A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

🔫Lövés🔫

Felkeltem. Izgultam vajon magam mellett találom-e majd Andrewot. Megfordultam a másik oldalra. Ott aludt békésen. Na jó horkolva aludt, de ez elengedhető részlet. Szépen finoman teljesen megfordultam és oda bújtam hozzá. Olyan jó érzés volt. A karját egyszer csak megmozdította és átkarolt vele.

-Jó reggelt.-suttogta.
-Neked is.
-Hogy aludtál Baba?
-Még ilyen jól lehet sose.
-Ennek örülök.-majd még közelebb húzott magához.-Ma lenne kedved valamihez?
-Veled lenni.
-Megoldható, megoldható. Tegnap megcsináltam 3 napi papírmunkát szóval ha nem jön közbe semmi 3 napig folyamatosan boldogítalak.

Kicsit elgondolkodtam közbe. Ahhoz képes, hogy mikor megismertem milyen volt és most milyen az ég és föld. Az elején bunkó volt, perverz most meg: szerető, kedves, figyelmes.

-Szeretlek.-mondtam.
-Én is téged. Mit szólnál ha pótolnánk be a vacsorát?
-Benne vagyok.
-Na ez remek. És már jobban vagy?
-Már jobban. Torkom se fáj már tegnap este óta.
-Na ez még talán a vacsoránál is jobb hír.
-Hát azért csak nem.
-Hát na a lényeg mindkettő jó hír.
-Így van.

Olyan aranyos volt. Elkezdte puszilgatni az arcom, majd simogatta a hátam. Majd haladt a szám felé. Ekkor adott egy csókot. Viszonoztam. Hosszú volt. Elkezdett lejjebb haladni.

-Állj!
-Miért?
-Még nem álok rá készen.
-Rendben. Tudok várni.
-Köszönöm és szeretlek.
-Én is szeretlek.

Azért tovább ölelgetett meg puszilgatott, de semmi nem történt. Úgy éreztem még nem állok arra készen, hogy elveszítsem. (Lányok fontos dolog: ha úgy érzitek nem álltok készen akkor azt mondjátok el. Ha a fiú nem érti meg akkor el kell engedni őt.) Kb 10-ig ágyba voltunk. Azután felöltöztünk mindketten. Lementünk az ebédlőbe megreggelizni. Hát igen 10-kor reggeli nem mindenkinél van így, dehát na. "Megesik, hogy a csiga elesik. Mondta a kobra s elkerázott jobbra." Bölcs mondások. Olyan nyugodt volt minden. Túl nyugodt is. Egyszer csak jött egy srác rohanva az ebédlőbe.

-Főnök!
-Mi baj?!-pattant fel Andrew az asztaltól.
-Meglőtték Sarát.
-Tessék?! Mikor, hol?
-Az most lényegtelen. Gyomorba lőtték, gyere gyorsan!
-Rendben.

El rohant Andrew. Úgy éreztem nekem is mennem kell.

-Sarah te ne gyere!
-De!
-Ne!
-Úgyis megyek.
-Ahj akkor gyere.

Futottunk ahogy csak bírtunk. Egy vörös hajú lány feküdt egy ágyon.

-Hol az orvos?!
-Már úton van!

Folyt a hasából a vér. Magánál volt és ordított a fájdalomtól.

-El kell szorítani!-kiáltottam.-Rongyot!

Hoztak is egyet. Kb 2 percig szorítottam majd jött is az orvos. Mindenkit ott helyben elküldött. Jött egy magán mentő is (igen nekik ilyenük is van, meglepő mi?). Gyorsan felrakták egy hordóágyra és vitték is.

-Megyek vele!-kiáltott Andrew.
-Rendben Főnök!

Elmentek. Feltakarítottuk a vért és izgultunk, hogy sikerülni fog-e a műtét. Én járkáltam ide-oda idegesen. Nem ismertem a lányt, de nyilván nem érint olyan jól ha "családtaggal" történik ilyen. Eltelt 1 óra. Sétáltam ugyan úgy, befejeztem a reggelim. Eltelt 2 óra telefonoztam kicsit. Eltelt 3 óra majd 4, 5. Sehol senki és még hírt se kaptunk. Össze futottam azzal a sráccal aki futott hozzánk, hogy meglőtték Sophiet.

-Szia.-köszöntem.
-Szia.
-Mi történt a lánnyal?
-Ahh nem tudom beszélhetek-e róla.
-Hallgatlak!-olyan határozottsággal mondtam, hogy még én se hittem el.

Szegény gyerek összerezzent. Ránézett a cipőjére, tűnődött elmondja-e vagy sem.

-Na jó legyen. Nos...Éppen sétált az utcán. Éppen bevásárolt nekünk, mert meglepetés tortát szeretett volna sütni a Főnöknek...Nos amit nem szívesen mondok el, hogy szerelmes bele...
-Ohh...
-Mi az?
-Semmi, folytasd kérlek.
-Rendben. Egyszer csak jött egy fekete kocsi. Egy fekete maszkos ember kihajolt belőle és meglőtte. Annyi lélekjelenléte volt, hogy felhívott. Egyből mentem érte.
-Miért nem a mentőket hívta? Meg nem voltak ott emberek?
-Elhagyatott útvonalon szoktunk járkálni, plusz szerinted ha megtudják a személyazonosságát nincs benne a pakkliba, hogy kihallgatják és ha együtt működik talán kevesebb évet kap, ha meg nem életfogytiglanit is kaphat. Az életünket adjuk a maffiánkért. Ő is kockáztatta az életét. Ez így itt van rendjén.
-Értem. Amint megtudsz valamit tudnál értesíteni kérlek?
-Igen. Amúgy te ki vagy? Vagyis nem tudom, hogy valami kurva a Főnöknek vagy-
-Nem! Én nos...a fogadott húga végül is aki a barátnője szóval...
-Hogy mi? Te lennél az a Sarah?!
-Öhm igen...
-Emlékszel rám?! Kiskorunkban nagyon sokat játszottunk itt!
-Tényleg?
-Aha. Zack vagyok.
-Valami rémlik.
-Viszont nekem most mennem kell, de majd még beszélünk Sarah.
-Rendben Zack.
-Szia.
-Szia.

Eltel jó pár óra...Vagyis inkább úgy mondanám, hogy éjfélig vártam. Utánna pedig elvégeztem az esti rutinom és nagy nehezen elaludtam.