közepén. Elindultam a követőm felé. Kapucni volt rajta és full feketébe volt öltözve. Észrevette, hogy közeledem felé. Feljebb emelte a fejét. Már csak 1 méter választott el minket egymástól. Az alkatából ítélve valamit sportol, magas is és itt véget is ért a tulajdonságai elemzése, mert nem tudtam többet következtetni. Hirtelen elindult felém. Csökkent a köztünk lévő távolság. Hirtelen elment mellettem. Utána néztem, de ő nem nézett felém. Zsebre raktam a kezem erre éreztem benne egy lapot. Kivettem és elolvastam:

"Gyere kevésbé zsúfolt helyre ha élni akarsz."

Meglepődtem. Megfordultam abba az irányba ahova ment. Még mindig figyel. Én választom a helyet ahova menni akarok, ő jön utánam. Nem tudtam bízzak-e benne vagy ez egy csapda. Mivel egyedül vagyok és valaki levadászta már az apámat nem volt túl sok lehetőségem. Elindultam. 10 perc múlva egy kevésbé zsúfolt utcában találtam magam. Vártam. Nem telt 2 percbe már a követőm meg is jelent. Nem szólt semmi csak elment mellettem. Követtem. Befordult egy zsákutcába. Egy pillanatra megtorpantam. Magamba gondolkoztam jó ötlet-e ez. Őszintén ha valakit én meg akarnék ölni akkor egy zsákutcába tenném vagy egy sikátor mögött szóval elgondolkodtató volt. Végül is arrébb tettem a gyanakvásom és követtem. Befordultam és ő már ott várt.

-Mi tartott eddig?
-Elnézést, hogy átgondoltam jó-e téged követni!
-Ne legyen ekkora szád kislány!
-Miért? Megölsz?
-Nem mondták, hogy ennyire irritáló leszel...
-Ki nem mondta?
-Elég ha azt én tudom. Na kövess!
-Mond egy jó okot!
-Akarsz élni?
-Már én se tudom.
-Ezt igennek veszem úgyhogy gyere már. Nem vagyunk biztonságban

Ekkor megragadta a kezem és kihúzott az utcára. Gyorsra vette a tempót, alig bírtam követni. Elindultunk abba az utcába ahol becsúsztatta a zsebembe a cetlit.

-Hajtsd le a fejed! Már lehet észre vettek!
-Kik?
-Majd elmondom csak csináld!

Ekkor egy lövés dördült. Eltalálta a karját.

-A faszomba!-kiáltott fel.-Megtaláltak!

Ekkor előkapta a pisztolyát. Elkezdtünk futni. Befordultunk egy utcába. Egy ajtón kopogott.

-Jelszó?
-Engedj már be te fasz, itt vannak!

Egyből kinyitotta az ajtót a másik férfi. Engem belökött a követőm az ajtón és bebaszta mögöttem.

-Ő hova megy?!
-Ne aggódj kislány. Tudja mit csinál. Eltereli őket.
-Kiket?
-Azokat akik megölték az apád. Az "állítólagos" családod.
-Ők nem a családom?!
-Kurvára nem Sarah.
-Tudod a nevem?
-Bácsikádként illik tudnom.

Levette a maszkját, mert az volt rajta. A bácsikám minden évben kétszer jött látogatóba. Szép lassan lehúzta a fejéről.

-Bácsikám?!
-Szia Tünci!-mindig így hívott.

Szorosan magamhoz öleltem. Ő is vissza ölelt. Ekkor kopogtak az ajtón.

-Engedj már be!

Beengedte. Bereteszelte maga mögött az ajtót.

-Ha azt mondom engedj be akkor engedj be!
-Jól van na. Ne harapd le a fejem. Amúgy is én vagyok itt az idősebb!
-Ki ez a lány? Most már nyögd ki ha már meglőttek miatta.
-Sarah.
- Ne csak a nevét! Miért kellett ide hoznom és miért akarják kinyírni?!
-Tudod van a megboldogult testvérem.
-Igen a volt főnök.
-Neki a lánya.
-Hogy kicsodája?! Sarah?! Az a Sarah?!
-Igen.
-Úristen! Mindjárt jövök!
-Addig mi leülünk a nappaliba.
-Rendben, 5 perc.

Beljebb mentünk és leültünk. Nem telt bele 5 percbe parfüm illat csapta meg az orrom. Egy srác jött ki. Fel sem ismertem volna ha nem szólal meg.

-Kész vagyok. Sokáig voltam?
-Nem igazán.-feleltem.
-Bocsi azokért amiket mondtam. Mindenért.
-Semmi baj.

Most tudtam jobban megnézni ahogy az ajtófélfának volt támaszkodva. Olyan 190 cm magas lehetett, göndör barna haja belelógott amit kisöpört a szeméből. Ekkor megláttam a tengerkék szemeit. Napbarnított bőrön jól kivehetőek voltak a hegek. Egyik pont a szemöldökébe nyúlt bele. Hosszú ujjú garbót viselt fekete térdénél kiszakított nadrággal amihez egy bakancsot vett még fel. Ezt a szettet még egy aranynyaklánccal dobta fel. Kimondom: őrülten jól nézett ki. Azzal szemben ahogy én néztem ki. A hajam csapzott volt, mert megázott, a ruháim ugyanúgy el voltak ázva, a sminkem le volt folyva. Úgy néztem ki mint aki menekül. Bár várjunk csak...menekülök is szóval...nem is értem miért vártam el magamtól. hogy jól nézzek ki az mellett, hogy menekülök meg még a szívem is összetörték.

-Az nagy baj lenne ha én most átöltöznék meg letusolnék stb?
-Nem dehogy is! Jared kérlek elkísérnéd őt?
-Igen persze! Gyere csak utánam.
-Rendben.

Felmentünk az emeletre. Nem volt olyan kicsi ház ez. Fordultunk jobbra balra kb minden irányba.

-Meg se fogom jegyezni hol a szobám.-nevettem.
-Nekem is időbe telt nyugi.
-Amúgy csak ennyien vagytok?
-Nem csak a többiek inni vannak. Néha kell azt is.
-Hát kell.
-Nos itt is volnánk.-állt meg egy ajtó előtt.-Egyből lefekszel aludni?
-Nem tudom még. Szerintem nem. Ha nem mennék vissza akkor elvesztem.
-Ahh nem fogsz nyugodj meg.

Gyorsan elmentem letusolni, hajat mosni, átöltöztem, kisminkeltem magam. Ha már Jared így le akart nyűgözni akkor megadom én is a tiszteletet azzal, hogy kiöltözöm picit. Kezdett nem is annyira bántani Andrew...mármint bántott...de ahogy egyre jobban kezdett kinyílni a szemem...észre vettem, hogy valami miatt kellek nekik...vagy élve vagy halva. Megszorítottam a nyakláncom. Mindig a nyakamba hordtam még apa adta amikor megszülettem egyből. Ezután megpróbáltam lejutni. Mentem balra jobbra. 10 perc keresgélés után lejutottam.

-Csak sikerült.-nevetett a bácsikám.
-Nehéz volt.-nevettem én is.-Szeretnék veletek beszélni.
-Rendben. Tudom mit szeretnél kérdezni. Készen állsz rá?
-Készen.