Ego

A vér

Jimin alig aludt valamit az első tanóra után, amit Jungkooknak adott. Hosszabbnak és sötétebbnek tűnt az éjszaka, mint bármikor azelőtt. Sokáig forgolódott, de végül feladta, és a kör alakú lakosztályból, a hatalmas, éjszakába burkolózott erkélyére indult. Sokáig csak a világító holdat, és csillagokat nézte, amik most is pont olyan szépségesek, és ragyogóak voltak, mint eddig, még is mások. Olyan magányt és szomorúságot sugároztak, hogy Jimin mellkasa belefájdult. Emiatt hiába világítottak fényesen, az éjszaka mégis komor sötét maradt.

Aggódva tekintett a romantikus fénybe borult szomszédos lakosztály erkélyére. Jin ismét Taevel mulatta az időt. Tudta, mert minden zsigerében érezte a szenvedélyüket, még ilyen messziről is. Valahol ez pedig az ő hibája volt, hiszen a végletekig felajzottan hagyta ott lelkitársát. A Hold fénye pedig kegyetlenül betört az ablakon, és feltárta Namjoonnak az érintésektől, és csókoktól felhevült testeket. Kifújta a bent tartott levegőt, és kezei közé temette arcát. Érezte, hogy nem sokára komoly galibába fog kerülni a két fiatalabb isten miatt. Olyan volt, mintha minden porcikája egyre jobban elsüllyedne a szenvedély veszélyes mocsarában, de ő képtelen volt kimászni, vagy megállítani a merülést, csak várta a fulladást.

Ezek az érzések másnap reggel sem múltak el benne, így tőle nem megszokott módon idegesen, remegő gyomorral állt meg Jungkook ajtaja előtt. Sóhajtva nyúlt a kilincs után, de a mozdulatba fagyott. Nem tudta, hogy viselkedjen a fiatalabbal. Legyen elutasító, vagy adja magát, és csak játsszon a másik érzéseivel?

Bármennyire is élvezte, amikor mások érzelmei az egyik pillanatról változnak, ebben a fiúban volt valami veszélyes. Úgy érezte vele nem kellene packáznia. Viszont arról sajnos fogalma se volt, hogy tudná türtőztetni magát.

- Mond csak, meddig szobrozol még az ajtóm előtt? - rángatta ki gondolatai közül egy hang. Jungkook az ajtóban állt, karba tett kézzel figyelte a gondolataiba merült alacsonyabbat, és láthatóan nagyon jól szórakozott rajta. Szemtelenül vigyorgott az őt meglepetten bámuló hyungjára.

- Amíg a gondolatmenetem végére nem érek. - szűkítette össze a szemét Jimin. Nem tetszett neki, hogy mennyire el van telve magával a másik.

- Oh, akkor megvárom. - túrt egy szexi mozdulattal sötét tincsei közé.

- Felesleges már megzavartad. - nyelt egy nagyot Jimin az elé táruló látvány miatt.

- Ha rólam szólnak azok a gondolatok, segíthetek is. Add meg magad a vágynak, amit irántam érzel. - kacsintott, majd jóízűen kacagott a másik bosszús arcát látva.

- Ilyen rövid életet szánsz magadnak? - kérdezte egy ravasz mosollyal  a rózsaszínhajú. - Mert most másra se vágyom, csak eltörölni a létezésed.

- Jaj, ne törd össze a szívem. - simított végig óvatosan, és nagyon gyorsan a másik gyönyörű babaarcán. Látszott a mozdulaton, hogy fél az idősebb istenhez érni. Ha a másik bedühödik, tényleg vége lehet az életének.

- Ez a veszély nem fenyeget. - legyintett a rózsaszínhajú, és gyorsan elindult, hogy a másik ne lássa, ahogy egyre vörösebb. Biztos volt benne, hogy elpirult, mert ahol a fiú ujja végig cirógatta bőrét, szinte égett. - Kövess! - Jungkook engedelmesen, és olyan szorosan követte hátulról, hogy Jimin elvesztve a fejét hirtelen megfordult. - Ennyire tetszik a fenekem, vagy mi? - kérdezte, és hogy visszaadja a korábbi szívességet lassan végig nyalta a felső ajkát. A fiatalabb lábai földbe gyökereztek. - Ezt igennek veszem, de jobban örülnék, ha nem nyomulnál ennyire. - indult meg ismét, és olyan elégedett volt magával, hogy le se tagadhatta volna. Örült, hogy a másik eddigi magabiztossága semmivé lett, és helyét a zavar vette át.