(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
Jungkook, csendben követte Jimint a hatalmas kastély, labirintus szerű folyosóin. A tudásból szerzett emlékek halványan kezdtek derengeni neki, így sejtette, hogy merre mit talál, de még bizonytalan volt. A rózsaszín hajú isten, kecsesen lépdelt előtte, míg nem a fehér márvány folyosóról, egy sötét fa borítású átjáróhoz értek. Ekkor megtorpant az idősebb, és felé fordult.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Biztos vagyok benne, hogy az éjszakát, inkább a saját lakrészeden szeretnéd tölteni. - mondta félreérthetetlenül elutasítóan. Jungkook nem tudta, miért bánik vele, így a másik, de semmiképp sem akart egyedül lenni.
- Nem. Szeretnék veled maradni. - mondta határozottan. Maga is meglepődött, hogy hangja mennyire közönyös.
- Rendben... - sóhajtotta ismét elindulva Jimin. Egy barna, dupla szárnyú ajtóhoz értek, és amint az idősebb belökte, Kook megpillanthatta a másik otthonát, ami egy hatalmas, hatszög alakú terem volt. Mindenhol a faburkolat köszönt vissza, és a óriási ablakok végeláthatatlan sora, melyekről hosszú, és sűrű függönyök rengetege lógott le. A nagy termet nem sok bútor töltötte meg. A közepén egy méretes ágy állt, míg az egyik oldalt egy medence, a másikon egy minden jótól roskadozó asztal. - Mit látod, a vendégeim, általában velem alszanak. Ha szeretnéd, hozatok egy ágyat. Vagy alhatsz velem is. - kacsintott egyet a házigazda. A fiatalabb végig nézett a helyiségen, és végül az ágyon pihent meg tekintete.
- Nekem mindegy. Ahogy te óhajtod. - felelte ismét érzelem mentesen. Jimin szemöldök ráncolva nézett rá. Általában nem ezt a reakciót kapta, ha ilyet ajánlott valakinek.
- Nos akkor... - csettintett egyet, mire egy igen apró, és kényelmetlennek tűnő ágy jelent meg az egyik távoli sarokba. - Íme a helyed... de ha kérhetem, mielőbb fürödj le. - mutatott végig a másik sárral, és vérrel fedett testén, aprót grimaszolva.
- Rendben. - bólintotta a fiatalabb, és ruhástúl belépett a medencébe. Jimin döbbenve figyelte, ahogy a férfi bele gázol az ő csodás, tiszta fürdővizébe, és épphogy elmerül benne, indul is kifelé.
- Ne, ne, ne... - állította meg vállára téve a kezét. - Mit csinálsz? - kérdezte felháborodva. - Nem így kell fürödni... Ősatya segíts... - sóhajtotta. - Először is ezektől szabaduljunk meg. - mutatott a háborútól mocskos ruhákra, amik azonnal el is tűntek. - Most menj vissza, és dörzsöld a bőröd, amíg lejön róla a mocsok. - utasította, ám Jungkook csak nézte őt. - Most mi van?
- Minek ez? Úgy is megint mocskos leszek. - állapította meg gyermeki logikával. Jimin elmosolyodva lépett a vízbe. Ahogy lábujja hegye benedvesedett, ruhái azonnal eltűntek. Jungkook elpirult a csodálatos, meztelen test látványától, és inkább a vízfelszínt kezdte tanulmányozni.
- Ennyire mocskos többet biztos nem leszel. - fogott egy szivacsot kezébe a szőke, és finoman elkezdte dörzsölni a másik mellkasát. - Látod, így kell. Óvatosan, nehogy felsérts a szép bőröd. - mondta hirtelen sokkal érzékibb hangon. Kook nyelt egy hatalmasat, mert eddig ismeretlen érzések járták át. - Furcsa, hogy még csak most születtél, de már hegek vannak rajtad. Nem lehet egyszerű a háború istenének lenni. - jegyezte meg észre se véve a másik zavarát.
