A maffia tán mégse veszélyes?/BEFEJEZETT/

✅Mindennek vége van egyszer✅

Nem fogadtam el a kezét hanem felkeltem magamtól. Odaálltam elé és mélyen a szemébe néztem.

-Leszek a feleséged, de apám maffiáját sem hagyom el. Ha már az életét adta érte megérdemel ennyit. Értve?
-Teljességgel.-mosolygott.
-Akkor mehetünk?
-Mehetünk.

Beszálltunk a kocsijába. Közbe hívta a takarítókat. Annyi volt a szerencsénk, hogy ez eléggé olyan utca ahol nem járkálnak az emberek. Főleg, mert mint megtudtam ez a maffia utcája. Itt szoktad dolgokat lebonyolítani úgymond. Miután megjöttek mi elmentünk. Beléptünk az ajtón és olyan volt mintha az otthonom ajtaján léptem volna be. Bár végülis azon naptól kezdve ott volt az otthonom. Eszembe jutott hirtelen az is, hogy Mama meghalt...nem lett volna így ha én szállok ki. Viszont ha elvittek volna mindketten halottak lennénk...Sehogy se lett volna jó végkimenete.

-Most bánkódsz, hogy Mama meghalt ugye?
-Igen...
-Elmondok valamit, de nem akarom mindenki előtt.

Bementünk a dolgozószobájába. Leült az asztal mögé én pedig az asztala előtt foglaltam helyet.

-Mama rákos volt. Azt mondta azért visz el városnézésre, mert még megszeretné ismerni a jövendőbelim. Mikor meglőtték van egy alkalmazás amivel nekem küld egyenesen vészjelzést. Azért tudtalak megmenteni, mert észen volt és megnyomta a gombot. És igazából tudom, nem látszódott rajta, hogy rákos mégis már csak 3 hónapja lett volna hátra. A külvilágnak mindig azt mutatta, hogy milyen erős, de igazából csak kevesen tudták, hogy minden este sírt.
-Sajnálom. És részvétem, mert még nem mondtam.-mondtam elcsukló hangon.

Mama megmentett. És ha úgy vesszük feláldozta az életét. Ha nem nyomja meg a gombot hanem azonnal a kocsihoz fut talán már rég ünnepelnénk, hogy megmenekültünk, de az is lehet, hogy egyszerűséggel mindkettőnket megölnek.

-Nekem mennem kell és közölnöm kell a többiekkel a rossz hírt. Viszont te maradj itt és várj meg.
-Rendben.

Egy 10 perc múlva visszajött könnyes szemekkel. Leült az asztalához és letörölte a könnyeit.

-Végeztem.

Nem válaszoltam neki csak bólintottam. Rám nézet ekkor.

-Viszont az élet nem áll meg egy halál eset miatt. Fàj, hogy meghalt az édesanyám, de mi élünk. És ismerve őt mindig is utálta ha sírunk miatta.-nevetett.

Megmosolyogtam. Nem ismertem annyira Mamát, de egyet tudtam: mindig mosolygott.

1 évvel később:

Na és vajon mi történt egy évvel később? Összeházasodtunk Scottal miután lement a gyász. Én átvettem apám maffiáját is és egybe olvasztottam Scott maffiájával mivel hasonló nézeteket vallottunk mi is és ők is. Megtudtam mindent apám haláláról. Végre megbosszultam amit vele tettek. Nemcsak megölték hanem hátba szúrták is. Bár, hogy mondjak valami vidámabbat akkor elmondom a nagy hírt: mi ketten Scottal kicsit külön költöztünk a magánéletünk miatt. Már tuti azt hittétek, hogy gyereket várok. Nem, még nincs itt az ideje. Majd olyan 25 éves leszek akkor talán. És, hogy mi lesz később? Még én se tudom csak azt, hogy minden napot úgy kell megélni mintha az lenne az utolsó.

Vége